Közös érdek a román-magyar együttműködés – Interjú Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével
Az erdélyi magyar pártok autonómianyilatkozata alkotmányos alapon maga mögött tudhatja az anyaország támogatását – szögezte le a Krónikának Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
– Egy héttel ezelőtt közös nyilatkozatot írtak alá az erdélyi magyar pártok az autonómiaelképzelések összehangolásáról. Ön jól ismeri az erdélyi magyar politikai viszonyokat, és tudja, hogy a magyar politikai alakulatok, társadalmi szervezetek különbözőképpen látják az önrendelkezés megvalósításának útját, eszközeit. Miben látja ennek a megállapodásnak a jelentőségét?
– Úgy vélem, ennek a nyilatkozatnak a jelentősége abban áll: a három párt megerősítette az erdélyi magyar közösséget abban, hogy nem tett le az autonómiáról. Az elmúlt időszakban ezzel kapcsolatban nagyon sokféle vita volt tapasztalható, ami megzavarta az erdélyi magyar közösséget is, mint ahogy a külső szemlélő számára sem volt egyértelmű, ki mit gondol erről a kérdésről.
Most azt erősítették meg a politikai alakulatok, hogy noha majdnem harminc év telt el a rendszerváltás óta, az erdélyi magyarok továbbra is az autonómiát tekintik a megmaradás zálogának.
Nekünk ennek támogatása immár alkotmányos kötelességünk. Az új magyar alaptörvény d. cikkelyében rögzítettük, hogy amennyiben a határon túli magyarok a közösségi autonómia keretei között képzelik el a jövőjüket, akkor Magyarország támogatja őket ebben. Ez a nyilatkozat tehát alkotmányos alapon maga mögött tudhatja az anyaország támogatását. Innentől két nagyon fontos előfeltétellel gazdagodik az a célkitűzés, hogy megvalósuljon az önrendelkezés: létezik egy egység az erdélyi magyarok részéről, és van egy támogatás az anyaország részéről. Ehhez hozzátenném, hogy ami már van, az lehetséges: Szerbiában létezik autonómia, és nincs oly távol, hogy mondjuk Ausztráliáról kellene beszélnünk. Sőt ezekben a napokban is bővül a szerbiai autonómia, hiszen a nemzeti tanácsokról szóló törvényt az alkotmánybíróság döntését követően a belgrádi parlament napirendre tűzte.
Azt hiszem, bízhatunk abban, hogy előbb-utóbb megtörik a jég Romániában is, és lehetségessé válik, hogy ne hangozhassanak el többé azok a brutális kijelentések, amelyek most elhagyták a román miniszterelnök száját.
{K1}
Miután a Székely Önkormányzatok Szövetsége megígérte, hogy még több székely zászlót tűznek ki a Székelyföldön, velük együtt ígérjük mi is, hogy az egész Kárpát-medencében még több székely zászló fog lobogni. És azt is megígérjük a magyar politika részéről, hogy elkötelezetten és bátran támogatni fogjuk az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket.
– A román politikum és a média egyrészt rácsodálkozott arra, hogy a magyar alakulatok egységesen kiállnak az autonómia mellett, másrészt a budapesti kormány befolyását láttatják a pártközi nyilatkozat mögött. Holott evidencia, hogy Magyarország támogatja a külhoni önrendelkezési törekvéseket.
– Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy harminc éve zajlik az ezzel kapcsolatos vita Közép-Európában, a Kárpát-medencében. Ennek a vitának az eredményeképpen lett alkotmányos tétel, hogy borítékolhatóvá vált, miszerint amennyiben egy külhoni magyar közösség kitűzi ezt a célt, akkor számíthat az anyaország támogatására. Nyilvánvaló, hogy Erdélyben a legegyértelműbb ez az igény. Éppen ezért nevetségesnek tartom, hogy ezt Magyarországgal hozzák összefüggésbe. Tudtommal nincs olyan meghatározó tényező Erdélyben – legyen szó politikai pártról, egyházról, társadalmi szervezetről –, amely nem ezen az állásponton van. Nincs szükség ehhez az anyaországra.
