Molnár Judit 2017. június 25., 23:27

Méregdrága ingyenesség

Igen, nem csalás, nem ámítás, mindenki láthatja, aki körbeüli a porondot, amint a Művész istenesen fenéken billenti önmagát! És ez a szenzáció ráadásul ingyenes, vagy ha akarjuk, nevezhetjük választási bónusznak, amiért fél évvel ezelőtt olyan sokan elhitték a hetet-havat összehordó szocdemek újabb bődületes ígérgetéseit.

S még ennek a bónusznak is van egy pluszcsavarja: nemcsak azok élvezhetik a produkciót, akik immár nyolc választáson mindig a piros alapon virító rózsás címerpajzsra pecsételnek, hanem azok is, akik már próbáltak más alakzatokra szavazni, de valahogy mégis mindig ezekkel a régi-újakkal találták szemben magukat. És így derül ki, mennyibe is kerül az, amit ingyenesnek hirdetnek. Nincs szükség túl sok beszédre, magyarázkodásra, hisz aki csak egy kicsit is a saját köldökén túllát, rögtön megérzi, hogy sokba. Nagyon sokba.

Egyezzünk meg annyiban, hogy ez az ingyencirkusz méregdrága. S még mielőtt az örökös okoskodók lelegyintenék, mondván, hogy és akkor mi van, nem árt jól megjegyezni: nekünk kerül máris rengetegbe. Igen, nekünk, az istenadta népnek, kortól, nemtől, nemzetiségtől, vallástól, társadalmi állástól és egyáltalán bármitől függetlenül. Mi fogjuk kifizetni azzal, hogy áramot és vizet fogyasztunk, telefonálunk, hébe-hóba még eszünk is, szóval azzal fizetünk, hogy egyáltalán élünk.

Az önnön fenékbe rúgás világszáma – épp egyedisége miatt – azonnal felhígította a hazai fizetőeszközt és máris lehet az árfolyam emelkedését érezni. Ugye, milyen igazuk lett ismét azoknak, akik annyira óvakodnak minden ingyenességtől, mondván, hogy nincs drágább annál, mint ami ingyen van.

A kackiás bajszát zsebre vágott kézzel sétáltató hőscincér mindezen felül nekünk, a legszívesebben örökre elnémítandó kisebbségnek még egy külön ajándékfogást is felszolgált: talán azt hitte, lankad az országocska népecskéjéért és annak vegytiszta nyelvecskéjéért óbégatók hangereje, és koncul dobta nekik a lassan száz esztendeje örökösen nyerőként bejövő Erdély-témát. Jól felhangolódhatnak a centenáriumra, kifényezhetik magukat és gönceiket, mi pedig örülhetünk a kivételezettségnek: az ingyen­cirkusz költségeinek fizetése mellett mi hallgathatjuk folytonos becsmérlésünket is.