Szent Vaszilisz, a görögök „Jézuskája” – hellén ünnepi szokások székely szemmel

Szucher Ervin 2017. december 25., 15:59

A székelykeresztúri származású Erotopoulou-Madaras Éva hét esztendeje él Thessalonikiban. Mint meséli, a Görögországban töltött első adventje és karácsonya óriási csalódást okozott, hiszen az majdnem minden elemében eltért az otthonitól.

Fotó: Ng.hu/Linkes Lilla

„Itt nincs Mikulás, nem jön az angyal, nem létezik szenteste, nem díszítenek karácsonyfát, nem készítenek szaloncukrot. Görögországban az igazi ünneplés szilveszterkor van, ekkor történik az ajándékozás is” – mondja. Az időpontok kapcsán a fiatal asszonykának sikerült alkut kötnie férjével: december 24-én karácsonyfát díszítenek, de az ajándékozást szilveszterre hagyják.

Az év utolsó napjának éjjelén jön el ugyanis a görögök Télapója, a jóságos Szent Vaszilisz.

Régen a görögök a karácsonyfa helyett kis maketthajót díszítettek, ami az asztalon vagy a kandalló tetején kapott helyet. A karácsonyt hagyományosan tizenkét napon keresztül, december 25-étől vízkeresztig ünneplik, és ezt Dodekameronnak nevezik. A hosszú ünnephez számos legenda és babona fűződik.

„Ezek közül a következő kettő a legismertebb. Minden évben karácsonykor podárikót lógatunk a bejárati ajtó fölé. Nálunk ez gránátalma, de nagyon sok család inkább hagymát használ. A gyümölcsöt egészen újévig hagyjuk aszalódni, majd szilveszter éjszakáján a küszöbön összetörjük.

Ugyanekkor figyelnünk kell arra, hogy mindig a jobb lábunkkal lépjük át először a küszöböt, ugyanis a hiedelem szerint csak így lesz sikeres az előttünk álló év.

Egy másik ismert monda a bosszantó manók, azaz Kalikandzarosz köré épül. Ők a föld mélyén élő gonosz kis lények, akik év közben azzal foglalatoskodnak, hogy a földet tartó fa törzsét elfűrészeljék, azonban a Dodekameron időszakára felmerészkednek a föld felszínére, hogy az embereket bosszantsák. Törnek-zúznak, elcsenik az emberek táplálékát, ricsajt csapnak. A tűztől nagyon félnek, ezért a ház asszonyának kötelessége vigyáznia a tűzre, és ezt az időt kihasználva tudja elkészíteni az ünnepi ebédet” – meséli Erotopoulou-Madaras Éva.

A „tüzet őrizve” ő például rendszerint rizses-gesztenyés töltött pulykát készít fahéjas narancsmártással.

A desszertet illetően nagyon széles a választék, de az Erotopoulou-Madaras család asztalán mindig helyet kapnak a székelyföldi hagyományos sütemények, mint például a mézeskalács, a bejgli vagy a kókuszkocka. Mindenik ízlik a görög rokonoknak, de különösen az utóbbi nyerte el tetszésüket. A család kedvéért Éva néhány helyi receptet is megtanult; ma már melomakaronát, egy fahéjas, szegfűszeges mézes süteményt és a Kourabiedes rózsavízes friss vajsüteményt is elkészíti – anyósa segítségével.

„A görögök szeretnek főzni, és imádnak enni. Mi minden évben, december 25-én a férjem családjával együtt ünneplünk, és elfogyasztjuk az anyósom készítette ebédet, amelynek fő fogása a kecske- és a sertéshús, természetesen sok salátával, fetával, dzadzíkivel és zöldséggel. Emellé bort és a hagyományos úzót iszunk.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik az otthonról ismert forralt bor illata, a lábam alatt ropogó hó és a hidegtől kipirult pirospozsgás arcok látványa, de így, ennyi év távlatából most már elmondhatom, hogy itt is itthon érzem magam, és a görög karácsonyt is teljes mértékben és végérvényesen a szívembe zártam”

– vallja a harmincesztendős turisztikai szakember, aki stílusosan Kala Christougennát, azaz boldog karácsonyt kívánva zárta gondolatait.