Nem családromboló az elvándorlás? - 250 ezer gyereket hagyhattak itthon a külföldön dolgozó szülők
Számos előítélettel kell megküzdeniük azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei külföldön dolgoznak, holott nem biztos, hogy az ilyen helyzetben levő kiskorúak hátrányos helyzetűek lesznek – derült ki a BBTE szakértői által végzett tanulmányból.
Nem föltétlenül válnak elhagyatottá és hátrányos helyzetűvé azok a romániai gyermekek, akiknek szülei külföldön vállalnak munkát – hívták fel a figyelmet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szakértői, akik a témában végeztek széleskörű tanulmányt, ennek következtetéseit pedig javaslatok formájában elküldték az illetékes hatóságoknak.
Viorela Telegdi-Csetri, a BBTE népességkutató központja keretében végzett projekt vezetője a Mediafax hírügynökségnek kifejtette:
a hatóságoknak kampányt kellene indítaniuk, amelynek keretében tudatosítják a lakosságban, hogy a külföldön munkát vállaló szülők nem hagyják magukra gyermekeiket, ez a „stigma” ugyanis erősen tartja magát a társadalomban.
Szerinte egyértelműen ki kellene emelni azt is, hogy az úgynevezett transznacionális családok „jó része működőképes”, a külföldön boldogulást keresők pedig „gyermekeik jobb jövője érdekében hoznak áldozatot”.
{K1}
Transznacionálisnak nevezik a tanulmányban azokat a családokat, amelyeknek legalább egy tagja külföldön él.
A szakember által ismertetett adatok szerint Románia lakosságának több mint negyede ilyen családban él.
1989 előtt viszonylag kevés romániainak volt külföldön élő családtagja, de a rendszerváltás után, majd főként az ország 2007-es EU-s csatlakozását követően egyre többen döntöttek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét.
Akkor is, ha csak kétszemélyes családokról beszélünk, minimum 6 millió embert, tehát a lakosság több mint negyedét érinti a jelenség” – magyarázta Viorela Telegdi-Csetri.
A BBTE kutatója arra is kitért: a romániai közbeszédben a külföldi munkavállalás legláthatóbb része az „itthon maradó gyermekek”.
A tanulmány készítői elismerik, hogy életüket és világlátásukat nagyban befolyásolja a szülők távolléte, tapasztalataik szerint azonban számos esetben „működik” a nagyszülői felügyelet,
a technológiának köszönhetően pedig a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás is megoldható. „Ezeknek a gyermekeknek azonban meg kell küzdeniük a társadalmi előítélettel, miszerint ők elhagyottak” – hívta fel a figyelmet Viorela Telegdi-Csetri.
A tanulmányban azoknak a gyermekeknek a helyzetét is érintették, akik már külföldön születtek, és egyik vagy mindkét szülőjük román állampolgár.
Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint egyébként arányaiban tavaly már több román gyermek jött világra külföldön, mint Romániában – erről idén májusban számolt be Andreea Păstîrnac külhoni románokért felelős miniszter.
{K2}
„Ezek a számok nagyon sok kérdőjelet felvetnek arról, hogy miként képzelik el e fiatalok a mobilitáshoz való jogukat, a külföldön való tanuláshoz és munkavállaláshoz való jogukat és hogy ebben a körforgásban hol kap helyet szülőhazájuk, Románia” – kommentálta a helyzetet akkor a miniszter.
A BBTE kutatása szerint azok a szülők, akik előbb-utóbb haza kívánnak térni, erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a külföldön született gyermek megtanulja anyanyelvét, és ismeretek szerezzen az otthoni kultúráról. Azok viszont, akik a választott országban akarnak letelepedni, nem fordítanak erre sok energiát, így
„olyan abszurd helyzetek állnak elő, hogy a gyermek nem tud kommunikálni nagyszüleivel, mert egyszerűen nincs közös nyelvük”.
A szakértő arra is rámutatott: azok a szülők, akik kisgyerekükkel a hazatérés mellett döntenek, jellemzően elenyésző támogatást kapnak mind a közintézményektől, mind a helyi közösségtől. Az ilyen gyerekek például nehezen tudnak helytállni a romániai közoktatásban, erre májusban Andreea Păstîrnac is kitért. A BBTE tanulmánya szerint viszont az egyetemek esetében már más a helyzet,
a romániai felsőoktatási intézmények ugyanis sokszor jobb alternatívát jelentenek a külföldön született és felnőtt fiataloknak, akik számára a külföldi egyetemek például túl drágák,
de minőségben nem biztos, hogy felülmúlják az itthoni intézményeket.
A tanulmány készítői többek között a külföldön élő gyermekeket célzó kulturális központok létesítését javasolja a romániai hatóságoknak, ezek révén lehetőségük lenne „kapcsolatban maradni” a nyelvvel, és hasonló helyzetben levő fiatalokkal is találkozhatnának. A szakértők szerint továbbá
hasznos lenne egy online oktatási program elindítása, amely a teljes közoktatást – előkészítő osztálytól tizenkettedikig – lefedné,
és arra is lehetőséget biztosítana, hogy a külföldön élők megadott helyeken letegyék a romániai országos vizsgákat.
Az országos gyermekvédelmi hatóság adatai szerint 2015 első felében 85 ezer olyan gyermeket tartottak számon, akinek egyik vagy mindkét szülője külföldön dolgozott, az érintett kiskorúak száma pedig 2017 júniusára majdnem elérte a 97 ezret. Ehhez képest a Mentsétek meg a gyermekeket egyesület (Organizaţia Salvaţi Copiii) idén novemberben arról számolt be, hogy
a megyei tanfelügyelőségektől igényelt adatok alapján országos szinten mintegy 212 ezer gyermek van ilyen helyzetben, ez a szám azonban nem tartalmazza a még nem iskolaéretteket,
valamint azokat, akiket nem írattak be egyetlen tanintézetbe sem, illetve akik abbahagyták tanulmányaikat. A szervezet becslése szerint velük együtt az „itthon hagyott” gyermekek száma elérheti a 250 ezret.