KMN – Kukorelly Endre: a művek igazi befogadása érzéki dolog
Műélvezetről, a művészetek oktatásának visszásságairól és elavultságáról, „életvezetési tanácsokról” és persze irodalomról is szó esett a Kukorelly Endrével a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott beszélgetésen csütörtök délután a Bulgakov kávézóban.
Az író, aki sokadszorra beszélt a nagyközönségnek Kolozsváron – mint mondta, először 1973-ban járt a kincses városban – az e heti rendezvénysorozatot is immár másodszorra tisztelte meg jelenlétével.
Az E-MIL és Magyarország főkonzulátusa által szervezett rendezvényen az író László Noémi kérdéseire válaszolva „vesszőpairpáiról” értekezett, többek közt arról, hogy
bár nem tudomány, az irodalmat az iskolai oktatásban akként kezelik,
nem tanítják meg a gyereket a művek élvezetére és az olvasás gyönyörére, sőt, arra sem, hogy az élet dolgait is élvezze, szeresse, a nagy műalkotásoktól a barátságon át a naplementéig. Ehelyett az iskola nem az alkotások elemzésére kényszeríti őket, művelt embereket akar nevelni, és megakadályozza, hogy megtörténjen az igazi befogadás, amikor libabőrös lesz az ember háta a mű olvasásától, a tanár pedig a „tévedhetetlen pápa”, a mindentudó szerepében tetszeleg.
„Úgy kéne kormányozni a gyerekeket, hogy otthonosan mozogjanak a kortárs irodalomban, de ez egyáltalán nem történik meg, ehelyett iskolai művészeti szocializációjuk megreked a 19. szintjén” – vélekedett az író, aki kreatív írást tanít 1992 óta. Mint fogalmazott,
az oktatás kiöli a gyerekből az eredendő kreativitást és autenticitást, lebutított formában kapják kézhez az irodalmat, holott, amint Weöres Sándor mondotta, a gyerek nem hülye, csak kicsi.
„Az igazi műalkotást tulajdonképpen nem is megérteni kell, hanem zsigerileg érezni és élvezni. A nagy mű megrázza az embert, mint Krisztus a vargát, kirántja a mindennapokból. Én tulajdonképpen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése hatására kezdtem el írni, amikor gyerekkoromban elkezdtem olvasni a regényt, valahol a 200. oldal tájékán letettem és elhatároztam: írással akarok foglalkozni. Nem értettem, hanem éreztem a művet” – mesélte.
Kitért arra is, hogy meglátása szerint maga az írás is a megértést segíti elő, az író pedig nem a tudás birtokosa és igazságok letéteményese, az alkotás folyamata során ért meg dolgokat. Horatiust idézve azt az életvezetési tanácsot is megosztotta az író, miszerint egy nap se teljen el ecsetvonás nélkül, vagyis mindenkinek azt ajánlja, vezessen naplót, egyébként meg mindenkiben ott lapul a tehetség és potenciál, amit ki kell hozni belőle.
A beszélgetésen szó esett műhelytitkokról is, arról, hogy saját szövegeit nem tekinti szentnek, megjelenés után is alakít, változtat rajtuk, hogy az írásban létezik a „szép hiba” fogalma és hogy miként szokott címet adni írásainak. Kérdésre válaszolva az író azt mondta: mindig szívesen látogat Kolozsvárra, „ha meghívnak, négykézláb is jövök”.