Ellenzik a magyar oktatók a marosvásárhelyi orvosi és a Petru Maior-egyetem összevonását
Egyesülne a közeljövőben Marosvásárhely két legnagyobb állami egyeteme, a jelenleg konzorciumot alkotó orvosi és gyógyszerészeti, valamint a Petru Maior nevét viselő intézmény. Az orvosi magyar oktatói a teljes kiszorítottságtól tartanak.
„Eddig jegyben jártunk, most itt az ideje, hogy előkészítsük a házasságot” – jelentette be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), valamint a Petru Maior-egyetem kapcsolatának legújabb fejleményét az orvosi egyetem rektora.
Leonard Azamfirei szerint a két egyetem közötti kapcsolat megérett a továbbfejlesztésre; a két évvel ezelőtt életre hívott konzorciumot most az egybeolvadó egyetem váltaná.
Ezt európai trend, számos közös tudományos és kutatási projekt, infrastrukturális és anyagi gyarapodási vágy tenné indokolttá – véli a két intézmény vezetője. A tárgyalások stádiumáról Leonard Azamfirei és Călin Enăchescu is úgy nyilatkozott, jó ütemben haladnak, a közelmúltban a két szenátus is találkozott, és egyeztetett a témáról.
„Az utóbbi időben nagyon sok szó esik az egyetemek minősítéséről és besorolásáról. Azt tapasztaljuk, hogy a mindössze egyetlen szakággal rendelkező intézmények nincsenek, nem lehetnek ott a toplistán.
– állítja Azamfirei. Călin Enăchescu, a Petru Maior-egyetem rektora szerint is mindkét félnek nyernivalója van a tervezett egybekelésből. „Vannak kötelező lépések, amelyeket nem ugorhatunk át, de remélhetőleg mielőbb az anyakönyvvezető elé állhatunk” – fogalmaz kollégájához hasonlóan metaforikusan a műszaki, bölcsészeti, közgazdasági, közigazgatási és jogi karokkal rendelkező felsőfokú tanintézet vezetője.
A két egyetem közül csak a papíron multikulturális intézményként besorolt orvosi és gyógyszerészeti rendelkezik magyar tagozattal. Mivel a tagozatot házon belül is mostohagyerekként kezelik, nem sok esély mutatkozik arra, hogy a leendő, egyesített egyetem keretében valamelyik félnek szívügye legyen az anyanyelvű oktatás elsorvasztásának megfékezése.
Egy új intézet létrehozása végérvényesen a történelem fiókjába vágná a marosvásárhelyi orvosi egyetem létesítésének eredeti célját.
Mint ismert, az 1945. május 29-ei Hivatalos Közlönyben megjelent törvény a Kolozsvári Magyar Tannyelvű Tudományegyetem megalapítását rendelte el, s ennek keretében az orvosi fakultásét is. Ami valójában az 1944-ig Kolozsváron működő egyetem tevékenységének folytatását jelentette a kiegészülő új oktatói közösség irányításával. Mivel a kincses város egyetemén a román fél szembement a királyi rendelet maradéktalan alkalmazásával, a feszültségek elkerülése érdekében Petru Groza miniszterelnök Marosvásárhelyre, az üresen álló katonai alreáliskola épületébe költöztette a magyar orvosi fakultást, ahol 1946. február 11-én vette kezdetét az oktatás. A román tagozat jóval később, 1962-ben telefonon közvetített pártutasításra, hivatalos dokumentumok nélkül alakult meg.
Az esetleges egyesítéssel kapcsolatban a magyar oktatók néhány mondatos állásfoglalásukban adtak hangot aggályaiknak. A tanárok egyhangúlag kimondták, az egyesülés nem szolgálja az orvosi egyetem érdekét, még kevésbé a magyar tagozatét.
Szabó Béla tagozatvezető a súlyvesztés folyamatának felgyorsulását látja az intézkedésben. Ha létrejönne az Enăchescu és Azamfirei által megálmodott „nagy egyetem”, az orvosi magyar tagozata csak egy lenne a számos alegység között. Szilágyi Tibor, az egyetem volt rektorhelyettese szerint ezenkívül megszakadna az 1945-ben I. Mihály király által létrehozott magyar egyetem jogfolytonossága is. Mint hangsúlyozza, a döntés az orvosi román tagozatának sem kedvezne, hisz semmiféle szakmai ok nem támasztja alá. „Nemcsak felszereltségben, anyagiakban, de publikációkban is jobban állunk, mint a Petru Maior” – állítja. Szilágyi utódja, a tavaly megválasztott Nagy Előd is úgy véli, a két egyetem pénzügyi helyzete és történelmi háttere nem sorolhatja a MOGYE-t és a Petru Maiort azonos súlycsoportba.
Az oktatók mindenekelőtt az etnikai arányok teljes eltolódásától tartanak. Az utóbbi tíz évben a nem is olyan rég még „fele-fele egyetemnek” kikiáltott orvosi vezetősége 28 százalékra szorította vissza a magyar tanárok arányát, a két intézmény egyesítésével ez 15 alá csökkenne.
