Ima és hála vezet a csíksomlyói búcsúba
Tarts meg minket őseink szent hitében! – a 450 évvel ezelőtti kérés jegyében tartják az idei pünkösdi zarándoklatot szombaton Csíksomlyón, ahová ismét tízezreket várnak. A Boldogasszony-zarándokvonatot csütörtökön Váradon és Kolozsváron is fogadták.
A csíksomlyói hegynyeregben 12.30-tól tartandó szentmisét – melyet a Duna-tévécsatorna ezúttal is élőben közvetít – Miguel Maury Buendía, a Vatikán bukaresti nagykövete, Románia apostoli nunciusa mutatja be, a szentbeszédet Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondja.
A szentmisén jelen lesz Michael Anthony Perry, a ferences rend legfőbb elöljárója, Assisi Szent Ferenc 121. utódja a rend élén. Csíksomlyón az első búcsújárást a legenda szerint 1567-ben tartották.
A zarándokok egy része már hosszú napokkal ezelőtt útnak indult, hogy gyalogosan tegye meg az utat Mária lábához, sokan érkeznek buszokkal, autókkal, vonatokkal, szervezett módon vagy magánúton, és három zarándokvonat is befut a csíkszeredai állomásra.
Tíz éve már, hogy a KárpátEurópa Utazási Iroda elindította különvonatait a csíksomlyói búcsúra, ezalatt közel tízezer zarándok utazott a szerelvényeken. Idén a Csíksomlyó expressz nyolcadik, a Székely gyors tizedik alkalommal indul pénteken útnak. A Csíksomlyó expressz szombathelyi indulása után Budapesten a Székely gyorssal egyesül, majd indul útnak Erdély felé. Nagyvárad, Kolozsvár, Kalotaszeg érintésével érkezik meg péntek este az egyesített szerelvény a Székelyföldre, utasait a felcsíki és alcsíki településeken szállásolják el.
Szombaton reggel 9.30 körül a zarándokvonatok Csíkszeredába érkeznek, utasaik részt vesznek a csíksomlyói pünkösdi búcsún, majd másnap Gyimesbükkbe, az ezeréves határhoz érkezik az össznemzeti zarándokvonat, amely hétfőn hagyja el a Székelyföldet.
A Boldogasszony-zarándokvonat csütörtök reggel indult útnak
a budapesti Nyugati pályaudvarról. A több mint ezer zarándokot Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára búcsúztatta, és a zarándoklat lelki vezetője, Székely János esztergom-budapesti segédpüspök áldotta meg. Soltész Miklós kiemelte: a zarándokok között 350 fiatal van, akik az anyaország mellett szerte a világból érkeztek, a Kárpát-medence minden részéből, Észak- és Dél-Amerikából, Ausztráliából és a nyugat-európai szórványból.
„A zarándoklat és a fiatalok részvétele üzenet az egész magyarságnak és kereszténységnek. A fiataloknak óriási küldetése van, és abban, hogy ezt felismerjék és megtalálják a helyes utat, fontos szerepe van a kereszténységnek és szerepe lehet benne a mostani zarándoklatnak is” – mondta az államtitkár.
A zarándokok első állomása Nagyvárad volt, ahol immár hagyományosan helyi lakosok várták őket. De idén első alkalommal
az ünnepi pillanatok után nem indult tovább a vonat,
hanem a zarándokok és a váradi hívek Székely János esztergom-budapesti segédpüspök vezetésével átvonultak a közelben található székesegyházba, ahol szentmisén vettek részt, amelynek főcelebránsa a házigazda, Böcskei László nagyváradi megyés püspök volt.
Ezt követően Kolozsvárra vették az irányt, ahol szintén lelkes tömeg fogadta a Csíksomlyóra igyekvőket.
Több százan álltak a peronon,
amikor csaknem két óra késéssel begördült a zarándokvonat.
