„Lőttek” a nagyvadakra vadászásnak

Alaposan visszavetette a romániai vadásztatást a nagyragadozókra vonatkozó kilövési tilalom, ami nemcsak a vadászegyesületeknek okoz bevételkiesést, de hátrányosan befolyásolja az erdő- és vadgazdálkodást is.

Romániában évtizedeken keresztül a kommunista hatalom privilégiumának számított a vadászat, amely Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár legnagyobb szenvedélye volt.

A diktátor jóformán mindenre lőtt, ami mozgott, közismert grandomániájánál fogva ugyanakkor itt is a legnagyobbat kedvelte,

mindenben a legértékesebb trófeákra tört, így például előszeretettel kapta puskavégre az öreg hím medvéket. Rendszeresen – nem egyszer magas rangú külföldi vendégeivel – járt a székelyföldi vadászterületekre, a vadakat pedig napokig éheztették, hogy többet időzzenek a lesnél elhelyezett élelemnél, és az ország fővadásza könnyen leteríthesse a zsákmányt.

Ceaușescu olyannyira magának vindikálta a vadállományt és a trófeákat, hogy 1974-ben betiltotta a külföldiek romániai vadásztatását. Utolsó vadászatán két héttel a halála előtt, 1989. december 10-én vett részt Giurgiu megyében, ahol a feljegyzések szerint egymaga több száz fácánt lőtt le. A sors iróniája, hogy a pár nappal később kirobbant népfelkelés során, a rögtönítélő bíróság ítélete nyomán a diktátor golyó általi halált halt.

A rendszerváltás után beindult a vadásztatás Romániában is, ahol a Kárpátok bércei, az értékes trófeák különleges vonzerőt jelentenek a külföldiek számára is. Arról nem beszélve, hogy miközben a kontinens nyugati felében szinte csak állatkertben találkozni barnamedvével,

a mintegy 17 ezer példányt számláló európai állomány negyven százaléka, ezen belül a kárpáti barnamedvék háromnegyede nálunk él.

Számuk hozzávetőlegesen hat- és nyolcezer között mozog, viszont akadnak, akik szerint tízezernél is több medve él az országban. Az egyik leghíresebb vadászbirtok a Bihar megyei Bályokon terül el, ahol Ion Țiriac egykori teniszcsillagnak, az ország leggazdagabb emberének illusztris vendégei – köztük Wolfgang Porsche, az ismert autókonszern tulajdonosa, Klaus Mangold, a Daimler Chrysler elnöke és Adrian Năstase exkormányfő – több száz vaddisznót ejtenek el évente.

Bár a szenvedélyes vadász hírében álló Năstase a 2004-es államfőválasztási kampányban állatvédő szervezetek heves bírálatára nyilvánosan megfogadta, hogy szögre akasztja vadászfegyverét, az elveszített megmérettetés után néhány nappal ismét megjelent a bályoki hajtóvadászaton, ahol egymaga mintegy harminc vaddisznót ejtett el.

A szociáldemokrata politikus egyébként ma már nem hódolhat hobbijának, korrupció miatt kétszer kiszabott letöltendő börtönbüntetésével együtt ugyanis a fegyvertartási engedélyét is bevonták. Nemrég az amerikai elnök idősebbik fia, Donald Trump Jr. járt többnapos romániai vadászportyán, ahol elsősorban szarvast és muflont ejtett el.

A vadászat amúgy nálunk sem olcsó mulatság. Az erdélyi vadászegyesületek árajánlatait böngészve kiderül, hogy

egy vaddisznótrófea az agyarhossztól függően 300 és 1500 euró között mozog, egy gímszarvasé 1200-tól nyolcezerig terjed, míg a barnamedve trófeájáért 4000 és 8000 euró közötti összeget kérnek.

Ezenkívül számos más szolgáltatásért kell fizetni a vadászatszervezési díjtól kezdve az állategészségügyi igazolásig és a határátkelőhöz szükséges bizonylatig, ugyanakkor a vadásztató egyesületek, társaságok megoldják a határátkelőig való oda-vissza szállítást, a szállást, sőt fordítót is biztosítanak.

Benedek Barna Kovászna megyei fővadász, erdőmérnök a nagy potenciállal bíró Románia hiányosságának tartja, hogy az erdőgazdálkodás alegységeként és nem igazi gazdasági tevékenységként tekintenek a hobbi- és sportkategóriába sorolt vadgazdálkodásra. A Kovászna megyei Pro Silva Vadászegyesület igazgatója – aki Magyarországon, Sopronban szerzett vadgazdamérnöki oklevelet – lapunknak elmondta, az erdélyi kilövési keret egytizede a magyarországinak, az anyaországi vadásztatás színvonalához, szervezettségéhez képest pedig a romániai gyerekcipőben jár.

„Hozzánk a külföldiek csak akkor jönnek, ha minőségi szolgáltatást és különleges trófeákat kapnak, olyan vadakat ejthetnek el, amilyeneket otthon nem találnak – magyarázta a Krónikának a szakember. Benedek szerint mérhetetlen károkat okoz az erdő- és vadgazdálkodásban a bukaresti környezetvédelmi minisztérium tavaly októberi döntése, amellyel meghatározatlan időre

felfüggesztette a nagyragadozók (medve, farkas, hiúz és vadmacska) kilövését.

A vadgazdamérnök szerint nemcsak arról van szó, hogy a tiltás nyomán a vadászegyesületek elestek bevételeik mintegy negyven százalékától, és ezáltal kevesebbet költhetnek a vadállomány gondozására. A legfőbb probléma szerinte, hogy

a tilalom nyomán az egy évvel ezelőtti létszámhoz képest jelenleg ezer példánnyal népesebb és több mint 11 ezerre rúg a medveállomány létszáma az országban,

emiatt a Székelyföldön szinte mindennapossá váltak a medvetámadások. Számos településen – köztük a turisták által is felkapott Tusnádfürdőn – ma már úgy mászkálnak a vadállatok, mint máshol a kóbor kutyák, a lakosok félnek, ám az önkormányzatok és a hatóságok tehetetlenek.