Jeszenszky Géza: el kell fogadni a romániai magyar közösség államalkotó szerepét

Mindig szívügyem volt a magyar–román jó viszony, úgy is mondhatnám, kiegyezés, ezért is örömmel vállaltam egy hosszabb interjút nemrég a Digi24 bukaresti hírtelevízióval.

Abból több orgánum azt emelte ki, hogy szerintem ma Magyarországon senki sem kész meghalni Erdélyért.

{K1}

Úgy látszik, ezt jobban meg kellett volna magyaráznom: minden tisztességes, jó érzésű magyar támogatja az erdélyi magyarok küzdelmét jogaik és így jövőjük biztosításáért, de eszébe sem jut háborút indítani Románia ellen a román többségű Erdély visszaszerzéséért. Álláspontom még világosabb lett volna, ha az adásban került interjúból nem marad ki, ami mondanivalóm legfontosabbja volt, hogy mit tartok kívánatosnak a két nemzet, elsősorban pedig a román többség és az erdélyi magyar közösség jobb viszonyához.

Ha a román társadalom és a bukaresti törvényhozás rájönne, hogy el kell fogadni a másfél milliós romániai magyar közösség létét, államalkotó szerepét és a demokrácia egyik alapfeltételét, a helyi önkormányzat jogos igényét.

Azaz egy Székelyföld (Ținutul Secuiesc, németül: Szeklerland, latinul: Terra Siculorum) nevű területi egységet annak zászlajával együtt, román és magyar hivatalos nyelvvel, továbbá a vegyes lakosságú (legalább 15 százalékban nem román) településeken a kétnyelvűséget. Ahogy ez Európa számos országában bevált, és jól működik. Ezzel az 1918-as gyulafehérvári román népgyűlés ígérete teljesülne, és annak századik évfordulója minden román állampolgár számára méltó megemlékezés, ünnep lehetne.

Az önkormányzatiság és a nyelvi jogok európai alapelveinek érvényesülése nemhogy sértené a románok érdekeit, hanem erősítené az államot, mert az állampolgárok elégedettsége egy ország legbiztosabb támasza.

Jeszenszky Géza

A szerző Magyarország volt külügyminisztere