Kuriózum a Székelyföld a románoknak, egyre többen csodálkoznak rá

Kiss Judit 2018. január 18., 11:33

Jelentősen emelkedett a hazai, román látogatók aránya a kézdivásárhelyi múzeumban. Az idei tervekről, a kiállításokról, fejlesztésekről is beszélt a Krónikának Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője.

Fotó: Facebook/Incze László Céhtörténeti Múzeum

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum részlegeként működik a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, amelynek célja a helyi kézművesség emlékanyagának bemutatása, az ebben gyökerező polgári kultúra és épített örökség ápolása, kutatása.

Az intézmény – amely az 1930-as évekre visszatekintő előzmények után 1972-ben nyílt meg – fontosnak tarja az 1848–49-es szabadságharc szellemiségének és emlékhelyeinek megőrzését, babaméretű népviseleti gyűjteményük gondozása és bemutatása viselettöténeti szempontból lényeges, ugyanakkor folyamatosan otthont adnak képzőművészeti tárlatoknak.

Dimény Attila muzeológus, az intézmény vezetője – aki 25. éve dolgozik a céhtörténeti múzeumban – a Krónika kérdésére elmondta, a 2018-as év gazdagnak ígérkezik a kiállítások szempontjából. „Tavaly hét kiállítást nyitottunk meg, idén tíz időszakos tárlatnak ad otthont a múzeum.

Immár hagyomány, hogy többnyire megkeresnek bennünket a kiállítani akaró művészek, elsősorban hivatásos képzőművészeket látunk vendégül” – mondta az intézményvezető. A céhtörténeti múzeumban havonta váltják egymást a művészeti tárlatok, három kiállítás pedig hagyományosnak számít.

Fotó: Facebook/Incze László Céhtörténeti Múzeum

1990 óta szervezik meg a márciusi ünnepi tárlatot, amire idén immár 29. alkalommal kerül sor, a múzeummal egyidős a Nagy Mózes Elméleti Líceum rajztagozatának évzáró kiállítása, valamint 1993-tól minden évben az Incitato művésztábor zárókiállítását fogadják be. „Az utóbbi időben Hegedüs Ferenc helyi vállalkozó, kultúratámogató nyaranta egy-egy művészt hív meg kiállítani:

idén júniusban Vinczeffy László festő- és szobrászművész kiállításának ad otthont az intézmény” – mondta az intézményvezető.

Ezen kívül könyvbemutatókat, konferenciákat szerveznek, zajlik a kutatóélet a múzeumban, ahol három muzeológus és két kisegítő személy dolgozik. Amint a múzeumvezető rámutatott, publikációk, saját kutatások szempontjából is jól állnak és természetesen mindig vannak további terveik.

A román látogatók felfedezik az ismeretlent

Dimény Attila úgy értékelt, változatlanul évente mintegy 11–12 ezer látogatója van a közgyűjteménynek, viszont a látogatottság több szempontból is változó tendenciákat mutat. „Azt tapasztaljuk, hogy míg korábban a magyarországi vendégturizmus dominált, és áprilistól októberig rengeteg autóbusz érkezett az anyaországból, ez változni látszik.

Növekvő tendenciát mutat az egyéni látogatók száma, ezen belül pedig jelentősen emelkedett a hazai, román látogatók aránya a kézdivásárhelyi múzeumban.

Egyre több román turista érkezik megnézni a gyűjteményeinket, sokan közülük nem csupán idetévednek, hanem célirányosan jönnek. Ez a tudatosság egyre gyakoribb. Ugyanakkor kevesebb az autóbusszal érkező csoport” – ecsetelte Dimény Attila. Mint kifejtette, a román turistáknak, úgy tűnik, elegük van a legnépszerűbb, tömegeket vonzó látványosságokból, és egyre gyakrabban keresik fel a kisebb városokat, számukra különleges gyűjteményeket.

Sokan célirányosan jönnek Kézdire, megkeresi a világhálón a múzeumot, gyakran érkeznek Kovásznán nyaraló vendégek, de jönnek Iaşi-ból, Botoşani-ból is diákcsoportok, így a múzeum ismertsége növekszik Romániában.

A román látogatók számára Székelyföld kuriózumnak számít. Azt tapasztaljuk, hogy érdeklődéssel jönnek, felfedezik az ismeretlent, jó irányú érdeklődéssel, kíváncsisággal közelítik meg a kézdivásárhelyi múzeumot.

Törekszünk arra is, hogy minden három nyelven legyen kiírva: magyarul, románul és angolul. A múzeum három muzeológusa mindhárom nyelven tájékoztatást tud nyújtani a látogatóknak, igyekszünk a kíváncsiságukat kielégíteni. Így van ez a külföldiek esetében is, például Jeruzsálemből, Amerikából, a világ sok-sok tájáról érkeznek érdeklődők” – fejtette ki az intézményvezető. Kitért arra is, hogy korábban a külföldiek általában Brassónál tovább nem jöttek Székelyföld felé, holott Kézdivásárhely csak 60 kilométerre fekszik a nagyvárostól, mostanában viszont egyre többen érkeznek.