A részarányok csökkenésével az érdekérvényesítési lehetőségek is zsugorodnak, véli Brassai Attila. Meglátásában az orvosi magyar tagozata nemcsak saját szenátusától nem várhat el szinte semmit, de a Petru Maior oktatóira sem számíthat. „Ne feledjük, arról az erdélyi egyetemről van szó, amely mereven elzárkózott a magyar oktatás bevezetésétől” – figyelmeztet Brassai, akinek nincs tudomása arról, hogy a Petru Maior Románia elit egységei közé tartozna.
– jegyzi meg keserű öniróniával.
A lapunk által megszólaltatott magyar oktatók már csak azért is fölöslegesnek tartják az egyesülést, mert a partneri együttműködéshez a jelenlegi keretek is elegendőnek bizonyulnak. Ábrám Zoltán azt nehezményezi, hogy a kérdéskör nem volt közvitára bocsátva, ugyanakkor Szabó Béla szerint a belső referendum megszervezése volna a legdemokratikusabb döntési vagy legalábbis konzultációs mód. A tagozatvezető emlékeztetni kíván, a rektorválasztás előtt is kikérték a teljes tantestület véleményét. Van, aki úgy érzi, a referendum kiírása is fölösleges lenne, hiszen
az egyetemegyesítés és a magyar nyelvű oktatás minimalizálása és elsorvasztása „nemzeti érdek”, amit már valakik a rektorok feje fölött eldöntöttek.
A Petru Maior „multikulturális” és „demokratikus” szellemiségéről az egyetem első, 1990 utáni vezetője, Hollanda Dénes sokat tudna mesélni. A rendszerváltás hevében a neves professzor elérte, hogy az egyetem román többségű szenátusa két fontos kérdésben hozzon döntést: az almérnökit mérnökivé „léptette elő”, az egyetlen román tagozat mellé pedig a magyar létrehozását is megszavazta. Csakhogy mire érvényt kellett volna szerezni a döntéseknek, a fokozódó magyarellenes hangulatban Bukarestben keresztbe tettek. „Egyetlen jóváhagyásra lett volna még szükségünk, Mihai Şora akkori tanügyminiszter részéről. A tárcavezető azonban lerázott, és átküldött a felsőoktatással foglalkozó helyetteséhez, aki tisztán megmondta, Marosvásárhelyen soha nem lesz magyar nyelvű műszaki oktatás” – eleveníti fel az 1990 elején történteket Hollanda professzor. A dékán és csapata így csak a román nyelvű mérnöki egyetemet tudta megalapítani. Rá kis időre, amikor Hollanda Dénes személye már nélkülözhetővé vált, előbb tisztségéből, majd az egyetemről is eltávolították.
A 90-es esztendők második felében egy újabb kísérletet tett a magyar nyelvű oktatás meghonosítására. Ekkorra már a román politikum is elfogadhatónak tartotta a követelést, de kellő hátszél hiányában Borbély László, Frunda György RMDSZ-es vezérek és Fodor Imre polgármester közbenjárásai eredménytelennek bizonyultak. „Az egyetem vezetői azok után sem támogatták a kérésünket, hogy Andrei Marga miniszter leszögezte, hogy a magyar tagozat létszámnöveléssel jönne létre. Marosvásárhelyen hallani sem akartak a magyar tagozat létrejöttéről” – idézi a húsz esztendővel ezelőtt történteket a professzor. Ennek az elutasító magatartásnak és Hollanda Dénes konok kiállásának köszönhető a Sapientia marosvásárhelyi létrejötte.
Amikor a nyugalmazott egyetemalapítónak felvetjük, hogy az Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemcsak az anyanyelvű műszaki, hanem az orvos- és gyógyszerészképzés mentsvára is lehetne, Hollanda nemlegesen int. Mint mondja,
addig, amíg törvény és Románia államkasszája biztosítja az anyanyelvű oktatást a MOGYE-n, nem szabad onnan kilépni. Illetve ki lehetne lépni, de csak abban az esetben, ha nem vesztődne el az állami finanszírozás.
„De nem hinném, hogy ez a mai Romániában lehetséges lenne, egy olyan országban, ahol lépten-nyomon minden önállósodási kísérletünket a hatalom szeparatizmusnak minősít” – véli Hollanda Dénes.
Lapunk a MOGYE vezetőjének az álláspontjára is kíváncsi volt. Amikor azt kérdeztük, hogy véleménye szerint a magyar tagozat miért nem örül a lehetséges egyetemegyesítésnek, Leonard Azamfirei hitetlenkedésének adott hangot. „Nem hinném, hogy a magyar kollégáim ne örülnének” – véli a MOGYE rektora.
Szerinte az orvosi magyar tagozata az új, nagy egyetem keretében is képes lesz megtalálni a maga identitását,
annál is inkább, mivel senki nem akarja a magyar nyelvű oktatás fontosságát csökkenteni. „A magyar tagozat léte teszi különlegessé és egyben egyedivé a marosvásárhelyi egyetemet” – állítja Leonard Azamfirei.