Az alvóvárosokba költöznek át az ingatlanfejlesztések, mégis marad a zsúfoltság
Az elmúlt évben az újonnan épített lakások több mint felét a nagyvárosok perifériáján található alvóvárosokban adták át. A Krónikának nyilatkozó szakértő szerint Kolozsvár esetében a peremközségek fejlődése is a város zsúfoltságát erősíti.
A Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron, Jászvásáron, Konstancán, Nagyszebenben és Brassóban tavaly megépült 27 273 lakásból mindössze 12 417 volt a város területén, 54 százalékuk, vagyis 14 856 a környező településeken, az úgynevezett alvóvárosokban várt a beköltözőkre.
Bónis Endre, a kolozsvári Reform ingatlanközvetítő iroda vezetője a Krónikának elmondta:
a jelenség nem véletlen, hiszen például Kolozsvár esetében a hiányos infrastruktúra miatt nagyobb ingatlanfejlesztésre nincs lehetőség.
Ezért alakulhatott úgy, hogy míg az elmúlt évtizedben a kincses várossal csaknem összenőtt Szászfenesen 16 300 lakást adtak át, addig Kolozsváron csak 12 400 épült.
Az ingatlanszakértő kifejtette:
most Kolozsváron nem lehet építkezni, ugyanis nem bocsátanak már ki építési engedélyeket, sőt már a helyi városrendezési terveket sem hagyják jóvá.
Mint részletezte: az a hallgatólagos magyarázat, hogy Emil Boc polgármester kijelentette: amíg Bukarestből nem adnak pénzt a bekötőutak és a körgyűrű finanszírozására, addig nem ad építkezési engedélyt, mert a város meg fog fulladni. „Ez egyértelmű egyébként,
– magyarázta Bónis. A szakember szerint befektetők ezért inkább kimennek Szászfenesre, és az ottani könnyebb bürokratikus eljárások mellett építenek ingatlant, bár kevesebb nyereséggel, de nyilván kevesebb költséggel is jár, és könnyebben kivitelezhető.
Szászfenes mellett különben Apahidán, Kisbácsban is épülnek új lakónegyedek.
– hívta fel a figyelmet Bónis Endre. Hozzátette: éppen ezért óriási ára van annak, ha valaki az alvóvárosokban vesz lakást, mert például Szászfenesről a beutazás Kolozsvárra nagyon megnehezíti az ember életét. Ez az oka szerinte annak, hogy a növekvő kolozsvári árak ellenére viszonylag kevesen vásárolnak ilyen helyen lakást.
Felvetésünkre Bónis arról is beszélt, hogy
a közúti infrastruktúra hiánya nemcsak a kincses város, hanem a környékbeli települések fejlődését is gátolja.
Egy szülő például azzal számolhat, ha Szászfenesen bérel lakást, hogy plusz negyven percet vagy egy órát rá kell számolnia arra az időre, amíg autóval iskolába tudja vinni a gyerekét. Ugyanannyi időt kell rászánni a hazamenetelre is, mert délután négy-öt órakor teljesen „beáll” a forgalom az alvóvárosok felé.
„Az ember inkább kisebb lakást vásárol drágábban, meghúzza magát, de legalább tudja, hogy ha fél nyolckor elindul beér nyolcra a munkahelyére” – szemléltette Bónis a kialakult viszonyokat.