„A múzeum vendégkönyvének bejegyzései azt igazolják, hogy a vendégek meglepődve, pozitívan értékelik a gyűjteményt és rácsodálkoznak, mi pedig büszkék vagyunk erre” – ecsetelte Dimény Attila.

Megújuló épület, múzeumpedagógiai programok

Az utóbbi időszakban megújultak a múzeumnak bizonyos részei. Dimény Attila elmondta, 2012-ben vették fel az intézmény szervezője, első vezetője, Incze László nevét, attól kezdődően sikerült a megyei és a helyi önkormányzat összefogásával a múzeumot szebbé tenni. „Kezdtük a tetőjavítással, a nagy kiállítótermet renováltuk, illetve már harmadik éve, hogy az épület frontját is felújították. Négy éven keresztül folyamatosan javítottunk valamit, és még mindig lenne amit jobbítani, de most már kívülről egészen jól néz ki az épület” – mondta el a vezető.

Fotó: Facebook/Incze László Céhtörténeti Múzeum

Hozzátette, a közgyűjtemények is gazdagodtak az utóbbi időszakban, Dimény Erika múzeumpedagógus majdnem minden kiállításhoz szervez foglalkozást is, ezzel főleg a helyi diákságot szólítják meg. Az intézményvezető rámutatott, ennek köszönhetően is érezhetően nőtt a látogatottság, az érdeklődés a helyi közösség, iskolák részéről.

„Ezenkívül saját kiállításokat is szerveztünk, 2007-ben elkezdtük a helyi polgári társadalom tárgyi világának kutatását. Az anyaggyűjtés a viselettörténettel kezdődött, melynek eredményeként megrendeztük a Jó ruhában járni-kelni című tárlatot, majd folytatódott a Békebeli otthonok című, lakásbelsőket bemutató kiállítással.

Két évvel később az étkezési szokásokat felelevenítő kiállítást nyitottuk meg. A helyiek sok tárggyal hozzájárultak a tárlatokhoz, gyarapították a múzeum gyűjteményét, a kölcsönkért anyag 80 százalékát pedig az intézménynek adományozták a felajánlók. Ebből egyelőre még nem tudtunk állandó kiállítást készíteni, de tervezzük” – mondta az igazgató.

Régi terv: a múzeum beköltözne a székely katonanevelde épületébe

Dimény Attila kitért arra is, régi tervük a múzeum kiállító­felületének bővítése: 2017-ben a városi önkormányzat olyan pályázatot, dokumentációt állított össze, amelynek alapján a székely katonaneveldét, a kaszárnyaként közismert épületet – amelyet 1994-ben kapott vissza a város – múzeumként hasznosítanák, így kétszeresére nőne a kiállítófelület. Mint az intézményvezető rámutatott,

egyelőre pár évre úgymond „jegelve van” a projekt, mert az Európai Unió támogatását a tavaly nem sikerült elnyernie az önkormányzatnak, de a dokumentáció összeállt, a katonanevelde klasszicista épülete a tervek szerint múzeum lenne a kellő szolgáltatásbővítéssel.

Hozzátette, a kézdivásárhelyi múzeum a Székely Nemzeti Múzeum részlegeként alakult 45 évvel ezelőtt, de szeretnének a jövőben önállósodni: a kaszárnyába való terjeszkedés azt jelentené, hogy leválnának, bár egyelőre nincs szó még róla – egyrészt szakmai, másrészt politikai döntések is kellenek ehhez. Bár ez régóta tervben van, egyelőre nincsen konkrét dátum arra vonatkozóan, hogy mikorra valósulhatna meg, egyelőre hosszú távú perspektívának kell tekinteni.

Fotó: Facebook/Incze László Céhtörténeti Múzeum

„Mivel nagy összegről van szó, többmilliónyi euróról, az önkormányzat úgy látja, hogy ez csak EU-s pénzekből valósulhatna meg.

A környéknek, Felső-Háromszéknek nagyon jó lenne, hogy nagyobb, különálló múzeuma legyen. Vannak a környéken tájházak – például a zabolai múzeum –, amelyekkel szakmailag együttműködhetnénk” – mondta az intézményvezető.

Úgy véli, a kaszárnya egyfajta felső-háromszéki regionális intézmény lenne, a múzeumnak természetesen szolgáltatások terén is több mindent kellene vállalnia: konferenciaterem működne itt, közösségi tér, a zenei életet is fel lehetne lendíteni a belső udvar kihasználásával.