Újabb parlamenti pótcselekvés

Azt, hogy a kormánybuktató javaslat átmegy, természetesen még az azt benyújtó ellenzéki pártok honatyái sem gondolták komolyan, hiszen a parlamenti erőviszonyokon nem sikerült változtatniuk, a kormánypártok az esetleges súrlódások ellenére is összezártak, szó sem volt arról, hogy a kormányoldal honatyáinak egy része bármilyen okból is átszavazzon.

Ráadásul az ellenzékiség és a kormánypártiság közötti holttérben lebegő RMDSZ – hiszen hivatalosan nincs kormányon, de két államtitkárral is rendelkezik, és parlamenti támogatásról szóló megállapodást kötött a kormánnyal – előre jelezte: sem az indítványt, sem a kormányt nem támogatja, így tartózkodni fog a voksoláson.

Vagyis a liberálisok lépését ismét csak olyan pótcselekvésként határozhatjuk meg, amely révén egyéb, életképes és a nyilvánosság elé terjeszthető alternatíva híján a saját tehetetlenségüket próbálják leplezni. Tettük nagyjából egy olyan lovagéhoz hasonlítható, aki egymaga, páncélzat és fegyverek nélkül, fejjel rohan neki egy jól megerősített vár falának, majd, miután magához tér, a saját hősiességét kezdi dicsérni a továbbra is szilárdan álló falak és a felhúzott felvonóhíd tövében.

Nem mintha a kormányoldal nem érdemelné meg a bukást. A bizalmatlansági indítvány abból a szempontból teljesen jogos, hogy a PSD–ALDE-kormány a regnálása óta eltelt közel egy évben a kapkodáson és az ország gazdaságának fenekestül történő felforgatásán kívül semmit sem tett le az asztalra – hacsak az igazságügyi törvények módosítására tett folyamatos kísérleteket nem számítjuk, de valahogy továbbra is nehéz elhinni, hogy ezek legfőbb célja nem a korrupt politikusok megsegítése.

A kormány tevékenysége nyomán alkalmazottak milliói és munkáltatók százezrei állnak tanácstalanul annak kapcsán, jövőre mennyi fizetést kapnak, illetve kell adniuk, a felelőtlen bér- és nyugdíjemelési ígéretek miatt gyakorlatilag lenyúlták a jelenleg aktív munkavállalók magánnyugdíj-megtakarításainak jelentős részét anélkül, hogy a munkavállalókat megkérdezték volna, beleegyeznek-e ebbe, az esztelen gazdasági intézkedések miatt a lej árfolyama történelmi mélypontra zuhant az euróval szemben – szóval bőven megérdemelné a kormány, hogy bukjon.

Csakhogy amíg az ellenzék vezető pártja, a Nemzeti Liberális Párt érdemi gazdaságpolitikai alternatívák kidolgozása helyett önfeledt magyarellenes uszításba merül, addig nincs miért csodálkoznia, ha nemcsak a magyar szervezet nem áll mellé, de a polgárok többsége sem tartja alkalmasnak a kormányzásra. Mert igaz ugyan, hogy valamelyest nőtt a támogatottsága a tavaly decemberi választás óta, de még mindig fényévekre van attól, hogy közel kerüljön legfőbb riválisához, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párthoz.

A kormánypártok honatyáinak ugyanis már csak azért sem volt okuk arra, hogy árulást kövessenek el, mert a közvélemény-kutatások még mindig kedvezőek számukra: a felmérések azt mutatják, hogy továbbra is stabil többségre tennének szert, ha hirtelen előrehozott választásokat kellene kiírni. Ez pedig az ellenzék kormányzóképességébe vetett általános bizalomról is képet ad. Na meg arról, mennyire kilátástalan helyzetbe került az ország, ha az ellenzék még egy ilyen teljesítményt nyújtó kormánnyal szemben sem tud hiteles alternatívát nyújtani.

{K1}