A székelykeresztúri származású Erotopoulou-Madaras Éva hét esztendeje él Thessalonikiban. Mint meséli, a Görögországban töltött első adventje és karácsonya óriási csalódást okozott, hiszen az majdnem minden elemében eltért az otthonitól.
„Itt nincs Mikulás, nem jön az angyal, nem létezik szenteste, nem díszítenek karácsonyfát, nem készítenek szaloncukrot. Görögországban az igazi ünneplés szilveszterkor van, ekkor történik az ajándékozás is” – mondja. Az időpontok kapcsán a fiatal asszonykának sikerült alkut kötnie férjével: december 24-én karácsonyfát díszítenek, de az ajándékozást szilveszterre hagyják.
Az év utolsó napjának éjjelén jön el ugyanis a görögök Télapója, a jóságos Szent Vaszilisz.
Régen a görögök a karácsonyfa helyett kis maketthajót díszítettek, ami az asztalon vagy a kandalló tetején kapott helyet. A karácsonyt hagyományosan tizenkét napon keresztül, december 25-étől vízkeresztig ünneplik, és ezt Dodekameronnak nevezik. A hosszú ünnephez számos legenda és babona fűződik.
„Ezek közül a következő kettő a legismertebb. Minden évben karácsonykor podárikót lógatunk a bejárati ajtó fölé. Nálunk ez gránátalma, de nagyon sok család inkább hagymát használ. A gyümölcsöt egészen újévig hagyjuk aszalódni, majd szilveszter éjszakáján a küszöbön összetörjük.
Egy másik ismert monda a bosszantó manók, azaz Kalikandzarosz köré épül. Ők a föld mélyén élő gonosz kis lények, akik év közben azzal foglalatoskodnak, hogy a földet tartó fa törzsét elfűrészeljék, azonban a Dodekameron időszakára felmerészkednek a föld felszínére, hogy az embereket bosszantsák. Törnek-zúznak, elcsenik az emberek táplálékát, ricsajt csapnak. A tűztől nagyon félnek, ezért a ház asszonyának kötelessége vigyáznia a tűzre, és ezt az időt kihasználva tudja elkészíteni az ünnepi ebédet” – meséli Erotopoulou-Madaras Éva.
A „tüzet őrizve” ő például rendszerint rizses-gesztenyés töltött pulykát készít fahéjas narancsmártással.
A desszertet illetően nagyon széles a választék, de az Erotopoulou-Madaras család asztalán mindig helyet kapnak a székelyföldi hagyományos sütemények, mint például a mézeskalács, a bejgli vagy a kókuszkocka. Mindenik ízlik a görög rokonoknak, de különösen az utóbbi nyerte el tetszésüket. A család kedvéért Éva néhány helyi receptet is megtanult; ma már melomakaronát, egy fahéjas, szegfűszeges mézes süteményt és a Kourabiedes rózsavízes friss vajsüteményt is elkészíti – anyósa segítségével.
„A görögök szeretnek főzni, és imádnak enni. Mi minden évben, december 25-én a férjem családjával együtt ünneplünk, és elfogyasztjuk az anyósom készítette ebédet, amelynek fő fogása a kecske- és a sertéshús, természetesen sok salátával, fetával, dzadzíkivel és zöldséggel. Emellé bort és a hagyományos úzót iszunk.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik az otthonról ismert forralt bor illata, a lábam alatt ropogó hó és a hidegtől kipirult pirospozsgás arcok látványa, de így, ennyi év távlatából most már elmondhatom, hogy itt is itthon érzem magam, és a görög karácsonyt is teljes mértékben és végérvényesen a szívembe zártam”
– vallja a harmincesztendős turisztikai szakember, aki stílusosan Kala Christougennát, azaz boldog karácsonyt kívánva zárta gondolatait.