Kiss Judit 2017. december 12., 22:51

Meghosszabbítani az adventet

A Hitünk titkai című, az adventi várakozásról szóló írás úgy folytatódik: „az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad”. Ilyenkor, advent idején érdemes elgondolkozni, vajon mennyire tudjuk megvalósítani, hogy maga a várakozás is hasonló horderejű örömöt jelentsen, mint az év fénypontja, a szeretet ünnepe? És vajon ebben a periódusban erőteljesebben tudunk az iránt vágyakozni, jobban meg tudjuk becsülni, amit magunkénak mondhatunk?

A karácsonyra való készülődés sokarcú, benne rejlik a gyermeki öröm, a szeretteink felé való fordulás és a jótékonykodásra való igény is, hiszen december első fele gyakorta a világ jobbá tételét célzó karitatív akciókról szól. Mindannyian jól érezzük magunkat, ha ilyenkor adakozhatunk: meleg ruhát, élelmiszereket, odafigyelést a rászorulóknak, figyelmet, türelmet a környezetünkben élőknek. Ugyanakkor lelkünk mélyén tudjuk, hogy a jótékony cselekedetek, amellett, hogy természetesen többet jelentenek egyszerű pénzügyi vagy anyagi tranzakcióknál, legtöbbször önjutalmazó indíttatásúak is, hiszen elégedettséget okoznak az adakozóknak.

Egyes jótékonysági akciók azonban túl harsányra is sikerülhetnek: nem mentesek az önfényezéstől és talán elsiklanak a lényeg fölött: inkább a figyelem felkeltéséről szólnak, semmint magáról a szívből jövő segítésről. Bár persze több okból is természetes, hogy a híradások általában azokat helyezik előtérbe, akik adnak, néha jó lenne valóban azokra összpontosítani, akik ténylegesen rászorulnak az adományra és őszintén örülnek, ha megajándékozzák őket.

Ugyanakkor ki-ki elgondolkozhat azon, hogy lelkiekben és a jövőre nézve mit nyernek az adakozók, a szükséget szenvedők és maga a társadalom abból, hogy december első felében a szélrózsa minden irányából a szélrózsa minden irányába indulnak szeretetcsomagok, kedvességadagok.

Attól függetlenül, hogy épp adakozók vagy ajándékozottak vagyunk, jó lenne úgy viszonyulni az adventhez, mint a Pilinszky-írásban felvillantott gyerek, aki számára a készülődés már magát az ünnepet jelenti. De az lenne a legeslegjobb, ha ez az öröm az advent egyfajta lelki meghosszabbításaként bár valamelyest fényt vihetne az ünnep utáni hétköznapokba is: az örömteli várakozás hosszú-hosszú hóesésének világosságát.