Alacsony szinten áll az erdélyi magyarság jogtudatossága

Nem gátolhatják a hatóságok az anyanyelvhasználati jogok érvényesítését, mivel ez a gyakorlatban nem is létezik, önkormányzati szinten nem prioritás – véli Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ügyvezető igazgatója.

– Szatmárnémeti és Marosvásárhely után a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében a nagyváradi polgármesteri hivatal ellen indított pert is elveszítette a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo). Mik a további tervek?

– Mivel Romániában nincs precedensjog, ezeket a pereket bármikor újra lehet kezdeni más formában, magánszemélyek vagy más szervezetek kezdeményezésére. Vagy akár mi is újraindíthatjuk, ezen is gondolkodunk. Ezeket nem készülünk a strasbourgi bíróság elé vinni. A bukaresti legfelsőbb bíróság novemberi döntését ellenben – amely nem fogadta el, hogy a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiánya diszkriminációnak minősül – szeretnénk, és már előkészítjük.

A nagyváradi és marosvásárhelyi perekben mindenképp fellebbezünk, a nagyváradi indoklását még nem kaptuk meg, a marosvásárhelyit igen, most fogalmazzuk a fellebbezést, és jövő héten benyújtjuk.

{K2}

– A szervezet ezeket „stratégiai pereknek” nevezte. A bírósági eljárás szempontjából mik a tapasztalatok?

– Ezeknek a pereknek nagyon sok hozadéka van. A stratégiai perek elindítása vagy kimenetele szempontjából sok, már most látható, kézzelfogható pozitív eredményről tudunk beszélni. A nagyváradi és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal álláspontja nagyon hasonlított egymáshoz: a közigazgatási törvény értemében nemcsak, hogy nem lehetséges kihelyezni a kétnyelvű utcanévtáblákat, hanem egyenesen tiltott. És ahhoz képest, hogy mit fogalmaztak meg a hivatalok, a bíróságok határozatából azt látom: részlegesen elfogadták a követelésünket.

A marosvásárhelyi indoklást múlt héten kaptuk meg, és megállapítottuk, hogy érvelése a nemzetközi jog szempontjából gyenge, nem veszi figyelembe a nemzetközi egyezményeket. Az egyik cél az volt, hogy teszteljük, ezek az egyezmények miként épülnek be a bírósági határozatokba. Ezt továbbra is tesztelnünk kell, akár a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, akár más, nyelvi jogokra vonatkozó perek vonatkozásában, mert úgy tűnik, hogy jelenleg a bírósági gyakorlatban nincs elfogadott álláspont. Ismételten nem építik be és nem veszik figyelembe sem a kisebbségi keretegyezményt, sem a román–magyar alapszerződést, sem a nyelvi chartát. Semmilyen formában.

{K3}

– Szatmárnémetiben a magyar polgármester, az RMDSZ-es Kereskényi Gábor volt az, aki a legvehemensebben bizonygatta, hogy nem lehet eleget tenni a kétnyelvűségi elvárásoknak. Itt van-e lehetőség a folytatásra?

– Ez sajnálatos eset, hiszen egy magyar, RMDSZ-es tisztségviselő érvelt azzal, hogy nem lehetséges. Még megpróbálunk tárgyalni a polgármesterrel, mi mindenképp folytatni szeretnénk. A per során voltak szatmárnémeti magánszemélyek, akik szerettek volna belépni a perbe, de a legtöbbször ezt az alperes nem fogadja el, így nem lehetséges. Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is azon dolgozunk, hogy újraindítsuk a pert magánszemélyek támogatásával, nem a szervezet perelne, hanem ők.

Marosvásárhely és Nagyvárad esetében a kéréseink részleges elfogadása azt jelenti, hogy el fogja fogadni a bíróság az utca és a tér szavak kihelyezését. Ez nem nagy eredmény, de ahhoz képest, hogy mi van Nagyváradon, mindenképp előrelépés. Szatmáron még ezt sem sikerült elérni, pedig ott sincsenek kihelyezve a kétnyelvű utcanévtáblák. Ott sokkal erőteljesebb volt az elutasítás a polgármesteri hivatal részéről.

A szatmári eset nagyon rossz kezdet, de mivel nincs precedensjog, nem jelenti azt, hogy soha többet nem lehetne kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyezni. Ezért fontosnak tartom, hogy ezen a településen további perek legyenek és másfajta indoklással jöjjön a polgármesteri hivatal. Amíg nem zárjuk le ezeket a pereket, mi nem tudunk újakat kezdeni, kicsi a kapacitás, nem szeretnénk leterhelni a szervezetet. De mindenképp szeretnénk folytatni, mert úgy tűnik, hogy előbb-utóbb elérhető lesz a cél. Fontosnak tartjuk, hogy a nemzetközi egyezményekre való hivatkozás meglegyen, valamilyen formában a romániai bíróságok is beépítsék a gyakorlatukba.

{K1}

– Ezzel kapcsolatosan mi a szabályozás és a gyakorlatban látott tapasztalat?

– Romániában – nagyon sok szakmai anyagot olvastunk erről – az alkotmány előírja, hogy nemzetközi egyezmények esetén a bíróságok jóhiszeműen kell eljárjanak. Ha emberjogi egyezményekről van szó, és eltérés van a belső, hazai jog és a nemzetközi jog között, akkor a nemzetközi egyezménybe foglaltakat kell figyelembe venni. Viszont a bírósági gyakorlat nagyon kicsi, kevés ilyen ügy van, és nagyon eltérő.

