Cemo: ha akarná, Szatmárnémeti polgármestere már megoldotta volna az utcanévügyet

Krónika 2017. november 05., 09:19

Elfogadhatatlannak tartja a szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érveket a Cemo. A szervezet szerint még egy magyar polgármester sem feltétlenül jelent garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére.

A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) azután bocsátott ki állásfoglalást, hogy elveszítette Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere ellen azt a pert, amelyben a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére szerette volna kötelezni az elöljárót és a város önkormányzatát. Mint ismert, az ügy kapcsán Kereskényi leszögezte: a kétnyelvű feliratozás élharcosának tekinti magát, de nem fogadhatja el, hogy kívülről kényszerítsék erre. Az MTI-nek nyilatkozva az RMDSZ-es elöljáró megemlítette, hogy 2010-ben egy önkormányzati képviselőtársával maga nyújtott be határozati javaslatot arról, hogy a város valamennyi utcájára írják ki magyarul is az utcanevet, ezt azonban akkor a testület elvetette. „Jó lenne, ha legalább nem ártanának azok, akik nem tudnak segíteni a szatmárnémeti problémák megoldásában” – nyilatkozta a távirati irodának Kereskényi.

{K1}

A CEMO fontosnak tartotta pontosítani: azért nem szüntette meg a 2016-ban, még Dorel Coica
előző polgármester mandátuma alatt indított pert, mivel a partiumi megyeszékhely új, immár magyar
vezetőség sem változtatott az általuk jogsértőnek vélt helyzeten, holott erre a szervezet szerint minden törvényi lehetősége meglett volna.

A szervezet álláspontja szerint a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét állami kötelezettségekre épül.

1995-ben Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségi Keretegyezményt, melyben kötelezettséget vállalt, hogy a hagyományosan nemzetközi kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakott körzetekben a helység- és utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják.

„Ugyan a 2001-ben módosított helyi közigazgatási törvénybe nem kerültek be a Keretegyezménynek az utcanévtáblákra vonatkozó cikkelyei, a román állam által ratifikált egyezmények a hazai jog részét képezik és a román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesítse az általa részes félként aláírt szerződésekből fakadó kötelezettségeket (Románia Alkotmánya, 11. szakasz). 2008-ban a az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája (Nyelvi Karta) is ratifikálásra került, mely szintén biztosítja ezen nyelvi jogokat” – állapítja meg a Cemo.

A szervezet emlékeztet, hogy Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester a Szatmár megyei törvényszékhez beterjesztett átiratában azzal indokolta a kétnyelvű utcanévtáblák elutasítását, hogy azok kihelyezése megterhelné a város költségvetését, továbbá azzal érvelt, hogy nem létezik törvényes szabályozás a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének rendezésére. A releváns kisebbségi jogi nemzetközi szerződésekről – mint például a Nyelvi Kartáról – pedig azt állította, hogy az egyezmény csak irányadó elveket (principii orientative) tartalmaz.

{K2}

A Cemo szerint elfogadhatatlan az az érv, amely szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése többletterheket róna az önkormányzatra, hiszen többletkiadás nem indokolhat jogsértést. „A
romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, ezen kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget)
Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését” – hangsúlyozta a szervezet állásfoglalása.

A Cemo szerint akárcsak a megyeszékhely előző polgármestere, Dorel Coica, Szatmárnémeti mostani magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését.

Mindez a Cemo szerint egyértelműen rámutat a kisebbség politikai részvételének egyik nagy hiányosságára: sem egy magyar polgármester, sem a helyi tanács 40 százalékos magyar frakciója nem jelent feltétlenül garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére. A szervezet úgy véli, Szatmárnémeti jelenlegi vezetősége megoldhatta volna a problémát és megszüntethette volna a kisebbségi jogot sértő állapotot azzal, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően kiteszi a kétnyelvű utcatáblákat, hiszen azok kihelyezését egyetlen helyi törvény sem tiltja.