Amerika és Kanada határán ünnepelték a reformációt a tengerentúli magyarok

HELYSZÍNI BESZÁMOLÓ – A reformáció ötszáz éves évfordulóját ünnepelték meg a magyar reformátusok és vendégeik Észak-Amerikában. Rendhagyó együttlétre került sor.

Bár az amerikaiak, a földrészen élő egyháztagok jelentős része sokféle és sokszínű protestáns gyülekezetbe szerveződik, a gyökerek mégis feledésbe merültek. Ráadásul

az amerikai átlagpolgár számára Martin Luther személye egybeesik a nálunk is közismert emberjogi harcos, Martin Luther King nevével.

Észak-Amerikában az Egyesült Államok és Kanada olyan soknemzetiségű demokratikus ország, ahol becslések szerint összesen kétmillió magyar anyanyelvű vagy csupán magyar származású személy él. A magyar diaszpóra legjelentősebb célországaiba a boldogulás reményében, a szabadság vonzásában, gazdasági és politikai okokból vándoroltak ki, hagyták el szülőföldjüket.

Az amerikai reformátusok korántsem egységesek, gyülekezeteik egyaránt tartoznak a Presbiteriánus Egyházhoz, az Egyesült Egyházhoz, az Amerikai Magyar Református Egyházhoz, vagy akár függetlenek. Jelképesnek mondható, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója észak-amerikai megünneplésére közvetlenül a pünkösdöt és a nemzeti összetartozás napját követő időszakban került sor, „A megújulás lendülete" mottóval.

Magyarország kormánya képviseletében, a legnagyobb (erdélyi) és a legközpontibb (dunamelléki) református egyházkerület püspökei jelenlétében, a magyarországi evangélikus egyház, valamint az amerikai reformátusokon kívül lutheránus, baptista, presbiteriánus részvétellel. Sőt még a szintén tengerentúli, ausztráliai magyar reformátusokat is képviselte egyik lelkészük.

Szimbolikus a helyszín is: a két országot elválasztó csodálatos isteni alkotás, a Niagara-vízesés kanadai oldalán található település, Niagara Falls karmelita kolostora.

A konferencia programjában egyházi szolgálatok, istentiszteletek és áhítatok, kerekasztal-beszélgetések, lelkész-megbeszélések szerepeltek. Fénypontjának a gyülekezeti nap szabadtéri istentisztelete bizonyult, amelyre a környékbeli hívek is eljöttek, elsősorban a kanadai Torontó és az egyesült államokbeli Buffalo gyülekezeteiből.

„Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úr lelke, ott a szabadság" – erre a textusra épült az igehirdetés, amelynek a végén galambok szabadon engedése hitelesítette a prédikációt. Felemelő mozzanat volt továbbá a kápolnában a palástos lelkészek által körülállt keresztelő kút/úrasztala megáldása. Ezt az istentiszteletet az óhazai meghívottak végezték:

Kató Béla erdélyi református püspök áldását követően Szabó István püspök hirdette az igét, végül az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető Balog Zoltán lelkész vezette le a konfirmációi fogadalomtételt és áldotta meg a fogadalomtevőket.

„Erős várunk nékünk az Isten", „Szent hitünkről vallást tettünk!" – énekelte több száz hívő, miközben Istennek tetsző énekük összemosódott a Niagara-vízesés morajával.

Egyébként a három napos rendezvény alatt a kulturális részt zongora és pánsíp koncert, grafikai és fénykép kiállítások, könyvbemutatók biztosították. A rendezvény kezdeményezője és főszervezője a torontói Első Magyar Református Egyház lelkésze, Vass Zoltán tiszteletes volt.

Az ünnepi megemlékezés és tanácskozás összességében, a sokasodó gondok ellenére rávilágított az egyházak szerepére akár a szülőföldön való boldogulás, akár a diaszpórában élők közösséggé kovácsolása terén. Továbbá arra, hogy

a szabadság és a biztos megélhetés amerikai társadalmában a vallási és közösségi értékeket közvetítő egyház megújulásra szorul.

Miközben Lutherrel együtt vallja, hogy „Az igaz ember az ő hite által él", bízik abban, hogy el kell érkeznie annak az időnek, amikor az értékválságba kerülő ember visszatér gyökereihez, egyházához, hogy ott értelmes életre, boldogságra, biztonságra találjon.