A nyelv a legfontosabb

A szilveszteri marosvásárhelyi – csapnivaló fordítással született – nyelvi idiótaságnak meglehetősen nagy volt a sajtóvisszhangja.

Nem is csoda, mert egyéni vélemények is igazolták, hogy egy közösség számára az anyanyelv épsége éppoly fontos, mint a levegő tisztasága. Magyar nyelv nélkül nincs magyar ember – mondta Szabó Dezső. Hozzá hasonlóan még számos jeles tudós, író és költő gondolta és gondolja úgy, hogy egy nemzet vagy nemzeti kisebbség – például az erdélyi magyarság – megmaradásában anyanyelvünknek van legfontosabb szerepe. Tucatszám lehetne idézni jeleseink jobbnál jobb és szebbnél szebb gondolatait nyelvünk megtartó erejéről.

A fentebb említett újévi történet azonban inkább a mulasztások felemlítését indokolja. A nemtörődömség, hallgatás (és félelem?) vezethetett ehhez a példátlan magyar nyelvi bukfenchez, belemarcangolva sokunk lelkivilágába is. Elsősorban a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban dolgozó magyarok és románok nemtörődömsége, illetve a magyarok régóta tapasztalható hallgatása.

Természetesen nem húzhatják ki magukat a felelősség alól a közigazgatás és politikai közélet régebbi és mostani elöljárói sem!

Egyebek mellett azért, mert nem veszik komolyan évtizedek óta a szakmai és civil szervezetek idevágó véleményét, tanácsait, intelmeit, javaslatait (kétnyelvűség: feliratok, utcanevek; oktatás, tankönyvek; regionális hivatalos nyelv; igazságszolgáltatási problémák nyelvi kérdésekben; egyetemi szintű fordítóképzés stb.). Szakszerűtlen, rossz fordítás miatt az itthoni viták mellett volt már diplomáciai botrány is például Magyarország és Románia között (Sólyom-ügy: önkormányzat = autoguvernare?), és napjainkban is zajlik évek óta kívülálló hozzá nem értők beleszólása nyelvünk dolgaiba (városháza, községháza), de egyszer sem hallottuk, hogy nyelvhasználati sérelmeinkről tárgyaltak volna politikai körökben vagy a román parlamentben. Az ügy orvoslása végett. Ugyanis a szakmai érveket semmibe vette az ostoba provokáció, még a bizonyító erejű és tiszteletet érdemlő akadémiai munkákra is fittyet hánytak a bérencek.

Ma ott tartunk, csak magasabb szintű politikai fellépéstől várható változás. Nagyobb kaliberű európai politikus mondása jut eszembe: a sajtó legalább két lépéssel mindig megelőzte a politikát, előtte járt. Fontosabb gondolatok előbb az újságokban és folyóiratokban jelentek meg, csak azután a politikusok fejében.

Bárcsak tanulnának tőle az erdélyi magyar közszereplők is!

Komoróczy György

A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró