Bűnbakkeresés helyett szemléltetés – Tompa Andrea Kolozsváron

Sokkal fontosabb írói programként elmondani azt, ami történt, mint arról magyarázni, hogy ki a felelős, ki a bűnös mindezért – fejtette ki Tompa Andrea Kolozsváron.

A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) „árdeli tűnt Athén” – Kolozsvár-dialógusok című kétnapos kincses városbeli rendezvényének vendége volt többek közt Tompa Andrea író, aki írói hitvallásáról könyveiről is beszélt szülővárosában.

„Sokkal fontosabb írói programként elmondani azt, ami történt, mint arról magyarázni, hogy ki a felelős, ki a bűnös mindezért” – fejtette ki Tompa Andrea a Babeș-Bolyai Egyetemen bölcsész karán, az egykori Marianumban tartott rendezvényen, ahol Visky András, a kolozsvári magyar színház művészeti vezetője beszélgetett az íróval.

Visky rögtön az elején elmondta, bár eredetileg arra készültek, hogy az író beleegyezésével Tompa Andrea legújabb, megjelenés előtt álló új könyvéről is beszélnek, végül letett róla, mert az egyik olvasó ismerőse arra kérte, ne rontsa el az olvasmány élményét.

Tompa Andreától a közönség megtudhatta,

a regényeiben bemutatott bürokrácia útvesztőjéhez személyes élménye is fűződik,

hiszen amikor Kolozsvárról kitelepedett Magyarországra, az állampolgárság megszerzéséhez, amelyet végül 2000-ben kapott meg, bizonyítania kellett magyarságát.

A Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben, A hóhér háza című regények szerzője ugyanakkor az írás kulisszatitkaiba, dilemmáiba is betekintését engedett. Mint kifejtette: számára problémát jelent, hogy egy történet elmesélésekor nehéz olyan nézőpontot találni, amelyben maguk az elbeszélő karakterek is felelősek a történtekért. Mint részletezte, ő

a szereplőit nem ártatlannak akarja beállítani, hanem olyannak, akik maguk is alakítják a történetet.

Visky András felvetésére, hogy fontos szerepet játszik a regényeiben a család, Tompa Andrea úgy fogalmazott, maga is csonka családban nőtt fel, ezért azt szeretné megérteni, hogy társadalomtudományi szempontból miként tetten érthető az erdélyi magyar családok szétesése a 20. század második felében.

Az író arról is beszélt, hogy a regényeiben igyekszik megmaradni a kisember – bár nem szereti ezt a szót – nézőpontjánál, őt az érdekli, hogy van-e választási lehetőségük azoknak a karaktereknek, amelyeket bemutat. Mint részletezte, elsősorban szemléltetni kívánja egy adott kor történéseit, azonban tartózkodik arról, hogy erkölcsi, morális szentenciákat fogalmazzon meg a regényei szereplőiről,

az ítéletalkotást inkább az olvasóira bízza, bár ez nem mindig egyszerű.

„Az embernek van véleménye a diktatúráról, nehéz visszaszorítani saját értékítéletét” – mutatott rá szemléletesként a regényírás nehézségeire.

Tompa Andrea A hóhér háza című, 2010-ben megjelent regénye egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, 2013-ban napvilágot látott, Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben című regénye egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg.

Utóbbi történelmi regény és énregény egyszerre: a hősök élete hol jelképesen, hol valóságosan fonódik egybe újra meg újra. A karakterek felváltva beszélnek az olvasóhoz: a Brassó mellett élő aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya, akik igazi nagy, szenvedélyes találkozásban részesülnek a tudásra és hasznos működésre szomjas Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével.