Sláger lehet a legszebb erdélyi dalokból: fesztiválokon kapott fellépési lehetőséget a Vecker, illetve Simó Annamari és zenekara
Személyes történeketek, emberek közötti kapcsolatok ihlették a Hosszú évek óta, illetve a Pillantás című szerzeményeket, amelyeket Erdély legszebb dalainak választottak. Simó Annamari, illetve a Vecker együttes frontembere, Nemes Tibor mesélt lapunknak.
– Már több saját dalotok megjelent, illetve számos helyen felléptetek, zenekarotok neve pedig még ismertebbé vált, amikor nyertetek a Legszebb Erdélyi Magyar Dal gáláján. Honnan indult a zenekar, ki tette le az alapjait?
– Simó Annamari: A zenekar 2016-os megalakulása előtt én már több formációban énekeltem. Erdélyi, felvidéki és magyarországi zenészekkel közösen több saját dalt alkottunk, és Horváth Ádám balassagyarmati dobosnak köszönhetően kiadtuk az első, Ami átvisz című lemezemet.
A távolság miatt nagyon nehéz volt megszervezni a koncerteket, ezért létrehoztam egy helyi zenekart.
Nagyon örülök annak, hogy ilyen tehetséges fiúkat – Debreczi Norbert dobost, Hadnagy Attila basszusgitárost, Nagy Mihály gitárost, Tamás Zalán billentyűst – találtam itthon, mert azt hiszem, hogy ugyanazzal a minőséggel tudunk tovább zenélni, mint a felvidéki együttessel. Mi főként pop-rock stílusú zenét játszunk, és ezt szeretnénk a jövőben is.
– Nemes Tibor: A zenekart 2011-ben alapítottuk két jó barátommal, Pethő Csabával és Máthé Péterrel. A Vecker nevet egy kora reggel találtam ki, amikor jó volt a vekkerre ébredni. A jelenlegi felállásban hatan vagyunk – én, Iszlai Tamás dobos, Pethő Csaba gitáros, Máthé Péter zongorista, Simó Péter basszusgitáros és Szász Hunor gitáros –, az együttes „professzionális működését” 2013-tól számolom, azóta adunk ki saját dalokat, videóklipeket. Úgy gondolom, hogy
attól az évtől alkotunk egy olyan egységet, amellyel többféle színpadon meg tudjuk állni a helyünket.
A dalainkban jelen vannak a rock-, funky-, dzsesszelemek, de főként magyar nyelvű popzenét játszunk.
– Mi ösztönzött arra, hogy jelentkezzetek a Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázatra? Mi alapján választották ki, hogy melyik dallal neveztek be?
– S. A.: Én egy kicsit szkeptikus vagyok a tehetségkutatókkal kapcsolatban, mert az X-Faktorban csalódás ért. Azt hittem, hogy ez a program is hasonlóan működik, de itt tényleg csak az számított, hogy mit viszünk a gálára, és milyenek vagyunk. Nekünk akkora élmény volt, hogy az úton hazafelé végig csak erről beszéltünk. A Hosszú évek óta című dalunkat azért választottuk, mert a szabályzat alapján a 25 év fölötti kategóriába benevezett szerzemény az elmúlt egy évben kellett hogy megjelenjen. Ezt láttam hitelesebbnek, ez egy szerelmes hangvételű, sokatmondó dal.
– N. T.: Ez spontán döntés volt a részünkről, a jelentkezési határidő utolsó tíz percében neveztem be a 25 év alatti kategóriába a zenekart, a többiek nem is tudtak róla. Több szerzeményünket is beküldtem, és ezek közül választották ki a Pillantás című dalunkat. Nagyon örülök, hogy jelentkeztünk, megtiszteltetés volt részt venni a programban, illetve, hogy a szervezők azt gondolták helyünk van ezen a versenyen.
– Hogyan jött létre ez a dal, mi ihlette, van-e bármilyen története?
– S. A.: Épp Balassagyarmaton vettünk fel néhány dalt Horváth Ádámmal, és pihenésképpen kiültünk a hintára. Ádámnak volt egy dalötlete, gyorsan kihozta a gitárt, és eljátszotta a refrént: Tudod, nem meséltem róla, de hosszú évek óta... Aztán elkezdtünk gondolkozni, hogy mit tudnánk kihozni ebből. Szabó Előd, a Titán együttes frontembere befejezte a dalszöveget, és ezzel a hármas együttműködéssel megszületett a nyertes dal.
