Diszkriminációs súlyozás

Most azonban ismét címlapra „kéreckedett”, mégpedig a diszkriminációellenes tanács döntésének köszönhetően: eszerint nem tekinthető diszkriminatív tettnek, hogy az intézményvezető 2015-ben, egy székelyföldi cég megbüntetése alkalmával a Székely ízek feliratot is eltávolíttatta a termékekről. Ugyanakkor a testület szerint az sem elítélendő, hogy Diacon a székelyek megkóstolásáról kérdezősködött, és az előbb-utóbb létrehozandó székely temetővel és WC-vel példálózott, „ha így haladnak a dolgok”.

A hírhedt fogyasztóvédőt nem kell bemutatni a közéletben jártas olvasóknak: Diacon bírságolt már taxikra kitett SIC-matricák miatt, illetve gyerek- és egyházi táborokban, óvodákban, öregotthonokban is azonnal lecsapott a sasszemű hivatalnok, ha mondjuk a napi menü csak magyarul volt kiírva. A vak is látta: a korábban több állami intézmény berkeiből eltanácsolt, kocsmai verekedésben is „jártas” Vrancea megyei atyafi munkaköri kötelességének tartotta az efféle kekeckedést, hergelést – nem véletlen, hogy több feljelentést is tettek ellene.

Ilyen ügyben járt el a diszkriminációellenes tanács is, amely bizony vitatható döntést hozott. Ennél azonban érthetetlenebb, hogy miért kellett ennyit várni az „ítélet” meghozatalára. És ami ennél is felháborítóbb: a tanács megrovásban részesítette a Székely Hírmondó egyik újságíróját, aki 2015-ben Diacon viselt dolgairól írt véleményanyagot A főfelügyelőnek távoznia kell! címmel.

Bár a fogyasztóvédő azzal a kommentárral verte nagy dobra az eredményt, hogy hatósági határozat született az őt „nemzetiségében diszkrimináló” cikkek ellen, Bedő Zoltán írásában semmilyen közvetlen utalás nincs az érintett etnikai hovatartozására. A Diacon által szintén bőszen hangoztatott becsületsértés, zsarolás, fenyegetés pedig más tál tészta: ezen vádpontokban polgári peres úton szolgáltathatnak igazságot, ez nem a diszkriminációellenes tanács asztala.

Utóbbi többször igazolta már létjogosultságát, hiszen számos égbekiáltó esetben hallatta szavát, legyen szó közszereplők uszításáról vagy sportcsapatok fanatikusainak gyűlölködéséről. Ugyanakkor a diszkrimináció büntetése, felszámolása érdekében létrehozott tanács sohasem kapta meg az őt megillető fajsúlyos szerepet a romániai intézménylabirintusban, így nem csoda, ha például a notórius magyargyűlölők – a figyelmeztetésekre, jelképes pénzbüntetésekre fittyet hányva – magasról tesznek a szankciókra, és ott folytatják, ahol abbahagyták.

Most mindezt csak tetézi, hogy a Diacon-ügyben érthetetlenül későn meghozott döntés, a székelyföldi újságíró felfoghatatlan megrovása a diszkriminációnak nap mint nap kitett közösség szemében is csalódást, hitelvesztést okoz.

{K1}

{K2}