A csőd szélére sodródott a kolozsvári klinika

Nyakig ül az adósságban, és gyakorlatilag a csőd szélére került a Kolozsvári Urológiai és Veseátültetési Klinikai Intézet, amelynek vezetői mindent megtesznek az intézmény önállóságának megőrzéséért. 

Ennek megszüntetése vagy beolvasztása ugyanis súlyos következményekkel járna – hívta fel a figyelmet hétfői sajtótájékoztatóján Silivu Moga igazgató. Az eseményen részt vett a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) politikusa, Emanuel Ungureanu, a képviselőház egészségügyi bizottságának alelnöke is, aki 2003-ban az intézet munkatársa volt. Silivu Moga elmondta: súlyos anyagi gondokkal küszködnek olyannyira, hogy

az intézet bankszámláját már zárolták, így kénytelenek voltak felhívást intézni a civil és a vállalkozói szférához, hogy segítsenek az intézmény megmentésében.

A felhalmozott tartozás ügyében kétféle megoldás lehetséges: vagy kormányhatározattal hagyják jóvá az adósságrendezést, vagy átszervezik a klinikát, azaz más intézmény hatáskörébe kerül.

A lehetőségekről pénteken Florian Bodog egészségügyi miniszterrel is tárgyaltak.

Moga ugyanakkor leszögezte: nem szeretnék, ha utóbbi megoldást választanák a döntéshozók, és az intézet elveszítené önálló jogi személyiségét. Példaként a Marosvásárhelyi Szív-ér Rendszeri és Transzplantációs Intézetet hozta fel, amelyet 2011-ben hasonló okokból bezártak, a döntés azonban rossznak bizonyult, így két év múlva újraalapították.

Emanuel Ungureanu eközben katasztrofális állapotokról számolt be, eszerint

a betegek saját pénzükből finanszírozzák ellátásukat, és az orvosok is saját zsebből kényszerülnek fogyóeszközöket vásárolni. Mint részletezte: Kolozsváron hét kórház halmozott fel hatalmas adósságot, azonban az urológiai intézet adósodott el legjobban,

ennek elsődleges oka, hogy Mihai Luncan volt igazgató rendkívül hátrányos szerződést kötött saját, Lukmed nevű magánklinikájával. Ungureanu a visszaélésekkel 2003-ban szembesült, amikor az intézet munkatársa volt, ő személyesen összesen 150 esetben tett feljelentést a Szervezettbűnözés- és Terrorizmus-ellenes Ügyosztálynál (DIICOT). Olyanokat tapasztalt például, hogy a beutalt beteget várakoztatták, ugyanis minél nagyobb fájdalmai voltak, annál gyorsabb ütemben nőtt a kezelés ára.

A vesekő miatt szenvedő betegeknek azt mondták, az intézetnek nincs a kezelést lehetővé tevő felszerelése, így azt javasolták, forduljon a magánklinikához. A műtéteket tehát a magánklinikán végezték el,

utána visszavitték a pácienseket az intézetbe lábadozni. Ez azzal járt, hogy az intézet kevesebb pénzt kapott az egészségbiztosítási pénztártól, mert csak a gondozást tudták elszámolni, a műtétet nem.
Az USR képviselője szerint azért hunyt

mindenki szemet Luncan ténykedése fölött, mert az orvos pontosan tudta, kit kell a lekötelezettjévé tennie, páciensei között ügyészek, bírók, politikusok, külföldi diplomaták is akadtak, sőt 1994-ben ő műtötte meg Ion Iliescu akkori államfőt.

Ungureanu szerint a hírszerző szolgálatok, a bűnüldöző szervek és az ügyészség is pontosan tudta, mi zajlik. Silivu Moga elmondta: a helyzet az elmúlt években még rosszabb lett. Amikor átvette az intézet vezetését, akkor jött rá arra, az alulfinanszírozottság oka, hogy az intézet tulajdonképpen csak a betegek ápolásával foglalkozott, más egészségügyi szolgáltatást nem nyújtott.

Ungureanu tudomása szerint a minisztériumban arra készülnek, hogy az intézetet beolvasszák a megyei kórházba, ahol önálló részlegként működik, vezetését pedig Ciprian Lucanra, Mihai Lucan fiára bízzák.