– N. T.: A dal egy pillanatot rögzít: két egymásnak szimpatikus személy összenéz, és mindketten önmagukat látják a másikban. A dal szerzője, Pethő Csaba ezt több perspektívából írja körül. Amúgy érdekes választ adni erre a kérdésre, mert
általában azt szoktam mondani, hogy mindenki döntse el maga, hogy miről szól a dal. Nem szeretek értelmezési határt szabni vagy utasítást adni a dalhoz, mert akkor nem indulhat nulláról a hallgató.
– A nyeremények között számos fellépési, illetve stúdiófelvétel-készítési lehetőség szerepel. Mikor kezditek a szervezkedést, tervek kialakítását, gyakorlást?
– S. A.: Teljes gőzzel készülünk a jövő évre, szeretnénk új dalokat létrehozni. Én december 9-én fellépek Budapesten, és úgy terveztem, hogy utána egyből elmegyek Felvidékre, ahol Horváth Ádámmal és Kis Kristóffal tartok szakmai megbeszélést. Ők nagyon tapasztaltak a dalszövegírásban, ezért valószínűleg sok hasznos tanácsot adnak majd, ami segít abban, hogy minél több saját dalunk legyen.
– N. T.: Az a terv, hogy leülünk és megbeszéljük a folytatást, a 2018-as programot.
Jelenleg elkezdődött a próbafolyamat a tízállomásos romániai, karácsonyi turnénkra.
Gyakorolni mindenképpen fogunk, és nemcsak azért, mert fellépési lehetőségeket kaptunk, hanem mert szükséges ahhoz, hogy működjék a zenekar, jól játszunk, és hogy színpadképesek legyünk.
– Hogyan egyeztetitek össze a programotokat, milyen gyakran sikerül próbálni?
– S. A.: A próbákat általában akkor szervezzük, amikor a dobosunk haza tud jönni Székelyudvarhelyre, vagy a fellépések köré építjük. Időközben mindenki gyakorol otthon, fejleszti a zenei tudását.
– N. T.: A zenekar három tagja Budapesten él, ketten Kolozsváron, és egy személy Marosvásárhelyen. Nekem sok zenei munkám van Erdélyben, ezért a dobosunkkal és gitárosunkkal nagyon gyakran jövünk haza Pestről. Összeegyeztetjük a programunkat, és ilyenkor öt-hat órát próbálunk folyamatosan.
Szerintem most egy olyan tanulási, fejlődési időszakban vagyunk, amikor áldozatot kell hoznunk, és kompromisszumokat kötnünk annak érdekében, hogy meg tudjuk valósítani a próbákat.
– Milyen hosszú távú célokat tűzött ki maga elé a zenekar. Hol látjátok magatokat a következő 5-10 évben az erdélyi magyar zenei palettán?
– S. A.: Szerintem az lesz a legnagyobb lépés, ha sikerül összehozni egy önálló lemezt, amely valamilyen szinten közismertté válik. Számunkra már az is nagyon fontos lenne, ha a dalainkat erdélyi eseményeken vagy a hazai rádiókban játszanák.
Ebben a szakmában az egyik legnehezebb feladat, hogy megszerettesd a saját dalaidat a közönséggel, hogy legyen egy sláger, amiről csak az adott zenekar jut eszébe az embereknek – az lenne a cél, hogy ezt mi is elérjük.
– N. T.: Jövőre új dalokat írunk, videóklipeket forgatunk, és megpróbálunk minél több koncertet adni. Szeretnénk minél nagyobb hallgatóságot megszólítani, de célközönségünknek mindenképp a magyar fiatalokat tekintjük.
Nagyon kellemes meglepetést ért egy segesvári fesztiválon, ahol németek, japánok, kínaiak, románok, cigányok és magyarok is voltak a koncertünkön. Itt azt tapasztaltam, hogyha a közönség intellektuális, akkor nem számít, hogy milyen nyelven énekelünk,
mert a zene válik fontossá, az üzenet, amit a dalainkkal közvetítünk, illetve a show, hogy mennyire tudjuk bevonni az embereket. A kolozsvári gálán a zsűri kritikaként fogalmazta meg, hogy még nem alakult ki egy sajátos zenei stílusunk, és ezzel egyetértek, mert csak húszévesek vagyunk. Viszont sajátosnak mondható, vagy legalábbis én azt tűztem ki célul, hogy ne csak adjunk egy koncertet, hanem vonjuk be a közönséget is, és romboljuk le azt a falat, amely a közönség és a zenekar között van. Megpróbálunk minél profibban, lelkesebben zenélni, több munkát belefektetni, de a pályafutásunk az embereken és a kitartásunkon múlik. A jövőben a legnagyobb színpadokon szeretnénk megjelenni többezres, csápoló közönség előtt.