Belga mester és magyar nyersanyag

Ebben bizonyára még mindig közrejátszik a nemzeti tizenegy által az elmúlt selejtezősorozatban okozott csalódás, no meg az a „jó magyaros” alapállás, miszerint tökmindegy, mi történik, úgysem lesz jobb.

Ilyen borúlátó közhangulatban keresett új szakvezetőt az MLSZ, amely gyakorlatilag két irányvonal közül választhatott: Dárdai Pál sikerén felbuzdulva ismét lehetőséget ad egy fiatal, játékosként nemzetközi tapasztalatot szerző magyar futballedzőnek, vagy pedig olyan elismert külföldi trénert alkalmaz, aki máshol már bizonyított. Bár a hátralévő két idei barátságos mérkőzésre a távozó Bernd Storck szakmai stábjában szereplő, 35 éves Szélesi Zoltán kapott ideiglenes megbízást, a szövetség végül a 68 éves Georges Leekensszel kötött két plusz féléves szerződést.

A belga szakember nem az a kaliberű külföldi edző, akinek neve hallatán minden sportszeretőnek azonnal beugrik az arca is, ugyanakkor tény, hogy az eddigi „importkapitányokhoz” képest a leggazdagabb dicsőséglistával rendelkezik. Igaz, hogy a kalandos pályafutása során kéttucatnyi kispadváltáson átesett szakember hosszú évek óta nem nyert trófeát, de elismert érdemei vannak a mai, világranglista-elsőségig jutott belga válogatott kiépítésében, amelyet 2010 és 2012 között készített fel.

Még hosszasan sorolhatnánk az érveket és ellenérveket, de ezek már mit sem változtatnak a tényen: Georges Leekensnek kell kivezetnie a magyar válogatottat a 2020-as Európa-bajnokságra, amelynek Budapest is társrendezője. Hétfői bemutatkozásán a leendő magyar szövetségi kapitány ezt nem akarta megígérni, de minden szavával, gesztusával azt sugallta, hogy természetesen ez a cél. Az MLSZ-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján lerítt róla, hogy számára ismeretlen a már említett „jó magyaros” hozzáállás, főleg annak tudatában, hogy nem valamiféle sosem látott csodát kell tennie, hiszen a legutóbbi Eb-n is ott volt a válogatott.

Leekens talán megfelelőbb közeget nem is találhatott volna arra, hogy kamatoztassa a belga újságírók által kiemelt legfőbb erényeit: jó szövegét, motiváló erejét, pragmatizmusát és kiváló alkalmazkodóképességét. A lehetőség megadatott, most már „csak” élnie kell vele a magyar futballtörténelem legújabb, kalandosnak ígérkező fejezetében.

{K1}