Kovács Sándor főesperes köszöntőbeszédében úgy fogalmazott, a zarándoklat 450 éves évfordulója nemcsak ösztönöz, hanem kötelez hitünk megtartására. Leszögezte: ideje felismerni, hogy hit- és tudásalapú társadalmat kell építeni, amelynek keresztények a gyökerei. Mile Lajos kolozsvári főkonzul ugyanakkor felbecsülhetetlen értékűnek nevezte a találkozást, amit a zarándokok minden eddiginél nagyobb száma is bizonyít.
Nemcsak hitbéli, hanem nemzetbeli azonosságot is jelent
– hangsúlyozta Mile Lajos.
Tímár Asztrik ferences szerzetes ugyanakkor elmondta, imával és hálával érkeztek Kolozsvárra, és úgy is mennek tovább. A kolozsváriakat Budai László, a zarándoklat főszervezője is köszöntötte, Székely János püspök pedig arról számolt be az egybegyűlteknek, hogy a több mint ezer zarándokkal együtt 350 fiatal is érkezett, közülük többen a tengeren túlról, ők először látnak egy helyen ilyen szép számú magyar közösséget.
Közben arra is fény derült, hogy Csíksomlyón állítják ki a Misericordia elnevezésű installációt, amely a magyar állam ajándéka volt Olaszországnak, Rómának, valamint tiszteletadás a szentszéknek. Az installáció az irgalmasság (misericordia) szent éve alkalmából 2016. október 13-ától november 11-éig a római Angyalvár közelében volt látható. Az installáció elkészítését, kihelyezését a budapesti Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
{K1}
Az államtitkárság csütörtöki közleménye szerint nem véletlen a helyszínválasztás, hiszen Csíksomlyó a hit, a kultúra központja volt és maradt az évszázadok alatt. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a felirat előtt köszönti azt a kétszáz, diaszpórából és szórványból érkező fiatalt, akik a Rákóczi Szövetség jóvoltából vehetnek részt a csíksomlyói búcsún. A találkozóra közvetlenül a szombati nagymise után kerül sor.
Emlékművet állítottak a János pap által vezetett első búcsújárás 450. évfordulójára a Gyergyószékből Csíkszereda felé vezető úton. Az elhatározás nem új keletű, ám kérdéses volt, hogy pontosan hol legyen ennek a helye. Balázs József, a Gyergyóalfaluból induló zarándokcsoport és az egész helyi közösség úgy véli: isteni útmutatás, csoda választotta ki a helyet az emlékmű számára.
„Tavaly, út közben leültünk megpihenni és fényképezkedni Jenőfalva közelében, egy meredek hegyoldal tövében. Ahogy ott ültünk több sorban, körülbelül 250-en, elindult a csúcsról nagy robajjal egy kő – mint utóbb megmértem, két kilós volt. Ez a kő ahogy nagy sebességgel ugrált lefelé több zarándok fejétől is alig centikkel haladt el, de senkit sem érintett.
Éreztem az ütést, levegőt sem kaptam egy ideig, de aztán amikor felálltam kiderült, hogy nem sérültem meg, pedig csak egy ing volt rajtam. Éles kő volt, de lapjával talált. Ha egyujjnyival odébb üt meg, akkor a gerincem eltörik, ha egy tenyérnyivel fennebb, akkor a tarkómat találja, és ott helyben halok meg. Épen megúsztam” – idézi fel a történteket Balázs József.
Azt mondja, az esetből nemcsak ő, de a közösség is azt olvasta ki, hogy mivel a kő a vezetőt találta el, ez nemcsak személyének, hanem az egész zarándokcsoportnak szólt. A jenőfalviak is máig beszélnek róla, csodaként tekintenek erre.”
Ekkor dőlt el, hogy a tervezett emlékjelet itt kell felállítani. Amikor az emlékmű talapzatát felállították, újabb érdekes véletlenekkel szembesültek, a hely pontosan hat kilométerre van a templomtól, és két forrástól is 3-3 kilométerre. „Gyönyörű hely, egy völgykebel, ahol egy domb is áll, mintha éppen egy szobor alapzata volna. Mintha Mária választotta volna ki erre” – fogalmaz Balázs.