Közelkép – Hogyan készül a Pókember?

Amikor tavaly az Amerika kapitány – Polgárháború című filmben egy epizódszerep erejéig megjelent a Tom Holland alakította Pókember-karakter, már tudható volt, hogy a Marvel hamarosan az alapoktól újraindítja a falmászó szuperhős történetét.

Nem is kellett sokáig várni az új filmre: a Pókember – hazatérés már látható is a mozikban, és a korábbi két próbálkozáshoz képest sokkal hűebb az eredeti képregényből ismert karakterhez.
A Tom Holland játszotta Peter Parker úgy félszeg és esetlen, hogy nem tolja el a börleszkfigura irányába a karaktert, mint az a Tobey Maguire-féle Pókember esetében történt, de nem is olyan halálosan komoly, mint az Andrew Garfield játszotta figura.

Ehelyett egy, az évek óta épülő Marvel-univerzumba szervesen illeszkedő karaktert és történetet kapunk, amely

mind a klasszikus, mind az azóta több képregénysorozatban is „felturbózott” Pókember kedvelőit is kielégíti.

A legújabb filmben a Michael Keaton játszotta Keselyű a főellenség, aki a Bosszúállók első közös kalandját jelentő, a földönkívüliekkel vívott New York-i csata nyomán visszamaradt, idegen eredetű technológia begyűjtésével foglalkozik, amíg egy másik cég ki nem golyózza a vállalkozását. Ettől kezdve illegalitásba vonul, és lopott idegen technológiából készít különféle kütyüket bűnözők számára, de saját repülőalkalmatosságot is kifejleszt.

A történet azonban nem csupán a jó és rossz közötti, cgi-vel felturbózott bunyóról szól, a középpontban sokkal inkább a gimnazista kamaszfiú problémái állnak, akinek tipikus, félszeg, esetlen srácként kell feldolgoznia, hogy emberfeletti szuperképességekre tett szert.

Igazi coming of age sztori,

amelyben a főhősnek meg kell tanulnia, hogyan álljon helyt az iskolában, a magánéletben és szuperhősként úgy, hogy vállait a mindezekhez kapcsolódó szuper felelősség nyomja. Hál’ istennek azonban nem szájbarágós, melodramatikus történetet kapunk, a film nem veszi komolyabban magát az indokoltnál, a Pókemberre jellemző humor sem hiányzik, és a sztori – bár néha kissé lötyög, van benne némi üresjárat – kimondottan élvezetes.

Köszönhető ez a jó forgatókönyv mellett a főszerepet játszó Tom Hollandnek, aki telitalálatnak bizonyul, megjelenésében és gesztusaival is teljes mértékben a képregénybeli karakterhez hűen kelti életre Peter Parker figuráját. Az antagonistát játszó Michael Keatont pedig nem kell bemutatni, ő is kimondottan jól játssza a Keselyű karakterét – külön geg, hogy a nagy sikert arató Birdman után egy újabb „madárkaraktert” alakít.

Mindent összevetve kijelenthető, hogy a Pókember – Hazatérés nem tökéletes ugyan, de az eddigi próbálkozások közül a legjobban sikerült adaptáció, a rajongók számára kötelező, és ígéretes újrakezdés a karakter számára.