Bukaresti vizsgaidőszak

Hiszen amikor a múlt héten Kelemen Hunorék – vaskos kívánságlistájuk elutasítása miatt – megtagadták a balliberális koalíció öncsonkító bizalmatlansági indítványának támogatását, végül nem kerültek királycsináló szerepbe, vagy-vagy helyzetbe, a PSD-elnök leszámolása nélkülük is megvalósult. Minden bizonnyal ezt előre tudta Dragnea, aki a törékenyebbé vált parlamenti többség láttán inkább elnézte az RMDSZ „kihátrálását”, és megtartotta a szövetséggel kötött együttműködést.

Vélhetően ez az aktuális politikai háttere annak a keddi szenátusi döntésnek, miszerint differenciált tételekből vizsgázhatnak a nyolcadikos és tizenkettedikes magyar diákok a román nyelv és irodalom próbán. A felsőház által döntéshozó kamaraként megszavazott kezdeményezés része volt az RMDSZ bő egy héttel ezelőtt megfogalmazott feltételcsomagjának, amelyet Dragneáék a hihetetlen erővel felszínre törő magyargyűlölet hatására inkább nem teljesítettek. A magyar szövetség már akkor jelezte, nem mond le terveiről, az üthető vas pedig nem hűlt ki, hiszen az egyik (több területet érintő) kérés máris teljesült.

Bár a bizalmatlansági indítvány körüli felhajtás során magasra tett mércéhez képest megállapítható, hogy az RMDSZ visszatért a kis lépések sokat vitatott politikájához, kétségtelen, hogy a képességvizsga, illetve az érettségi románpróbájának sajátossá tétele mérföldkövet jelent az erdélyi magyar oktatásban. Nagyon régóta áhított, és csak évek múlva alkalmazható megvalósítás ez, de (papíron) kiteljesít egy olyan reformfolyamatot, amelynek hiányában sok-sok generáció csak kínlódott.

Köztudott, hogy az elemi iskolába járó magyar diákok már speciális tanterv szerint, számukra kidolgozott tankönyvekből tanulják az állam nyelvét, és ősztől a reformgeneráció a nagy ugrással járó ötödik osztályt is „beveszi”. A tanterv elkészült, már „csak” tankönyvekre és kreatív pedagógusokra van szükség ahhoz, hogy a gyerekek az 5–8. osztályban is ne románt, hanem románul tanuljanak, hogy ne idézni, hanem beszélni tudjanak, ne magoljanak, hanem kommunikáljanak. Azonban mindez értelmét vesztené, ha a tanulmányi előmenetel szempontjából vízválasztónak számító cikluszáró vizsgákon mégiscsak anyanyelvi szintű romántudást vártak volna el a magyar nebulóktól.

Nagy megkönnyebbülés ez a jövőben (négy, illetve nyolc év múlva) érintetté váló gyerekeknek, szülőknek, akik számára teljesen jelentéktelen, hogy most ez politikai felülnézetből vizsgálva kis lépés vagy visszalépés-e az érdekérvényítésben. Ugyanakkor mindannyian tudjuk: távol állunk attól, hogy tragikomikusan kijelenthessük: az elmúlt évtizedek egyik legellenszenvesebb román kormánykoalíciója szülőföldön boldogulásunk, megmaradásunk elősegítője.

{K1}