Kiss Judit 2018. január 17., 22:52

Okostelefonok és digitális bennszülöttek

2018 elején ismét változások körvonalazódtak: a rendszer egészére érvényes új keretszabályzatot hozott létre a kormány. Az események azóta szembetűnően felgyorsultak a kabinet háza táján, újabb kormányfő került a süllyesztőbe, az oktatásra vonatkozó módosítások ritmusa azonban – az ilyenfajta váltásoktól függően vagy függetlenül – ugyanolyan szapora.

A számos „reform” közül most csak egyet emelnénk ki: kormány- és minisztercserék, rendelet-visszavonások ide vagy oda, sokakat élénken foglalkoztató dologról van szó. A mobiltelefonról. A keretszabályzat korlátozza az okoseszközök iskolai használatát, eszerint a diákok nem tarthatják többé maguknál órákon és vizsgákon, a lehalkított vagy kikapcsolt készülékeket a tanterem kijelölt helyén kell letétbe helyezniük.

Sok felnőtt üdvözli a kezdeményezést, a diákszervezetek pedig természetszerűleg tiltakoztak, hiszen valljuk be, a legtöbb tizenévesnek elvonási tünetei lennének, ha hosszabb időre nélkülöznie kellene készülékét. Nem vitás, hogy számos pozitív hozadéka lehet annak, ha a diákok legalább napi hat-hét órára megválnának a kezükhöz nőtt digitális nyúlványtól, amelyet leggyakrabban csetelésre, üzengetésre használnak az iskolában. Vagy arra, hogy titokban lefilmezzék a tanárt, gifeket és mémeket gyártsanak félresikerült mozdulataiból, szelfikkel tetszelegjenek a közösségi oldalakon, és ahelyett, hogy élőszóban értekeznének, a képernyő fölé görnyedve ki-ki belemerül a saját mobilja nyújtotta virtualitásba. Ha legalább iskolaidőben félretennék az okostelefont, talán picit jobban oda tudnának figyelni arra, léteznek-e valós dimenziók a virtualitáson túl.

Viszont azt is jó észben tartani, hogy a digitális bennszülött Z generáció számára abszolút megkerülhetetlen a mobilhasználat. Nem tehetnek róla, de ők már a virtualitás uralta világban nőttek fel, így gyökeresen másak a tanulási, információszerzési, olvasási szokásaik, mint a korábbi nemzedékeknek. Lehet, hogy az egymást váltó döntéshozók valamelyikének végre eszébe kéne jusson: mivel butaság és anakronizmus arra törekedni, hogy kimaradjanak a fiatalok életéből az okostelefonok, mi lenne, ha szervesen beépítenék használatukat az oktatásba?

Azon is el kéne töprengeni: vajon valóban a szekrényben a helyük? Hiszen épp az iskolában lehetne rávezetni a digitális bennszülött diákságot, hogy miként alkalmazza információszerzésre, kreativitása fejlesztésére a mobilt. Úgy tűnik, erre is várni kell még, akárcsak sok-sok helyénvaló változtatásra. De ez sem lep meg senkit mifelénk.

{K1}