Tamási-darabot rendez a gyergyói Béres László Békéscsabán

Erdéyi szerző darabját erdélyi rendező állította színpadra Békéscsabán: Tamási Áron Ősvigasztalás című színművét a gyergyószentmiklósi Béres László rendezi, a produkciót szeptember 8-án mutatja be a Jókai Színház.

Az Ősvigasztalást Tamási 1924-ben egy kolozsvári drámapályázatra írta, ám nem nyert vele, a darabot csak ötven évvel később mutatták be. Béres László az MTI-nek azt mondta, hogy a darabban az ősmagyarság eredete, az őstudás megőrzése, valamint a törvények világa kerül összeütközésbe.

– ezeket a kérdéseket feszegeti az előadás, ugyanakkor a dráma az életbe vetett hitről is szól, és szerephez jut benne a legendás székely humor is" – fogalmazott a rendező, aki szerint a darab a közös újrakezdés lehetőségét mutatja be, az őspogány, keresztény világból emel át elemeket a székely keretbe.

Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg szerint misztikus, rituális, balladisztikus, nehezen megfogható színdarabról van szó, amelyet a klasszikus dramaturgia eszközeivel nem is lehet mérni. Épp ezért a rendezésben kiemelt szerepet kap a zeneiség.

Béres László rendezte két éve a flamenco életérzésen alapuló Bernarda Alba házát Békéscsabán, s azt ígéri,

Az előadást élőzene kíséri, Pribojszki Ferenc és Schäfer Szilveszter zenélnek a színpadon. A főbb szerepekben Kovács Frigyes, Szőke Pál, Liszi Melinda, Szélyes Imre, Katkó Ferenc, Gulyás Attila és Mészáros Mihály látható.

A történet szerint Csorja Ádám – öccse kérésére – ősi áldozatot celebrál, és a havasi tisztáson máglyán égeti el testvére holttestét. Amikor erre fény derül, gyilkosság vádjával törvény elé kerül, „a törvényes szokások és formák megszegéséért” tíz hónapi elzárásra ítélik. A börtön elől Gálfi Bence szökteti meg, de amikor rájönnek, hogy mindketten ugyanabba a lányba szerelmesek, Gálfi lelövi Csorját.

„Isten, Isten, igaz Isten!” – sikoltja a darab végén a meggyilkolt Csorja Ádámra rátaláló egyik szereplő. „Nem sírunk többet soha! Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal!” – mondja a másik, majd rémülten összebújnak, és lassan táncolni kezdenek. A tánc, az átmeneti rítusok kellékeként a megbillent egyensúly helyreállítására, az értékvesztés, az értékek transzformációja utáni rend megteremtésére szolgál. Az ősvigasztalás a negatív állapotból kivezető megoldást, az ősi, tiszta erkölcsiséget szimbolizálja – olvasható a teátrum honlapján Tamási darabjáról.