Trendfüggő anyanyelvhasználat – pénzügyi és jogértelmezési gondok nehezítik a törvény alkalmazását
Számos kérdést vet fel az RMDSZ-es vezetésű önkormányzatok esetében is a helyi közigazgatási törvény kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásainak gyakorlatba ültetése, ezen az eltérő jogértelmezés sem segít.
„Az RMDSZ azt várja el a szövetség képviselői által vezetett önkormányzatoktól, hogy mindent, amit a törvény előír kivitelezzen, és ültessen gyakorlatba” – mondta Horváth Anna a Krónikának, amikor arról kérdeztük, hogy a szövetség hogyan felügyeli saját választottjai körében a helyi közigazgatási törvény jelenlegi előírásainak gyakorlatba ültetését. Az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy több magyar többségű, magyar választottal rendelkező település honlapján szembeötlő nyelvhelyességi és helyesírási hibákat fedeztünk fel.
{K1}
A helyi közigazgatási törvény jelenlegi előírásainak gyakorlatba ültetése sokszor az RMDSZ-es önkormányzatok esetében is számos kérdést vet fel – hívta fel a figyelmet részletekbe menő válaszában Kolozsvár volt alpolgármestere.
Kis községeknél a pénzhiány lehet a legfőbb akadály, az, hogy sikerül-e rávenni a többséget arra, hogy anyagi forrást különítsenek el a szűkös költségvetésből a törvény előírásainak teljesítésére, mint a tanácsülések napirendjének lefordítására, tanácsi határozatok lefordítására stb.
„Sok esetben azzal találkoztunk, hogy ezt nagyon nehéz átvinni a román többségen, hiszen szórványönkormányzatokról beszélünk” – mondta Horváth Anna. Szerinte arra is volt példa, hogy ahol ez megtörtént, később a Számvevőszék emelt kifogást, és per lett az ügyből.
Ezért is szerepel az RMDSZ közigazgatási törvényt módosító tervezetében, hogy a szükséges pénzt előírt költségvetési tételként vagy pályázati alap, vagy valamilyen többletszorzó formájában kapják meg az önkormányzatok. Ahogy például az oktatásban nagyobb a fejkvóta szorzója a magyarul tanuló diákoknál, mert a magyar órák stb. pluszköltséget jelentenek. „Ilyenszerű megoldást kell találni ahhoz, hogy a jog ne csak előírt jog legyen, hanem annak a gyakorlati alkalmazása se ütközzön ellenállásba, és ne pillanatnyi politikai alkun vagy annak a be nem tartásán múljon” – fogalmazott Horváth Anna.
Horváth Anna emlékeztetett, hogy a törvény jelenleg előír bizonyos jogokat, de az alkalmazásának a mikéntjét nem követi le. „Ebben a pillanatban például nem tudsz egy köztisztviselői vizsgát meghirdetni – és ezt számtalan példa mutatta az elmúlt néhány évben –, hogy a magyar nyelv ismerete kötelező kritériumként szerepeljen” – mutatott rá az illetékes emlékeztetve, hogy számos per is indult emiatt, és az önkormányzatok vesztettek. Újabb példaként említette, hogy
bár a magyar anyanyelvűeknek – százaléktól függetlenül – joguk van a magyar esketéshez, az anyakönyvi hivatalnál nem lehet olyan álláshirdetést megfogalmazni, amelyben kötelező előírásként szerepelne a magyar nyelv ismerete.
Az is elképzelhető, hogy személyzet hiányában nem érvényesül a törvény, ismerte el Horváth Anna – legutóbb Nagyvárad önkormányzata hivatkozott erre. Hozzátette, ha van rá akarat, erőforrás, ez áthidalható azzal, hogy külsős szerződéssel oldják meg a fordítást, ami idő- és pénzigényes. „Ennek az elejétől a végéig végiggondolt, jól működő rendszerét kell kidolgozni” – jelentette ki az RMDSZ politikusa, aki szerint számon kérni lehet ugyan – és elmondása szerint a szövetség is ezt teszi –, de vannak olyan vonzatai a problémának, amelyektől nem lehet eltekinteni.
Kolozsvár volt alpolgármestere szerint
a tanácsi határozatok magyar fordításán túl még fontosabb, hogy a magyar közösség tagjai magyar nyelven is kommunikálhassanak a hivatallal.
Rámutatott, ennek a megsegítésére született meg az a program a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet égisze alatt, amelynek keretében lefordították a helyi és megyei önkormányzatoknál, dekoncentrált intézményeknél használatban lévő összes formanyomtatványt, és ezek kétnyelvű formában elérhetők az intézmény honlapján.
