Egy iskola abszurd drámája

Nem véletlen, hiszen a Római Katolikus Teológiai Gimnázium hányatott sorsában egyszerre, egymást felerősítve tükröződnek az etnikai, vallási, politikai, jogi viták és gáncsoskodások, egy olyan láthatatlan háború arzenálja, amely nap mint nap megkeseríti életünket. S ha olyan „nagyágyúk” a főszereplők, mint a marosvásárhelyi önkormányzat, a tanfelügyelőség, az oktatási minisztérium, a prefektúra, a bíróság és a korrupcióellenes ügyészség, garantált a fejetlenség, a zűrzavar.

Anno ki gondolta volna, hogy a marosvásárhelyi katolikus iskola „felélesztése” végül egy újabb, modernkori kálváriaként vonul be az egyház és az erdélyi magyar oktatás történetébe? Ember legyen a talpán, aki megérti, hogy valójában mi vezetett a mai helyzethez, de néhány aspektust nem szabad szem elől téveszteni.

Ami a legfontosabb: a magyarság politikai-közéleti képviseletének nyíltan el kell ismernie, hogy hibázott. Hiszen a tavaly novemberben a DNA által indított bűnvádi eljárás óta kiderült, hogy nem csupán az „erőszakszervezet”, a hatalom rosszakarásának vagyunk tanúi: itt bizony súlyos hibákat követtek el a jelenlegi oktatási intézmény 2014-es megalapításakor. Amelyről az RMDSZ helyi képviselői sokáig azt hajtogatták, hogy minden jogi próbát kiállt, azzal sem törődve, hogy a prefektúra időközben sikeresen megtámadta a bíróságon, és hatályon kívül helyeztette az ominózus tanácshatározatot.

Arról a döntésről van szó, amelyről a szövetség helyi mellébeszélőinél jóval szakavatottabb illetékesek immár azt állítják, tulajdonképpen nem is az iskola létrehozásáról szólt. Hanem – Magyari Tivadar ügyvezető alelnök szerint – az iskolahálózatba való beiktatást tette lehetővé. Így hát alapító okirat hiányában most egy újabb tanácshatározattal létre kellene hozni a lassan három éve működő, de a bűnvádi eljárás miatt úgymond egzisztenciális válságba került katolikus iskolát.

Elég bizarr, de itt még nincs vége: a vásárhelyi önkormányzat nemrég a Szabad Emberek Pártja kezdeményezésére már elfogadott egy hasonló tematikájú határozatot, miszerint kiigazítanák a létrehozásról szóló eredeti, 2014-es döntést. Amelyben – mint kiderült – csak javasolják az iskola megalapítását, nem pedig jóváhagyják. Jól hangzik, csakhogy nem a prefektúra irodáiban, ahonnan hétfőn érkezett meg a negatív véleményezés: az egyik fő érv szerint az iskolát nem lehet létrehozni, amíg az létezik – a nemlé­tét ugyanis eddig semmilyen hivatalos szerv nem mondta ki. És bizony, ez az okfejtés Magyariék javaslatát is elkaszálhatja.

Egyszóval: abszurd. Egyértelmű, hogy a DNA – legfőképp a szülők beidézésével, kihallgatásával – alaposan túllőtt a célon, mint ahogy a beiskolázást ellehetetlenítő tanfelügyelőség, a helyzet előtt értetlenül álló szakminisztérium, illetve a minduntalan akadékoskodó prefektúra is jócskán tehet arról, hogy idáig fajultak a dolgok. Azonban ne feledjük: azért választunk képviselőket, hogy érdekeinket védjék. Nekik kellene megelőzniük, ellehetetleníteniük az efféle leszámolásokat – ehelyett felületes hozzáállásukkal, nemtörődömségükkel, hozzá nem értésükkel akkora támadófelületet biztosítanak, hogy egyesek számára élvezet kihasználni.

Nem kérdés: most az a legsürgősebb, hogy megnyugtató módon rendeződjék a Római Katolikus Teológiai Gimnázium, illetve diákjainak, tanárainak sorsa. Ám a közelmúlt egyik legfájóbb „magyar ügye” – bárhogy is végződik – nem zárulhat le egyfajta belső vizsgálat, felelősségre vonás nélkül. És nemcsak azért, hogy a vétkesek bűnhődjenek, hanem hogy akár meg is tudjunk bocsátani nekik. De ami ennél is fontosabb: hogy végre tanuljunk a saját hibáinkból. 

{K1}