A válság jelei

Az illető többek között az alapján vélte felfedezni a krízis ismérveit, hogy idén másodszor kaptak szárnyra olyan hírek, miszerint a kormány államosítani – vagy ha úgy tetszik: megszüntetni – készül a kötelező magánnyugdíjat.

A rég magunk mögött hitt gazdasági krach „feltámadása” veszélyétől persze most még kevesen tartanak, már csak az elmúlt hónapokban sulykolt kormánypropaganda okán sem, amely előszeretettel dicsekszik azzal, hogy perpillanat Románia produkálja a legdinamikusabb gazdasági növekedést.

Pedig a baj nem kicsi, és talán nem árt elkezdeni aggódni. Ehhez újabban a többség által csak „szemtelennek” nevezett speciális nyugdíjak kiszámítási módjának tervezett módosítása teremti meg a jogalapot. Ne feledjük, a jelenlegi balliberális koalíció meredeken hangzó béremelések és adócsökkentések ígéretével nyert választást tavaly decemberben, a júniusban elfogadott bértörvényben azonban a közalkalmazotti béremelések nagy részét jövőre halasztották. Arról nem beszélve, hogy sorozatosan elodáztak számos más pénzügyi-gazdasági intézkedést – vagy végleg lemondtak róluk –, amelyeket ugyancsak úgy állítottak be, hogy gyakorlatba ültetésük esetén több pénz marad az adófizetőknél.

Tévedés ne essék, kifejezetten dicséretes, hogy a bukaresti kormány hozzá mer nyúlni a kiváltságosként kezelt bírák és ügyészek, katonák, rendőrök, titkosszolgák, törvényhozók és diplomaták speciális öregségi járandóságához. A társadalmi szolidaritást és igazságosságot, a szociális és gazdasági jólétet hirdető román szociáldemokraták még abban az esetben sem támogathatják a nem a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás mentén odaítélt extra illetményeket, ha pár évvel ezelőtt történetesen ők állították vissza ezt a kisnyugdíjasokat mélységesen megalázó kiváltságot.

Amely nemcsak erkölcsi szempontból hibádzik, de pénzügyileg is fenntarthatatlan, hiszen a speciális nyugdíjakra fordított hatmilliárd lej egyre nagyobb teher okoz az államkasszának, ráadásul ez az összeg a jelenlegi szabályozás miatt folyamatosan duzzad.

Nagyon úgy fest azonban, hogy a kormány nem tervezte ezt az amúgy üdvözlendő lépést, mindössze a fenyegető pénzínség miatt kényszerült rá, akárcsak arra, hogy többletadóval sújtsa a részmunkaidősöket foglalkoztató munkáltatókat vagy hogy még a fogyatékkal élők foglalkoztatásából is többletbevételt próbáljon kicsikarni. Ezek tehát egyáltalán nem vetnek jó fényt a hazai gazdaság alakulására, és a kormány alkalmasságán túlmenően erősen megkérdőjelezik a jövőre kilátásba helyezett béremelések megvalósíthatóságát is.

{K1}