Ünneprontók március 15-éje

A kezdeményezésnek így valóban egyedi, a helyi érdekeltséget messze meghaladó, magának országos visszhangot méltán „kivívó” végkimenetele lett. Csupán annyi a „bibi”, hogy ilyen körülmények között már nem az erdélyi magyarság képviselői, a magyar–román megbékélés, a kölcsönös tisztelet, a normalitás szószólói dicsekedhetnek a koronkai példával, hanem éppen ellenkezőleg: immár vad nacionalista többségi politikusok és médiaszörnyszülöttek bármikor bedobhatják a mérgezett köztudatba azt, hogy még a magyarok sem akarják megülni a saját ünnepüket, akkor hát képviselőik minek is pattognak annyit a parlamentben?!

A 13 fős koronkai tanács 8 RMDSZ-es képviselője közül hárman tartózkodtak, öten pedig a március 15-ei ünnepi rendezvények támogatása ellen voksoltak a február 19-ei ülésen, így nem bizonyult elegendőnek az Erdélyi Magyar Néppárt önkormányzati képviselőjének, a PNL két, illetve a PSD és az UNPR egy-egy tanácsosának igen szavazata.

Mint kiderült: mindössze 500 lejes finanszírozásról lett volna szó, amelyből meleg teát és kalácsot osztogattak volna az ünnepi rendezvényen. De hát Maros megye egyik leggazdagabb önkormányzatának RMDSZ-es többsége nem is azzal próbált, mert érvelni, hogy „fontosabb” dolgokra is elkél a pénz: Takács Szabolcs polgármester vezérletével azzal magyarázkodtak, hogy a parlamentben is elutasították március 15. hivatalos ünnepnappá nyilvánítását.

Talán nem is érdemes szót fecsérelni arra, ez az „érv” mennyire szembemegy még a bukaresti magyar érdekképviselet hozzáállásával is, amely szerint bár most „jegelni” kell március 15. ügyét a parlamentben (a centenárium évében könnyen szítható magyarellenesség miatt), de az RMDSZ továbbra is kitart mellette, és „nem enged belőle”.

A koronkai esetre egyszerűen nincs vállalható magyarázat, és messziről is látszik, hogy kiváltó oka a totális politikai vakság, butaság, bunkóság. A helyi RMDSZ hangadói ugyanis a jelek szerint annyira utálják a nem közülük valót – legyen az román vagy néppártos tanácsos –, hogy inkább lejáratják magukat ország-világ előtt, mintsem megszavazzanak egy, az „ellenség” soraiból érkező kezdeményezést.

Decemberben azt hittük, Koronkán olyasvalamire készülnek, ami Erdély-szerte jó példát mutathat minden egyes magyarlakta település számára a centenárium évében. Éppen ezért az ellentámadás nemcsak az RMDSZ-tanácsosok szégyene, hanem sajnos azoké is, akik manapság még képesek pozitívan gondolkodni, és hisznek a közéleti normalitás meghonosodásában, elterjedésében. Takács Szabolcsék mindezt felháborító módon hátba támadták, éppen akkor, amikor Koronka minden elismerés kapujában állt. Talán erre mondják azt, hogy valakik végérvényesen eljátszották a bizalmat.

{K1}