Páva Adorján 2017. május 25., 16:25

Szellemes parlament

Sajnos egyre több szellemtörvény kísért a parlamentben – érthetetlen, hogy a romániai jogrend miért ad lehetőséget fantomintézkedések meghozatalára, ugyanakkor felháborító, hogy a honatyák szívesen élnek vele, és előszeretettel kreálnak alkalmazhatatlan törvényeket.

Persze rendszerint olyan jogszabályokról van szó, amelyek kifelé jól mutatnak, azonban a háttérből semmi perc alatt kiszipolyozzák a mindent átszövő politikai-gazdasági érdekek. Az élelmiszer-pazarlást visszaszorítani hivatott törvénytervezetet még tavaly októberben fogadta el a parlament, és féléves határidőt szabtak arra, hogy az illetékesek kidolgozzák az alkalmazási módszertant. Csakhogy ez nem történt meg.

Nem történt meg, mert Romániában dübörög a gazdaság, húzóágazata pedig a fogyasztás. Mert mi csak mostanában nyertünk felvételt abba az elitkörbe, amelyben a nyugati társadalmak már hosszú évtizedek óta dőzsölnek. Immár nálunk is generációk nőttek fel rózsaszín reklámokon, végsőkig küzdve a környezetük által diktált trendiversenyben. A felesleges javak és szolgáltatások tárháza kimeríthetetlen, az önmegvalósítást mindezek halmozásában kiélő vásárló étvágya pedig csillapíthatatlan. A fogyasztói piac csúcsokat dönt, ugyanis már velünk is sikerült elfelejtetni, valójában mire is van szükségünk, és hol az a pont, amikor azt kell mondani: ennyi elég.

Ma már Romániában is évente több millió tonna élelmiszert dobnak a szemétbe. Mert túl sok volt és megromlott, vagy csak megbarnult. Természetesen élen járnak ebben a nagy bevásárlóközpontok – ezt a pazarlást szeretné csökkenteni az említett törvény, amely arra kötelezné a hipermarketeket, hogy három nappal az élelmiszerek szavatossági idejének lejárta előtt adják át azokat a rászorulókat támogató szervezeteknek, vagy szinte ingyen bocsássák áruba.

Igazán emberi kezdeményezés, ám a honatyák, a minisztériumok arra már nem fordítottak energiát, hogy alkalmazhatóvá tegyék az amúgy dicséretes törvényt. Ugyanez a helyzet a helyi termékeket előnyben részesítő jogszabállyal, amely hónapok óta hatályos – de csak papíron, mert túl erős a brüsszeli irodákból, a multik toronyépületeiből fújó ellenszél.

A fogyasztói társadalom fenntarthatatlanságáról, az álságos boldogságképek önpusztító hajszolásáról régóta értekeznek a nyugati világban, de ez minden bizonnyal a „megszokott” késlekedéssel válik nálunk is fajsúlyos, a közbeszédet meghatározó problémává. Addig büszkélkedjünk csak az uniós szinten rekordot jelentő GDP-növekedésünkkel, amely egy adott ponton túl a bővüléssel egyenes arányú környezetrombolást jelent, azaz hosszú távon nem ad, hanem elvesz. És bízzunk választottainkban, akik – szellemesen szólva – pazar törvényeket gyártanak.

{K1}

{K2}