Páva Adorján 2017. november 15., 23:14

Iskolaalapító csendestársak felelőssége

Mint ismeretes, az érintettek nagyjából egyetértenek abban, hogy a hányattatott sorsú iskola ügyét – a jelenlegi zűrzavaros, felháborító és szomorú helyzet ismeretében – úgy lehet megnyugtató módon rendezni, hogy új intézményt hoznak létre, amely ugyanott működik majd, ugyanazokkal a tanárokkal és diákokkal, csak „tiszta lappal kezd”.

Ezt pedig a jelek szerint a régi, immár jogi személyiséggel nem rendelkező gimnázium körüli botrányokkal, pereskedésekkel, ügyészségi vizsgálatokkal, meghozott és elkaszált tanácsi határozatokkal, egymásra mutogatásokkal, meghurcolásokkal, visszaállamosítási kísérletekkel párhuzamosan, azoktól függetlenül szeretnék véghezvinni.

Mégpedig úgy, hogy először a tanügyi törvény módosításával iskolaalapítási jogot adnak a parlamentnek, második lépésben pedig egy új törvénnyel (amelynek tervezetét szerdán iktatták az alsóházban) létrehozzák az új marosvásárhelyi tanintézetet. A kezdeményező RMDSZ szerint azért kell így eljárni, mert helyi szinten szövevényes, feloldhatatlan patthelyzet alakult ki, és csak „fentről”, politikai döntéssel lehet biztosítani, hogy a jövő tanévtől ismét saját iskolájukba járhassanak az idén ősszel a Bolyai Farkas Elméleti Líceum kötelékébe sorolt osztályok tanulói.

Az érvelés megállja a helyét – sajnos. Hiszen még ha remélhetőleg létre is jön az új marosvásárhelyi római katolikus gimnázium, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy milyen áron. Egyrészt a decentralizáció feltétlen híveiként most központosítunk, mégpedig azért, mert helyi szinten csődöt mondtunk. Másrészt olyan hatalmat adunk a mindenkori parlament kezébe, amellyel könnyen vissza is élhet: például ott hoz létre iskolát, ahol nem indokolt. Az pedig óriási veszélyeket rejthet magában, ha az alapítási joghoz a megszüntetés joga is társul.

Az RMDSZ nem verte nagy dobra a körvonalazódó megoldást, de az első lépést elősegítő képviselőházi szavazás legalább megerősítette, hogy a szövetség „rajta van az ügyön”. No meg az is igazolást nyert, hogy a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt egyelőre tartja magát – a Budapest ellentmondást nem tűrő nyomására – tett ígéretéhez, miszerint rendezi a vásárhelyi iskolaügyet.

Az intézkedést övező csenddel nyilván azt szeretnék elkerülni, hogy a törvénymódosítás nacionalista hőbörgés tárgyává váljon, és újfent meghátrálásra kényszerítse a PSD-t egy „magyar ügyben”.  A taktika okos politizálásra vall, ám a titkolózás hátulütője, hogy újabb és újabb kérdéseket vet fel – csak remélni tudjuk, hogy a törvénytervezet kidolgozói minden eshetőségre, a veszélyekre is gondoltak.

{K1}