„Vándorló történetek” a kortárs magyar irodalomban

Bányai Éva Fordulat-próza – Átmenetnarratívák a kortárs magyar irodalomban című kötetét mutatták a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten szombaton a Bulgakov kávéházban.

A szerzőt, aki irodalomkritikus, a Bukaresti Egyetem hungarológia tanszékének tanára, Balázs Imre József és Biró Annamária irodalomtörténész kérdezte a tanulmánykötetről. Bányai Éva túlnyomórészt Erdélyben élő vagy erdélyi származású kortárs prózaírók – többek közt Bodor Ádám, Láng Zsolt, Dragomán György, Tompa Andrea, Vida Gábor, Szabó Róbert Csaba, Bogdán László – műveiről értekezik a kötetben.

A mai magyar prózairodalom élvonalába tartozó szerzők alkotásait Bányai Éva már több kötetében vizsgálta, és míg korábban a térválasztás szerepét tanulmányozta a kortárs művekben, most inkább az időválasztást, amit persze nem lehet elválasztani a tértől – hangzott el a beszélgetésen.

A fordulat-próza kifejezés arra vonatkozik, hogy a vizsgált művekben miként jelennek meg olyan történelmi fordulatok, mint 1989 vagy Trianon.

„Ezeket a regényeket ilyen szempontból is tanulmányoztam, hiszen esetükben lényeges a geokulturális narratíva, ennek alapján feltérképezhetők és valamiképpen összeolvashatók" – fogalmazott Bányai Éva. Arra a felvetésre, hogy vannak-e ismétlődő fordulatok és sajátosságok, hasonló megoldások a kortárs művekben, a szerző kifejtette, akadnak olyan „vándorló történetek", aspektusok, amelyek mindenik, az 1989-es fordulatról szóló műben jelen vannak, ilyen például az iskola témája, a kommunizmus idejét idéző „csavaros borkán" vagy „elvették a villanyt"-szerű motívumok.

Bányai Éva úgy fogalmazott, kiemelt szempontrendszerként említendő a kamasz narrátor vagy a női perspektíva jelenléte ezekben a művekben. „A kamasz által elmesélt történés többszörösen is kisebbségi perspektívát villant fel, a diktatúra sajátosságát, amely nem veszi felnőttszámba az embereket" – tette hozzá. Szó esett arról is, hogy

a kortárs magyar irodalom nyelvileg viszonylag egységesnek, regionálisan viszont tagoltnak tekinthető, hiszen az Erdélyben játszódó vagy erdélyi írók által írt szövegek tematikailag is elkülönülhetnek a magyarországiaktól.

Balázs Imre József kérdésére, hogy melyek a kedvenc művei, Bányai Éva azt felelte, természetesen nem könnyű kiemelni egyes regényeket, de megemlítette Bodor Ádám Verhovina madarai és Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényét.

„A Verhovina madarai a történelmi fordulatok hátborzongatóan konkrét, ma is érezhető követkeményeit is felmutatja. A regény tematikailag és nyelvileg is erőteljesebb talán, mint a szerző korábbi regényei, mint például a Sinistra körzet vagy Az érsek látogatása. A Verhovina madarai a fordulaton túliságra összpontosít, erős látlelete a mai világnak" – mondta a szerző.

A „fordulaton túliság" kapcsán az is elhangzott, hogy a kortársak, akkor is, ha például Trianonról írnak, valamiképpen a mára reflektálnak, vagy arra, hogy

humor és irónia is szükségeltetik a történelmi traumákon való túllépéshez.

A vizsgált művekben ugyanakkor hangsúlyos szerepet kap az emlékezés, a történtektől való eltávolodás.

„Minden szerző valamiképpen önmaga történészévé válik, aki számára fontos az emlékezés és felejtés kettőssége. Az emlékezésgóc pedig viszonylagos, hiszen sokszor a semmibe vezet, máskor a semmiből térnek vissza az emlékek" – fejtette ki Bányai Éva. Hozzátette, a Fordulat-próza című kötetben főként a gyermeknarratíva, a másság, idegenség toposzai mentén vizsgálta az alkotásokat.