– Tudtuk, hogy 2018, a román egyesülést kimondó Gyulafehérvári nyilatkozat centenáriumi éve nehéz lesz a román–magyar párbeszéd szempontjából, de arra kevesen számítottak, hogy Románia miniszterelnöke olyan kijelentésre ragadtatja magát, amely egy lapon emlegeti az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseit az akasztással. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökeként mi a véleménye, miként befolyásolja ez a nyilatkozat a kétoldalú kapcsolatokat?
– Nagyon komoly problémaként magasodik a kétoldalú kapcsolatok útjába ez a kijelentés, és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy erre sor került. Ezzel kapcsolatban mindent elmondott a magyar politika, amit el lehetett. Egyetértünk az erdélyi magyarok vezetőivel, akik egyöntetűen azt fogalmazták meg, hogy Románia miniszterelnökének le kell mondania. Nincs okunk ebben a kérdésben mást gondolni. Európai, civilizált országban egy ilyen kijelentés egyszerűen a szalonképtelen kategóriába sorolja az adott politikust.
Holott a 2017-es év nagyon ígéretesen alakult a kétoldalú kapcsolatok szempontjából, egy hosszú, fagyos viszony után megkezdődött az olvadás.
A két külügyminiszter ellátogatott egymás nagyköveti értekezleteire, stratégiai fontosságú kérdésekben – mint például a térség energiaellátása vagy éppenséggel a bevándorlás ügye – közös álláspontra helyezkedett Magyarország és Románia. Sőt kisebbségi kérdésben is közösen harcoltunk az Európa Tanácsban az ukrajnai oktatási törvény ellen a hasonló szociológiai helyzetű ukrajnai román és magyar közösségek érdekében, amire emberemlékezet óta nem volt példa. És jön az európai uniós költségvetési vita, közeleg a román uniós elnökség, éppen ezért minden érdek abba az irányba mutat, hogy együtt kell működnünk.
Sőt van egyre erősödő geopolitikai kényszer is, mégpedig a közép-európai építkezés, ami szintén egymásra utalja Magyarországot és Romániát.
{K2}
Amely egyre inkább külső elvárásként is kezd megfogalmazódni, hiszen Donald Trump amerikai elnök olyan régióként azonosította be Közép-Európát, amely a Nyugat megújulásának kulcsfontosságú térsége, ahol még megvannak azok a hagyományos értékek, mint Isten, hazafiság, család, szabadság. Én is így gondolom ezt, ugyanakkor ez volt az oka annak, hogy a bevándorlás kérdésében Románia együtt szavazott a visegrádi országokkal. Tehát létezik egy olyan együttműködési érdek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha ez a magyarokkal való együttműködést fogja kikényszeríteni Romániából.
Látható, hogy vannak olyan politikai erők Romániában, amelyek meglehet, hogy nem túl lelkesen, de hajlandóak együttműködni ezeknek az evidens érdekeknek a talaján Magyarországgal, a magyarsággal, illetve vannak olyan személyek, akik nem.
Sajnálom, hogy Mihai Tudose kormányfő most átsorolta magát abba a körbe, amelyik szemmel láthatóan nem kívánja a magyarokkal való együttműködést.
– A magyarországi ellenzék részéről heves támadások érik az Orbán-kormányt a határon túli magyar közösségeknek nyújtott támogatások miatt, sokszor elhangzik a vád, miszerint az országgyűlési választások közeledtével a kormányzat „megvásárolja” a külhoni magyarok szavazatát. Nem kellene természetesnek lennie, hogy az anyaország mindenkori kormánya segíti a határon túl élő magyarokat? Miként reagál ezekre a vádakra?
– Kettő, maximum három mandátum hozható összefüggésbe a külhoni magyarok szavazataival. A határon túli szavazatok feleannyit számítanak, hiszen miközben a magyarországi szavazónak két szavazata van, a határon túlinak csak egy. Ez az a nagyságrend, amiről nem lehet azt állítani, hogy másodlagos megfontolások irányítanák a határon túli magyar támogatáspolitikát.
Itt inkább arról van szó, hogy van egy identitása egy politikai közösségnek, és ma a határon túli magyarok identitásképzővé váltak a magyarországi polgári, nemzeti, jobbközép tábor számára,
és ez hála Istennek most már szerteágazó társadalmi kapcsolatokban is megnyilvánul, és inkább ennek kell megfelelnie a magyar kormánynak. Bízom abban, hogy ezt a helyzetet le fogják másolni a magyar pártok, mert végső soron ez a nemzeti érdek.