Kiss Judit 2017. október 17., 23:03

Beszédes igénytelenség

És nem kizárólag fiataloktól, hiszen a nem színmagyar környezetben élő idősebb korosztály is gyakorta vegyít román szavakat a mondandójába. Így aztán bár mindkét nyelv szavait tartalmazzák, valójában egyiken sem hangzanak jól a mondatok.

Az, hogy mennyire helyes az erdélyi magyarok beszélt vagy írott nyelvhasználata, számos tényező függvénye. A nyelvhasználat kérdését nyilván nem lehet kiemelni a társadalmi kontextusból, hiszen a regió, az iskolázottsági szint, a helyi közeg is befolyásolja, ily módon meghatározza a nyelv használójának magához a nyelvhez és az egész világhoz való hozzállását. A nyelvi igénytelenség nemcsak ránk, erdélyi magyarokra jellemző, kutatások támasztják alá, hogy napjainkban a technika gyorsulásának köszönhetően a mindennapi valóság része az írás- és kifejezőkészség romlása.

Az általános érvényű tendenciákon túlmenően azonban jó tudatosítani magunkban, hogy miközben Romániában javában folyik a kisebbségek közigazgatási anyanyelvhasználatát bővítő törvénytervezet körüli hercehurca, mi magunk, a saját házunk táján mennyire beszélünk vagy írunk helyesen, és mire neveljük a felnövekvő generációkat. Amelynek tagjai nyilván óhatatlanul találkoznak a mindennapi helytelen nyelvhasználattal, de ha kis segítséget kapnak, talán nem fogják kritikátlanul, aktívan beépíteni azt beszédmódjukba. Fontos szerep hárulna e tekintetben nemcsak a szülőkre, hanem a „hivatásos beszélőkre”, a tanárokra, újságírókra, politikusokra, akiktől joggal várhatnánk el, hogy igényesen, helyesen, választékosan fogalmazzanak anyanyelvünkön.

Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen minőségű magyar feliratokkal találkozik Erdélyben az ember. Hiszen egy közszemlére biggyesztett magyartalan szöveg, borzalmas helyesírással megjelentetett többnyelvű reklámtábla, helytelenül írt helységnév, hibáktól hemzsegő, az ékezetekre is fittyet hányó magyar nyelvű önkormányzati honlap bizony-bizony épp annak az igénytelenségnek a jele, amely miatt egyre szegényesebbé válhat nyelvünk.

Jogos az elvárás, hogy ha már a törvény bizonyos szinten lehetővé teszi, hogy magyarul írjunk, beszéljünk, akkor igyekezzünk azt helyesen tenni, különben részben okafogyottá válhat az anyanyelvhasználati jogért folyó küzdelem. Ha zöld utat is kapnak magyar szavaink, mondataink, mit ér, ha nem tudjuk helyesen használni őket? Amint Lászlóffy Aladár mondta, a leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv. Jó lenne odafigyelni arra, miként hordozzuk magunkkal otthonunkat.

{K1}