Elfeledett jeles személyiségek emlékét idézték fel Kolozsváron

Finály Henrik történészre és Melka Vince festőművészre emlékeztek kedd délután Kolozsváron a Házsongárd Alapítvány szervezte rendezvényen.

A Házsongárdi-temetőben, a lutheránus temetőrész bejáratánál ünnepélyes keretek közt avatták fel kedden Finály Henrik történész és Melka Vince festőművész helyreállított sírkövét, ezt követően Egyed Ákos történész és Murádin Jenő művészettörténész elevenítette fel tizenkiledik századi jeles személyiség életútját egy-egy rövid előadás keretében a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség székhelyén.

Az eseményt a Házsongárd Alapítvány szervezte, a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Egyed Ákos előadásában többek közt elhangzott, az óbudai születésű, a kincses városban elhunyt Finály Henrik (1825–1898) klasszikafilológus, történész kiváló tudós volt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) tudományszervezője, életével és munkásságával többen is foglalkoztak az utóbbi időben. Kifejtette, azért Finály Henrik és az EME viszonyát választotta előadása témájául, mert az még nincs kidolgozva. Így a hallgatóság megtudhatta, hogy amikor Finály Kolozsvárra érkezett, viszonylag hamar felfigyeltek tehetségére. Külföldi lapokban is írt,

az EME igazgatótanácsának titkára lett, de ő volt az Erdélyi Múzeum folyóirat főszerkesztője is, illetve közvetlen munkatársa gróf Mikó Imrének.

Ő alkotta meg a latin–magyar szótárt először a fiatalok, majd a széles közönség számára. Több intézményben dogozott, azonban a legnagyobb hűséggel az EME ügyét szolgálta. Működése ugyanakkor túlmutatott az egyszerű titkári teendőkön, amit ő tett, nyugodtan nevezhető tudománypolitikának – fejtette ki Egyed Ákos. Arra is kitért,

Finály egyike volt azoknak, akik közbenjártak a műemléképületek fenntartásáért a városházán, sőt, az 1896-os millenniumon egy erdélyi tudományos akadémia létrehozására tett javaslatot.

Murádin Jenő művészettörténész Melka Vince festőt (1834–1911) mutatta be, aki cseh, nem is tudott magyarul, mégis 40 évig élt Kolozsváron. Az előadásban elhangzott, Melka, akinek szülővárosa a Prágától nem messze található Benatky, egyike volt a legképzettebb festőknek, akik megtelepedtek Kolozsváron. A festő Drezdában tevékenykedett, amikor Jósika Samu és Teleki Samu felvetette, mi lenne, ha Erdélybe telepedne át. Az ő hívásukra el is jött, ebből az alkalomból végigjárta a Jósika és Teleki kastélyokat és megismerkedett Rudolf trónörökössel, akinek görgényszentimrei kastélyában udvari festő lett. Érdekesség, hogy

bár nem tudott magyarul, de azt mondta magáról, hogy ő azért jó magyar. Murádin azt is elmondta, Melka kiváló néprajzos is volt, először írta le a Găinai leányvásárt,

amelyet aztán később Jókai Mór is beleszőtt Szegény gazdagok című regényébe, azonban Melkának alkalma nyílt személyesen is megfigyelni a szokást, amely a Bihari hegység településein dívott. A leányvásár a tisztességes ismerkedés nyilvános alkalma volt, amelyet abból a célból szerveztek, hogy megakadályozza az egyes közösségekben a „beltenyészetet”, vagyis hogy rokonok keljenek egybe.