Egy tiszta kép érdekében a szövetség helyzetfelmérést kezdeményezett a jogszabály hatálya alá eső településeken. „Szétküldtünk egy kérdőívet valamennyi intézményünknek, ahol húsz százaléknál több magyar lakja a települést, és feltettünk valamennyi törvény adta jogra vonatkozó kérdést.
– hívta fel a figyelmet.
Az is akadály, hogy nem explicit a törvény, ezért is szorul módosításra. Például nem egyértelmű, hogy a közérdekű információkat kötelező-e az adott kisebbség nyelvén is közzétenni. „Olyan időket élünk, amikor mindazon esetekben, amikor nincs pontosan meghatározva, mit értünk az alatt, hogy közérdekű információ, milyen típusú közlésre gondolunk stb.,
És akkor szembesülni kell egy perrel, amelynek végeredményeként az intézményvezető nyakába is varrhatnak olyan összegeket, amelyeket nem képes kifizetni” – hívta fel a figyelmet a további buktatókra az ügyvezető alelnök.
Kifejtette, emiatt igyekszik az RMDSZ a törvény módosításakor a legrészletesebben kidolgozni a jogszabályt, annak alkalmazhatóságát. „Megtanultuk az elmúlt évek tapasztalatából, a gyakran csak papíron alkalmazható, létező jogok esetéből, hogy nekünk, amikor törvényt módosítunk, bármilyen törvényi előírást megfogalmazunk, minél kevesebb részletét kell az alkalmazási normák kidolgozójára hagyni – amely mindig a kormány vagy egy minisztérium. Erre törekszünk, és ez legalább akkora tétje a helyi közigazgatási törvény módosításának, mint a százalékokra vonatkozó módosítás” – összegzett Horváth Anna.
Hozzátette, ez amiatt is fontos, mivel az önkormányzatok vezetése, a román pártokkal kötött koalíciók négyévente változnak, ami korábban megengedett volt, később nem biztos, hogy az. „Kicserélődnek az emberek, kicserélődnek a koalíciók, többségből kisebbségbe kerül az érdekképviselet. Vannak települések, ahol nincs koalíció vagy igen megromlott viszonyok vannak a magyar képviselet és az aktuális vezetőség között” – mutatott rá a már említett nagyváradi esetre.
Az RMDSZ politikusa szerint ezért is indokolt legalább négyévente elvégezni a már említett helyzetfelmérést, amelynek során
kiderül, hol van, hol nincs, hol volt, de most nincs biztosítva az anyanyelvhasználat, és ahol a törvény valamely aspektusa nem valósul meg, annak mi az oka.
Nem az RMDSZ az egyetlen, amely az anyanyelvhasználatra vonatkozó törvényi előírások alkalmazását vizsgálja azon erdélyi településeken, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a húsz százalékot.
A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettségi Mozgalom (Cemo) tavaly indított egy projektet, amelynek célja a közigazgatási törvény magyar nyelvre vonatkozó rendelkezéseinek, gyakorlati alkalmazásának a felmérése. „Az eredmények és a válaszok elkeserítőek voltak, azontúl, hogy közelharcot kellett vívnunk a polgármesterekkel, hogy iktassák levelünket, amelyet tértivevénnyel küldtünk el több mint harminc hivatalba,
– osztotta meg lapunkkal tapasztalatait Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezető alelnöke. Elmondta, a válaszok beérkezése után azt a döntést hozták, hogy tesztpereket indítanak, jelenleg két önkormányzat ellen zajlik ilyen.
„Amióta én Romániában dolgozom a Cemo keretében, folyton arról hallok, hogy miért nem lehet az anyanyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat alkalmazni. Arról keveset hallok, hogy miként oldották meg. Nagyon fontos lenne, ha ez a trend megváltozna, és a megoldásokat ismertetnénk, egymás között a polgármesterek ezekről beszélnének és nem azt mantráznák folyton, hogy drága és nem lehetséges” – fogalmazott az aktivista. Ő ugyanis úgy látja, vannak változások e téren és működnek, nem kellett sok hozzá, csak nyomás – Marosvásárhelyen például mindenképpen szükség volt rá –, vagy némi politikai akarat.
Mint ismeretes, a helyi közigazgatási törvény módosítására vonatkozó, a parlament elé terjesztett RMDSZ-es tervezet amellett, hogy a nyelvhasználati küszöböt 20-ról 10 százalékra csökkentené, és alternatív küszöböt is bevezetne, az anyagi források biztosítására is kitér, ellenőrzési mechanizmusokat és a törvényszegők szankcionálását is előírja. A tervezetet két hete érdemi tárgyalás nélkül utasították el a képviselőház szakbizottságai és plénuma, az ügyben a szenátusé a végső döntés.