Páva Adorján 2018. január 10., 23:17

Megvezetett, de boldog autótulajdonosok

A környezetvédelmi bélyegilleték, azaz a regisztrációs díj eltörlése a várakozásoknak megfelelően felvillanyozta a lakosságot, hiszen így a vevők akár több száz eurót megspórolva juthattak új négykerekűhöz. Persze az új jelző nem a jármű gyártási idejére vonatkozik: a nyugati államokból behozott autók túlnyomó többsége jó néhány évet, egy évtizednél is többet gurult már aszfaltcsíkon.

Ígyhát nagy volt a vigadalom Európa leendő autótemetőjében: tavaly rengeteg olyan polgár álma vált valóra, aki korábban nem engedhette meg magának az autóvásárlást, miközben a kupeckedés igazán jól fizető foglalkozássá vált. A boldog vevők és eladók természetesen fittyet hánynak arra, hogy üzletkötéseik révén mennyivel lesz nagyobb a közutakon a balesetveszély és a szén-monoxid-kibocsátás.

Nem is lehet őket lehurrogni, hiszen semmi törvényelleneset nem tettek, csupán autót adtak-vettek, ami ma már nálunk sem számít luxusterméknek. Az egyre lehangolóbb statisztikai adatokért azok a vezető politkusok a felelősek, akik 2016 végén ütős kampányfogássá kozmetikázták át a regadó eltörlésére vonatkozó uniós figyelmeztetéseket és tiltásokat, majd amikor kormányra kerültek, teljesítették ígéretüket, ám – ismét környezetvédelmi szempontok mögé bújva – szinte azonnal hadoválni kezdtek egy új illeték bevezetéséről.

Ez azonban már nemcsak a külföldről behozott autók forgalomba íratására vonatkozna, hanem minden gépkocsi-tulajdonost érintene. Az új teher mértéke az eddig elhangzottak szerint az autó életkorától és szennyezési tulajdonságaitól függhet, konkrétumokat legutóbb március–áprilisra ígértek. Így még várat magára a PSD nagy húzásának beteljesedése, amely csekély három lépésből áll: többek között a regadóeltörlésről szóló ígérettel megnyeri a választásokat; be is tartja vállalását, hogy élvezzék ki magukat a boldog voksolók; közben pedig kidolgoz egy olyan új adót, amely a korábbinál jóval több polgárra vethető ki.

Az már mellékes, hogy 10 hónap alatt körülbelül 10 százalékkal, mintegy 6 millióra nőtt a forgalmi engedéllyel rendelkező személygépkocsik száma, amelyek több mint egyötöde 20 évnél régebbi, csaknem háromnegyede pedig több mint 10 éves. Eközben a nagyobb településeken, a fontosabb országutakon egyre nehezebb közlekedni, hiszen hiányoznak a körgyűrűk, az autópályák – ezekkel nemcsak időt és idegsejteket spórolnánk, hanem környezetkímélőbben is közlekedhetnénk, ugyanis forgalmi dugókban, az araszolgatások során az autó jobban szennyez, mint kényelmes utazósebességben.

Természetesen mindannyiunk számára jobb lenne, ha kevesebb autó közlekedhetne az országban, vagy legalábbis kevesebbet használnák őket, de ez jelenleg nem várható el: alternatívák (városokat behálózó bicikliutak, civilizált és gyors tömegközlekedési eszközök, modern vasúthálózat) hiányában rászorulunk a négykerekűre. Ugyanakkor távol állunk a Nyugaton tapasztalható, egészségbarát és környezetkímélő gondolkodásmód meghonosodásától is – egyszerűen nincs meg az az életszínvonal, amelyből szép lassan kinőhet. Ilyen körülmények között marad nekünk a használt járgány megvásárlásakor érzett öröm és büszkeség, miközben a kormány zavartalanul játszadozhat az adókkal és törvényekkel.

{K1}