KMN – Katarzisélmény és terápia a színpadon

Az egykori körülrajongott dívák és a modern kor színésznőinek életébe nyújtott betekintést a Kolozsvári Magyar Napok keretében megtartott Színésznők: színpad és társadalom egykor és ma című kedd délutáni beszélgetés.

A szimbolikus helyszínen, a kolozsvári színjátszás bölcsőjének tartott Rhédey-házban, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában tartott rendezvényen a meghívott kolozsvári színművészek, Csutak Réka, Györgyjakab Enikő, Kali Andrea és Udvari Tímea készségesen válaszoltak Bartha Katalin Ágnes és Tar Gabriella Nóra irodalom- és színháztörténész, illetve a nagyszámú közönség magánéletre vonatkozó kérdéseire is.

Mint kiderült,

mindannyian saját elhatározásra választották ezt – a család egyes férfitagjai szerint –„nem becsületes szakmát”,

ugyanis főleg a férfiakban élnek azok az előítéletek, miszerint a színésznők cédák. Bár a család többnyire nem örült a választásnak, később mindannyiuk esetében megadta a kellő támogatást, és – mint Györgyjakab Enikő mondta –, ma már dicsekszenek is színésznő lányukkal. Az orvoscsaládból származó Csutak Réka esetében egy nagybácsi azt is kiderítette, hogy a felmenők között a kolozsvári színjátszás alapítói is megtalálhatók.

Akárcsak a társadalom, a színházi élet is felgyorsult, míg korábban három hónap jutott egy előadás előkészítésére, ma ezt egy hónap alatt kell megoldani, a színészek sokszor csoportosan, vagy otthon néznek utána a háttérinformációknak, mondta a 25 éve pályán lévő Kali Andrea. Mint elhangzott,

ezen a pályán a hitelesség a legfontosabb.

„Nem lehet úgy szerepet játszani, hogy a színész nincs megérintődve” – véli Györgyjakab Enikő, mert akkor az hazug lesz. Az őszinteség alap, és a hiteles megformáláshoz meg kell érteni, ki lehet, mit gondolhat a szereplő. Ehhez pedig nagy érzékenység kell, tette hozzá a színésznő, aki szerint ez a magánéletben akár gondokat is okozhat, főleg, ha egy szintén érzékeny színész a pár.

A színház nyújt egyfajta katarzisélményt, de erről a pár percről mindig csak múlt időben lehet beszélni,

igaz, emiatt a többéves munka is kifizetődik, hangzott el. Az, hogy ki hogyan „bújik be” egy szereplő bőrébe, változó, mindenkinek megvannak a módszerei – intellektuálisan kigondolja vagy az érzelmeire hagyatkozik –, és sokat lehetett tanulni a nagyoktól, Kolozsváron például Csiky Andrástól, Senkálszky Endrétől, Orosz Lujzától. A tudás átadható ugyan, de kell a tehetség, a rengeteg munka és egy kis szerencse is. „Nagyot alkotni pusztán tehetséggel nem lehet” – jelentette ki Csutak Réka.