Rossz alternatíva: elégedetlenek a szülők az egyik speciális ötödikes román tankönyvvel
Elégedetlenek a szülők a speciális tanterv alapján a magyar ötödikeseknek összeállított két román tankönyv egyikével. Úgy tűnik azonban, mindkét kiadvány megfelelő, de nem mindegy, hogy melyiket használják interetnikus és melyiket tömbmagyar vidéken.
Speciális tanterv alapján, új román tankönyvekből tanulnak végre ettől a tanévtől az ötödikes magyar anyanyelvű diákok, a szakértők és a szülők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló két kiadvány közül csak az egyik felel meg teljes mértékben a kitűzött célnak.
Az újítás lényege ugyanis az, hogy a diákok ne anyanyelvi szinten, hanem idegen nyelvként tanulják a románt, így az oktatás hatékonyabb, az elvárásoknak azonban csak az egyik tankönyv felel meg.
A másik túl bonyolultnak bizonyult, magasabb szintű romántudást feltételez, a régi kiadványokhoz hasonlóan olyan kifejezéseket és szövegeket tartalmaz, amelyeket nemcsak a gyermekek, hanem szüleik sem értenek meg, ez főként a tömbmagyar vidékeken jelent gondot.
A szülők arra panaszkodnak: hiába az új tanterv, a könyv nem segít abban, hogy az ötödikesek egyszerűbben és gyorsabban sajátítsák el az állam nyelvét.
Az oktatási minisztérium által kiírt liciten két tankönyv nyert: az egyiket Bartolf Hedwig Hargita megyei tanfelügyelő, volt főtanfelügyelő állította össze, és a dévai Corvin Kiadó adta ki. Egybehangzó vélemények szerint a kiadvány messzemenően diákbarát, valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar anyanyelvű diákok ne kínkeservesen, hanem élvezettel sajátítsák el a román nyelvet.
A másik, a bukaresti Corint Kiadó gondozásában megjelent kiadványt Kibédi Nemes Ildikó, Maxim Andreea Nicoleta, Militar Adela és Bărbos Liana-Cecilia állította össze, a szülők szerint pedig ez jelentősen nagyobb tudást feltételez, a diákoknak és a pedagógusoknak a jól ismert problémával kell szembenézniük, azaz a mai szóhasználattól távol álló szövegekkel kell dolgozniuk ahelyett, hogy a kommunikációs alapkompetenciákat fejlesztenék.
Az iskolák maguk dönthették el, hogy a két tankönyv közül melyiket rendelik meg, erről jellemzően a romántanárok határoztak.
Láttuk, hogy a barátaink nagyobb gyerekeinek ez mekkora nehézséget okozott. Ezért szinte sokkolt, amikor kinyitottuk a románkönyvet, és már az első leckéből mi sem értettük a szavak, kifejezések egy részét” – panaszolta a Krónikának egy neve elhallgatását kérő szülő.
A Corint Kiadó tankönyvében az első olvasmány részlet Ioan Slavici Szegény legény (Băiet sărac) című meséjéből, amelynek archaikus, népi nyelvezete van.
Olyan kifejezéseket és szóösszetételeket tartalmaz, mint a „mânzul cel răpciugos” (girhes csikó) vagy az „azima cea de tărâţe” (korpából készült kovásztalan lepénykenyér).
„Attól tartok, hogy az ilyen szöveg és a hozzá kapcsolódó szövegértési feladatok teljesen elveszik a kedvét a gyereknek a romántanulástól. Elolvasta, és nem az történt, hogy néhány szót nem értett, amelyeket meg kell tanulnia, hanem nem értett belőle szinte semmit” – részletezte az édesanya.
Maria Pandele Kovászna megyei románszakos tanfelügyelő is egyetért azzal, hogy a bukaresti kiadó tankönyve haladóbb szintű, a másik jobban megfelel a háromszéki diákok tudásszintjének. A tanfelügyelő ugyanakkor hangsúlyozta:
nem szóltak bele, hogy az iskolák melyik kiadványt válasszák, a tanárok szabad kezet kaptak, hiszen ők ismerik diákjaikat, jobban tudják, melyik szint felel meg inkább számukra.
Hozzátette: a pedagógusoknak a vakációban lehetőségük volt mindkét tankönyv tanulmányozására, igaz azt Maria Pandele is elismerte, hogy rövid idő állt rendelkezésükre.
A szakember hangsúlyozta: mindkét tankönyvet a sajátos tanterv szempontjait figyelembe véve írták meg, mind a kettőt jóváhagyta a tankönyveket elbíráló bizottság, tehát mindkettő megfelel az elvárásoknak.
– magyarázta. A szaktanfelügyelő szerint általában az a jellemző, hogy a vidéki iskolák a Bartolf Hedwig által összeállított könyvből rendelnek, a városi tanintézetek pedig az emeltebb szintű változatot választják.
A Krónika által megkeresett szakemberek az érintettség okán nem kommentálták a helyzetet többek között azért, mert lektorálták egyik vagy másik változatot. A nem hivatalos vélemények alapján azonban az a következtetés vonható le, hogy mindkét változat megfelelő, ám nem mindegy, hogy melyiket hol alkalmazzák.
Az interetnikus környezetben – például Aradon, Temesváron vagy Besztercén –, ahol a gyerekek többsége jól beszél románul, megfelel az emeltebb szintű könyv is, ezáltal ugyanis fejleszthetik meglevő tudásukat.
A Székelyföldön viszont, ahol elsősorban a hétköznapi kommunikációra kell tanítani a gyerekeket, Bartolf Hedwig könyve ajánlott inkább.
Az is egyértelműnek tűnik ugyanakkor, hogy a tankönyv csak segédeszköz, a pedagógusnak nem kell feltétlenül ragaszkodnia az abban található szövegekhez, főként a tantervet, a módszert kell követnie, és az általa választott szövegek segítségével is oktathat.
A nyilatkozatok alapján azt a következtetést vontuk le, hogy minden bizonnyal a mostani ötödikesektől nyolcadik végén senki nem fogja számonkérni például Ioan Slavici meséjét, sokkal inkább valószínű, hogy arra lesznek kíváncsiak, hogyan kommunikál a fiatal románul.