Aki tudta, hogy a humor a szabadságot je­lenti – Bajor Andorra emlékeztek Kolozsváron

Bajor Andor életművének jelentőségéről, az irodalomtörténetben betöltött helyéről, emberi és szerkesztői kvalitásairól esett szó az író, humorista kilencvenedik születésnapja apropóján tartott kolozsvári rendezvényen.

„Az angyalt ördögnek, a liliomot cédának, a lelkest cinikusnak, az önzetlent csirkefogónak, a bölcset tökfilkónak mázolta át. Igazi tréfamester. (...) Megszólal Bajor, harsan a nevetés, majd azután sajogni kezd a szívben valami: ez a gyermek a megnyugvás híveinek kezéből kiveri a csörgőt. (...) S mivel tudja, hogy amit látott, bennünk van, minket óhajt minden szavával megváltani és megtisztítani. Mert a jelek szerint a világirodalom keserű szatirikusaival együtt maga is azt vallja: a tenger nagyobb, mint a beledobott szemét” – írta 1977-ben Sütő András Bajor Andorról az Igaz Szóban.

A tréfamester bánata című esszé is elhangzott azon a kötetbemutatón, felolvasóesten, amellyel a kilencven éve született és 1991-ben elhunyt íróra, humoristára, szerkesztőre emlékeztek Kolozsváron. Az eseményen a Főúr, írja a többihez – Bajor Andor emlékezete című, Bajor Ella és Dávid Gyula szerkesztette kötet apropóján Balázs Imre József irodalomtörténész, Bodó Márta irodalomtörténész, szerkesztő és Jakab Gábor római katolikus plébános beszélt az író munkásságáról, műveinek jelentőségéről, az irodalomtörténetben betöltött helyéről, emberi és szerkesztői kvalitásairól.

A Minerva-ház terme szűkösnek bizonyult, szép számú közönség érdeklődött a Polis Könyvkiadó és az író családja által nemrég szervezett kötetbemutató és felolvasóest iránt. Balázs Imre József irodalomtörténész elmondta, a kiadónak nem ez az első emlékezőkönyve, korábban például Bálint Tiborról is jelent meg jellemzően szubjektív műfajú kötet.

A Főúr, írja a többihez című kiadványban Bajor Andor néhány írása is megtalálható, valamint pályatársak, irodalomtörténészek- és kritikusok vélekednek, emlékeznek

– többek közt Bálint Tibor, Király László, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Kántor Lajos, Beke György –, ugyanakkor az életművet egyfajta irodalomtörténeti mérlegre is helyezi a kötet.

Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész a kötetben olvasható, Kinek a jánya vót apád – A paródia a határon túli magyar irodalomban című írásában úgy fogalmaz, Bajor „az újságírói és írói műfajok közt lubickolva fejtette ki, sajátságos kor- és irodalomtörténetet írva, kesernyés világszemléletét. A tárca, a humoreszk, a novella, a kritika, a tudósítás, az aforizma éppúgy kezére állt, mint – „nem költőként” alighanem ebben alkotta a legnagyobbat – a vers.”

Balázs Imre József több szempontból közelítette meg Bajor életművét. Mint mondta, azért kísérli meg több tekintetben is besorolni, hogy ne csak az egyediségére, különlegességére összpontosítsunk, hanem valamiféle folytonosságban is lássuk. Bajor életműve a nemzedéktársak közül leginkább Székely Jánoséhoz áll közel, annak ellenére, hogy Székely komoly, pedáns költészete látszólag távol esik Bajor írásaitól, akinek minden sorából pattognak a humor szikrái.

– mutatott rá az irodalomtörténész. Mint Balázs Imre Józsefnek a kötetben szereplő írásában olvasható, „Székely ironikus, de nem humorista, ahhoz túl pedáns. Bajor Andor számára az irónia és a humor együtt járnak, szinte testműködésként vannak jelen a szövegeiben.”

Másik vizsgálati szempontként említette, hogy miként illeszkedik a magyar irodalom szatirikus-parodisztikus vonulatába az életmű.

A két világháború közt publikáló Karácsony Benő műveivel rokoníthatóak az írásai a tekintetben, hogy mindketten a köznapi ember pártján állnak, azok mellett, akiket legyőznek a hatalmasok, de ők a humor, a belső szabadság révén felülemelkednek ezen” – fogalmazott az irodalomtörténész.

Arra is kitért, hogy a gyermekirodalom terén is emlékezeteset alkotott az író. Az 1950, ’60, ’70-es években sok életműben – Hervay Gizelláéban, Fodor Sándoréban, Bálint Tiboréban – egyfajta kényszerű kanyar volt a gyermekirodalom. Bajor Andornak az Egy bátor egér viszontagságai a legemlékezetesebb, gyerekeknek szóló alkotása, amely egyúttal egyfajta kikacsintás a felnőttek felé, ugyanakkor a szerző belezsúfolja a történetbe az ifjúsági irodalom toposzait, a Verne regények, kalóz- és indiántörténetek motívumait.

Az eseményen Rekita Rozália, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs és Köllő Csongor olvasott fel Bajor Andor műveiből, elhangzott többek közt A húsvéti nyúl, a Szelíd vihar – idill a jégverésről című humoreszk, részlet a kötet címadó írásából, a Főúr, írja a többihez-ből, a Harun al Rasid királyi beszéde című vers, valamint Sütő Andrásnak A tréfamester bánata című írása.

Jakab Gábor plébános visszaemlékezésében rámutatott, Bajor Andor alapító-főszerkesztője volt a rendszerváltás után a Keresztény Szó című, akkor hetente megjelenő katolikus lapnak.

Sziporkázó humoreszkjeivel az olyan nagy kérdésekre kereste a választ, mint: kik vagytok, emberek? Hová száguldoztok? Miért menekültök ceremóniákba és szórakozásokba, a végtelen nagy és a végtelen kicsi közt szorongva” – mondta Jakab Gábor. Úgy fogalmazott, Bajor Andor bújócskát játszott lázasan keresett Istenével egy életen át, s tudta, hogy akinek humora van, az mindent tud, akinek meg nincs humora, az mindenre képes. Mélyen gondolkodó ember volt, aki mindennek nemcsak a színét, de a visszáját is látta.

Bodó Márta irodalomtörténész, Bajor Andor utóda, a Keresztény Szó című lap jelenlegi főszerkesztője az íróhoz fűződő személyes emlékeiről is beszélt, kiemelve elődje szerkesztői kvalitásait. Mint mondta, Bajor szellemi művének folytatása a Vasárnap című katolikus lap is, az általa megteremtett gondolatkör pedig továbbra is sugárzik.

„Bár látszólagosan nem tűnik összeegyeztethetőnek, hogy a humoreszkjeiről ismert író egy katolikus lap főszerkesztője legyen, mégis precízen, komolyan, pontosan végezte munkáját. Nagyon alaposan tervezett, mintegy 50 oldalnyi témát dolgozott ki, ötletei egy része máig kidolgozatlan. Szerkesztőként és emberként is pontossággal, derűvel, iróniával, ugyanakkor segítő emberséggel tudott jelen lenni a munkában” – emlékezett Bodó Márta.