Szerintem az alkotmányban foglaltakat előbb-utóbb meg kell jeleníteni a bírósági határozatokban is. Csak ez sehol a világon nem megy egyszerűen.

– Az RMDSZ olykor arra hivatkozik, hogy a hatóságok – prefektúra, számvevőszék stb. –, per esetén az igazságszolgáltatás akadályozza a nyelvi jogok érvényesítését. Mennyire megalapozott ez az érv?

– Nem tudok arról, hogy az igazságszolgáltatás akadályozná a nyelvi jogok érvényesülését. Nem tudok arról, hogy ha valamelyik polgármesteri hivatalban kifüggesztették a magyar fordításokat – akár a tanácsi határozatokat, akár a közérdekű információkat, amelyek lefordítása 2001 óta kötelező –, megakadályozták volna.

A mi munkánk nem arra épült, hogy rossz a törvényi szabályozás, hanem arra, hogy gyenge a jogállamiság. És ez nemcsak a nyelvi jogok érvényesítése terén probléma, hanem általánosan. Nemcsak a magyar közösség, a kisebbségi jogok érvényesítése terén gyenge, hanem minden emberjogi vonatkozásban. Megvizsgáltam más területeket is és ugyanezeket a hiányosságokat láttam. Nem gondolom azt, hogy az igazságszolgáltatás vagy a különböző hatóságok következetesen a létező jogok alkalmazását akadályoznák, én ezzel nem találkoztam.

– A prefektúrák sorozatosan megtámadják a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó tanácsi határozatokat.

– Mivel nem egyértelmű az utcanévtáblákra vonatkozó szabályozás. Ezért most is két tanácsi határozat született Marosvásárhelyen, egyiket az RMDSZ-frakció, másikat a Szabad Emberek Pártja (POL) nyújtotta be. Mindkettőt megtámadta a prefektus. De ez nem jelenti azt, hogy a létező és a közigazgatási törvényben szereplő nyelvi jogi szabályozások alkalmazását akadályoznák a hatóságok.

Nincs is kialakult gyakorlat arra a közigazgatásban – az önkormányzatokra gondolok elsősorban –, hogy mi az a minimum, amit teljesíteni tud egy ilyen-olyan, fix költségvetésű polgármesteri hivatal, nincsenek jó gyakorlatok.

Az RMDSZ-nek saját tagjai révén kellene példát mutatnia, hogyan kell alkalmazni a nyelvi jogokat. Erre volt kísérlet 2016-ban, amikor Kovács Péter akkori ügyvezető elnök arról tájékoztatta a közösséget, hogy aláírattak a jelöltekkel egy nyilatkozatot, mely szerint amennyiben megválasztják őket, mindent megtesznek a nyelvi jogok érvényesítése érdekében. Két évvel ezelőtt Tusványoson megkérdeztük Székely István ügy­vezető alelnököt, hogy ezt ellenőrzik-e, aki azt mondta, 2017-ben választ fog adni, hogy miként működik, milyen szankciókat vezettek be, de sajnos azóta semmilyen információt nem tudunk erről.

Miközben meg kellene mutatni, hogy a polgármesterek megpróbálják alkalmazni a nyelvi jogokat, és akkor utána lássuk, akadályozzák-e a hatóságok ezeknek az érvényesítését.

– Az RMDSZ tavaly kidolgozta a helyi közigazgatási törvény módosítására vonatkozó javaslatát, melyet végül nem sikerült elfogadtatni a parlamentben. Ez a küszöb húszról tíz százalékra történő csökkentése és az alternatív küszöb bevezetése mellett ellenőrzési mechanizmusokat, szankciókat is előír. Ismerik-e a tervezet tartalmát, és megfelelőnek tartják-e?

– Ismerjük, létrehoztunk egy munkacsoportot jogvédőkből és jogászokból, és magunk is készítettünk módosító javaslatot. Elküldtük az RMDSZ-nek, és sok hasonlóság volt a két dokumentum között. Szükségesek a módosítások.

Nem igazán tartottuk, tartom szerencsésnek, hogy a küszöb volt a fő üzenet. Ha megnézünk más országokat, ahol küszöbcsökkentési kísérletek történtek, kiderül, hogy sajnos azt a legnehezebb átvinni a többségi társadalmon, politikusokon.

Ugyanakkor nem hiszem, hogy a szankciók nagyobb nyomást, felelősségvállalást fejtenének ki, sok törvény esetében nincsenek szankciók, mégis működnek. Nagyobb bírságok után, melyeket kifizettek a polgármesterek, nem látom, hogy jobban alkalmazták az adott törvényi szabályozást.

Jónak tartom a módosítást, sajnálatos, hogy nem sikerült keresztülvinni. Úgy hallottam, megpróbálják tételenként megszavazni, olyan tételeket átvinni, melyeket fontosnak tartanak. Nem tudom, hogy miben mérik, milyen alapon döntik el, mi a fontos. Véleményem szerint a küszöbcsökkentés fontos, de jelenleg vannak sokkal fontosabb fejezetei a helyi közigazgatási törvénynek.