Túlbuzgóak a prefektusok, különösen figyelnek a magyar vezetésű önkormányzatokra
Túlbuzgónak tartják a helyi közigazgatásban dolgozó illetékesek a prefektúrákat, amelyek az utólagos számonkérés alól mentesülve támadják meg kedvük szerint a helyi és megyei tanácsok által elfogadott határozatokat. Ezzel sokszor anyagi kárt okoznak a közösségnek.
Megkétszereződött az elmúlt öt évben Háromszéken a prefektúra által kifogásolt, ennek nyomán pedig törvénytelennek ítélt helyi és megyei tanácshatározatok, polgármesteri rendeletek száma. A közigazgatásban dolgozó illetékesek szerint azonban ebből nem kell arra következtetni, hogy az önkormányzatok rosszul végzik a munkájukat,
sokkal inkább arról lehet szó, hogy a kormányhivatalok túlbuzgóak, sokszor épp a kisebbségi nemzeti érdekeltségű határozatokat kifogásolják, ráadásul nem is vonhatóak felelősségre.
A prefektúrák ugyanis jogilag akkor sem kérhetőek számon, ha a közigazgatási bíróság úgy ítéli meg, alaptalanul akadékoskodtak.
Erre Horváth Anna, Kolozsvár volt alpolgármestere, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke hívta fel a Krónika figyelmét. Mint rámutatott: a prefektúrák kifogása nyomán törvénytelennek ítélt határozatokra vonatkozó statisztikák nem reálisak, amíg Romániában az ellenőrző szervek nem tartoznak senkinek felelősséggel akkor sem, ha alaptalanul akadályozzák a helyi közigazgatási munkát. Holott, amikor a kormányhivatal megtámad egy elfogadott dokumentumot, annak hatályát a jogerős bírósági ítélet meghozataláig felfüggesztik, ez akár anyagi károkat is okozhat a közösségnek.
Amennyiben a bíróság a helyi közigazgatási egység javára dönt, ennek semmilyen következménye nincs a prefektúrára nézve – hangsúlyozta Horváth Anna.
Hozzátette: hasonló a helyzet a számvevőszékkel is. Ilyen körülmények között történhet meg például, hogy a Fehér megyei prefektúra túlzás nélkül szinte mindegyik nagyenyedi tanácshatározatot megtámadja, ennek hátterében a volt alpolgármester szerint minden bizonnyal a nemzeti liberális párti (PNL) polgármester iránti „szimpátia” állhat. „Jó, hogy a prefektúra gondos, őrző figyelme mellett megelőzhetőek a törvénytelenségek, ám felelősséggel kellene dönteniük, és következményekkel kellene járnia annak, ha tévednek, így alaposabban mérlegelnének” – magyarázta Horváth Anna.
Hasonlóan vélekedik Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, a székelyföldi regionális önkormányzati tanács elnöke, aki egyetért azzal, hogy túlbuzgóság tapasztalható a prefektúrák részéről, szerinte ugyanakkor kettős mérce is tetten érhető, hiszen a kormánymegbízottak elsősorban a magyar elöljárók, nem pedig a szociáldemokrata (PSD) polgármesterek, tanácselnökök által vezetett önkormányzatok munkájának szentelnek kiemelt figyelmet.
Horváth Annához hasonlóan Antal Árpád is kitért arra, hogy ez a jelenség más központi intézmények, például a számvevőszék, illetve Kovászna megyében a fogyasztóvédelmi hatóság esetében is megfigyelhető.
A székelyföldi elöljáró rámutatott: alkotmánybírósági döntés született arról, hogy a prefektúrák nem vizsgálhatják egy helyi döntés célszerűségét, szigorúan csakis a törvényességi szempontokat vehetik figyelembe, ezt azonban gyakran figyelmen kívül hagyják. Antal példaként azt hozta fel: a kormányhivatalnak nem áll hatáskörében felülvizsgálnia azt, hogy egy tervezetet a testület 15 vagy 45 napos közvitára ír ki, ennek eldöntése az önkormányzat feladata. A polgármester hangsúlyozta:
a prefektúrák minden olyan döntést kiemelt figyelemmel kísérnek, amely a nemzetpolitikára vagy a magyarországi támogatásokra vonatkozik.
„Minden olyan határozatot, amelyben a magyar érdek vagy a magyarországi támogatás jelen van, kiemelten figyelnek. Például a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre, a Székely Mikó Kollégiumra vagy a Székelyföldi Jégkorong-akadémiára vonatkozó dokumentumokat” – magyarázta Antal Árpád.
Ehhez képest nem talál magyarázatot a törvénytelennek ítélt tanácshatározatok számának növekedésére Ladányi László Zsolt, aki Hargita megye alprefektusa, majd prefektusa is volt néhány éve.
Lapunknak elmondta: az önkormányzati képviselő-testületek általában rutinosak, nehéz elhinni, hogy tévednek, ezért érthetetlen a tendencia.
Ladányi rámutatott: az elmúlt időszakban módosult közbeszerzési törvény kapcsán még becsúsznak hibák, hiszen az előírások bonyolultak, de „a tanácshatározatok, polgármesteri rendeletek előkészítését jól tudják”. Elmondása szerint a prefektúrán a jogi szakosztály foglakozik a tanácshatározatok törvényességének elemzésével, ezeket formai és tartalmi tévedések miatt is megtámadhatják. A prefektus felülbírálhatja a jogi osztály javaslatát, de Ladányi szerint jellemzően nincs idő arra, hogy mindegyik határozatot személyesen átnézze. Hozzátette: amikor ő volt prefektus, a kormányhivatal a közigazgatási bíróságon 95 százalékban megnyerte az ügyeket.
Ugyanakkor úgy látja, fontos a kommunikáció,
a prefektúrának előbb jeleznie kell, ha rendellenességet talál, a közigazgatási egységeknek pedig joguk van válaszolni, ha meglátásuk szerint a kormányhivatal téved,
és csak végső esetben kellene az ügynek a közigazgatási bíróság elé kerülnie.
Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa nemrég a 2017-es év mérlegét megvonva számolt be arról, hogy az elmúlt öt évben folyamatosan növekedett a törvénytelen határozatok, rendeletek száma.
Míg 2013-ban az önkormányzatok nyolcvan, törvénytelennek ítélt dokumentumot bocsátottak ki, ami az összes határozat és rendelet 0,40 százaléka volt, az elmúlt évben ezek száma 184-re emelkedett, megközelítve az 1 százalékot.
A prefektúra felszólítására 157 határozatot visszavontak – 109 helyi és 5 megyei tanácshatározatot, valamint 43 polgármesteri rendeletet. A fennmaradó 27 esetben a prefektúra a közigazgatási bíróságon támadta meg az elfogadott határozatokat, ebből kettőt előzetes egyeztetés nélkül: az egyik egy autonómiapárti döntés, a másikról pedig csak annyit árult el Cucu, hogy annak jogi következményei lettek volna.
A kormánymegbízott azt is elmondta: a leggyakrabban tapasztalt törvénytelenségek között volt a választott helyi döntéshozók statútumának figyelmen kívül hagyása, az átláthatósági törvény által előírt procedúra be nem tartása és a közigazgatási törvény azon előírásának megszegése, hogy minden hivatalos dokumentumot román nyelven kell kiállítani. Előfordult az is, hogy a helyi adók és illetékek megállapításakor nem tettek eleget az adótörvénykönyv előírásainak, visszamenőleg törvénytelenül akadályoztak egy határozatot, nem tartották be a bértörvényt, illetve nem illeszkedtek be a költségvetésbe.