Személyre szabott angyalok: a szeretet ünnepéről, a várakozásról meséltek a kolozsvári Apáczai-iskola elsősei
Lelkesen várják a szeretet ünnepét a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum elsős diákjai, akik megkeresésünkre szinte egyhangúlag úgy nyilatkoztak, a karácsony meghittségét elsősorban a családi együttlét adja.
Legyen otthonos és családias a karácsony – ez a kívánságuk a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum elsőseinek. Laczkó Erzsébet tanítónő kisdiákjai lelkesen válaszoltak a Krónika kérdéseire: mint kiderült,
a gyerekek nagy része minden évben ír levelet az angyalnak, ugyanakkor a családi együttlétet tartják az ünnepben kiemelt fontosságúnak.
Fodor Mária Krisztina csillogó szemmel mesélte, hogy ő „sok-sok játékot” kér karácsonyra, mire Poszet Flóra mosolyogva hozzátette, hogy ő nemcsak játékot, hanem szaloncukrot is. Buzogány Péter azzal büszkélkedett, hogy ő az angyaltól egyszerűen csak ajándékot szeretne kapni. Majd Máté Aba Hunor pontosan megnevezte, mi legyen a fa alatt: ő az idén Transformers videójátékra vágyik, és reméli, hogy az angyalka teljesíti az óhaját.
Arra a kérdésre, hogy miként telik otthon a karácsonyi időszakuk, a gyerekek eltérő válaszokat adtak. Balázs Ákosék például karácsonyi dalokat énekelnek, Fehér Mátyáséknál a daloláshoz kötődik szorosan az ajándékok kibontása. Hărşan Farr Mira családjában éneklés közben gyújtják meg a gyertyákat, Nagy-Wolf Dániel pedig sejtelmesen válaszolta, hogy ők közös vacsorával ünnepelnek. Szabó Emese azt ecsetelte, hogy részt vesz a karácsonyfa feldíszítésében, amíg az anyukája a konyhában készíti a finomságokat.
A várakozási idő az iskolában is meghitten telik. Mira azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy az osztályban lévő adventi koszorú gyertyáit is meg szokták gyújtani. De vajon miként képzelik el az angyalkát? A tanító néni, Laczkó Erzsébet elmondta, hogy
kézimunkaórán a gyerekek saját elképzelésük szerint megalkotják az angyalkákat, így személyre szabott ajándékhozók születnek, amik felkerültek az osztály falára is, így a szeretet ünnepének hangulata átjárja az egész helyiséget.
A táblán zsírkrétarajz díszelgett, amelynek nemcsak a karácsonyvárás a szerepe, hanem a diákok megfigyelőképességének a fejlesztése is. Az ábra napról napra bővül egy kis részlettel, a tanító néni reggelente valami újat fest rá, a gyerekeknek pedig észre kell venniük az aznapi változást.
Az ünnepre való ráhangolódáshoz az Apáczaiban az is hozzátartozik, hogy lisztgyűjtési akciót szerveznek az első osztályban, amit Dóczy-Borbáth Ráhel magyarázott el buzgón. Ha az iskolában jót cselekszenek valakivel, a tanító nénitől kapnak egy kanálnyi lisztet. Abban az esetben, ha nem viselkednek helyesen, elvesztik az aznapi adagot. Az adventi csendes időszakban szorgosan gyűjtögetik a lisztet.
Az elsősök egymás szavába vágva hangoztatták, hogy
az anyukák mindig megszámolják az eddig megszerzett kanálnyi adagokat, majd a vakáció előtti utolsó napra el kell hozniuk a Jóság Kalácsát, amit otthon sütnek meg az összegyűjtött lisztből – természetesen az anyukájuk felügyelete alatt.
A szokáshoz hozzátartozik, hogy a sütemények versenybe szállnak a Legnagyobb Kalács címért.
Az első osztályosok termét nem is lehetne elképzelni dekoráció nélkül, itt az ábécén és a számokon kívül szembetűnőek voltak a falakra ragasztott karácsonyi képek is, amiket a kicsik rajzórán színeztek ki, rajtuk havas házak, dombok. Laczkó Erzsébet elmondása szerint a karácsonyi készülődés része, hogy zeneórán ünnepi dalokat énekelnek, amelyeket már fejből is megtanultak. Búcsúzóul a tanító néni kérésére előadták Gryllus Vilmos Gyújtsunk gyertyát című karácsonyi gyerekdalát.
Jászol mellett béget a bárány... – hangzik a szerzemény egyik sora, amelynek éneklése közben a gyerekek csintalanul összemosolyogtak és kuncogtak. Az első osztályosok izgatottan várják már Jézus születését, hogy közösen a családdal ráhangolódjanak a gyertyák fényére és az ének valódi üzenetére.
Görbe Helga