Mindennapi intoleranciánk

Persze a bukaresti testület nélkül is jól tudjuk, hogy a hazai társadalom jelentős része intoleráns, nehezen viseli, tűri meg a sajátjától eltérő nemzetiséget, vallást, nemi orientációt, világnézetet, véleményt. Legutóbb Viorica Dăncilă szerencsétlen elszólása miatt indult kivizsgálás – no meg kiadós sajtóhadjárat –, a miniszterelnök ugyanis azt találta mondani, hogy a hazájuk kormányát külföldön „bemártó” román politikusok autisták.

A fogyatékkal, bármilyen testi-szellemi rendellenességgel élő embertársaink megszólása, pejoratív szövegkörnyezetben való emlegetése egyáltalán nem vall a mások iránti türelmes magatartásra, ilyesmire többnyire gyávák vetemednek. Joggal el is fogja marasztalni emiatt a kormányfőt a diszkriminációellenes testület még akkor is, ha Dăncilă nagy valószínűséggel nem akarta bántani az autizmusban szenvedőket, hajlunk rá azt hinni, hogy a miniszterelnök asszony egyszerűen nem tudta, miről beszél, se az autista szó jelentését, se a rendellenesség tüneteit nem ismerte.

Eddig. Ami persze nem menti fel a felelősség terhe alól, mentségére szól ellenben, hogy belátta tévedését, és idejekorán nyilvánosan bocsánatot kért – nem úgy, mint elődje, aki csak húsz nap elteltével szórt hamut a fejére a fellógatós kijelentéséért, azt is csak a diszkriminációellenes tanács felszólítására. És ne feledjük: Dăncilă ama kevés román politikusok egyike (és történetesen az első is), aki szóvá tette és elítélte Mihai Tudose emlékezetes kirohanását.

Amúgy az sem mellékes körülmény, hogy Románia első női kormányfője úgy volt kénytelen nekifutni mandátumának, hogy az ország egyik legismertebb publicistája, véleményformálója galléros páviánhoz hasonlította. Derék jellemzés, kiváló társadalmi-politikai éleslátásra vall, mit mondjunk! De mindenekelőtt nagyon sok mindent elárul a nők iránti tisztelet(lenség)ről, hogy Dăncilă esetében például nem a vitatható felkészültsége, a PSD elnökével szembeni alázatossága a mérvadó, hanem éppenséggel a kinézete szúr szemet.

Kissé meglepő is, hogy az RMDSZ nőszervezete nem tette szóvá ezt a böszmeséget, elvégre megalakulása óta határozottan síkra száll a nők elleni hátrányos megkülönböztetés minden formájával, a verbális és fizikai erőszakkal. A baj az, hogy mindezt csak a hangzatos nyilatkozatok kedvéért teszi, a nemek közötti egyenlőséget hirdető platform ugyanis konkrét ügyekben ritkán foglal állást.

Még a marosvásárhelyi önkormányzat RMDSZ-es frakcióvezetőjének női képviselőtársával szembeni minősíthetetlen viselkedése, a beígért, de elmaradt nyilvános bocsánatkérés sem érte el a nőszervezet ingerküszöbét. Holott ha a saját közösségünkben történő hasonló eseteket toleráljuk, netán magánügynek tekintjük, ne csodálkozzunk, ha mások diszkriminációjának céltáblájává válunk.

{K3}

{K1}

{K2}

{K4}