Függőségtől családregényig – könyveiről beszélt Kolozsváron Gerlóczy Márton, Áprily dédunokája

Kiss Judit 2017. május 14., 12:37

Legutóbbi, Elvonókúra című regényéről, valamint készülő, családja történetét feldolgozó kötetéről is beszélt Gerlóczy Márton író a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében szombaton.

Gerlóczy Mártonnal (jobbra) Katona Zoltán beszélgetett a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Fotó: Bethlendi Tamás

Gerlóczy Márton 1981-ben született Budapesten, azóta is ott él, újságíróként és publicistaként is dolgozik, Áprily Lajos dédunokája. A beszélgetésen, amelyen Katona Zoltán székelyudvahelyi újságíró faggatta az olykor szálkás humorral, ironikusan vagy önironikusan válaszoló írót, kiderült, Gerlóczynak első ízben 21 éves korában, 2003-ban jelent meg Igazolt hiányzás című regénye, ami „kultuszkönyvvé vált". Azóta is nagy kritikai visszhangot kiváltó műveket publikált, többek közt az első magyar plágiumregényt, amelynek Rabigában 2. a címe.

A tavaly októberben napvilágot látott Elvonókúrában Gerlóczy három hónapos thaiföldi tartózkodását örökítette meg, egy pincér társaságában utazott a távol-keleti szigetre.

A pincér azért indul el, hogy leszokjon az alkoholról, útitársa pedig napról napra dokumentálja naplójában barátja elvonókúráját, a függőséggel való küzdelmét és a thai sziget világát,

a kiábrándult helyieket és a nyugati világ dőzsölő hordáit; a kétségbeesetten nyugalmat és kalandot kereső nőket és férfiakat.

Milyen magyar regény lenne, ha happy enddel végződne?

„Tulajdonképpen nem lehet meghatározni, hogy mikor van vége a függőséggel való küzdelemnek, hiszen az elvonókúra után sem ér véget, a függőségtől nem lehet megszabadulni. A könyv bemutatóját otthon egy addiktológiai osztályon tartottuk, ahol az addiktológusok nagyon örültek a könyvnek, hiszen

ritkán foglalkozik valaki ilyen módon a függéssel és azzal, hogy miként lehet vagy nem lehet kijönni belőle, legyen szó alkoholról, drogról, gyógyszerről vagy játékszenvedélyről”

– mondta Gerlóczy. Mint elhangzott, Kiss Tibor, a Quimby együttes frontembere is szerepel a könyvben, aki maga is függő volt, ő beszélte rá a pincért, hogy vállalkozzon az elvonókúrára. Az író, aki a pincért a thai szigetre kíséri, szintén menekül, mint fogalmazott, maga is fertőzött ember, aki az egymást maró magyarok börtönéből érkezik, a mai Magyarországot jellemző szüntelen nyavalygás közegéből. „A történet vége természetesen nem derűlátó, a főhős célja az, hogy megszabaduljon a függőségtől, de ez nem sikerül neki. Egyébként milyen magyar regény lenne, ha happy enddel végződne" – fogalmazott Gerlócy.

Erdély a halált és fájdalmat jelentette

A beszélgetésen természetesen szó esett az író családjáról, híres felmenőiről, dédnagyapjáról, Áprily Lajosról, nagyapjáról, Jékely Zoltánról, Gerlóczy Erdélyhez fűződő sajátos viszonyáról is, valamint arról, hogy már hat éve írja családregényét, ami nemsokára napvilágot lát.

„Családi dokumentumokat, fényképeket, leveleket, visszaemlékezéseket gyűjtögettem össze, hogy megírjam a könyvet a család nőtagjairól, főleg a nagymamámról, Jékely Mártáról, valamint a dédnagymamámról. Az ő sorsukról, szenvedéseikről fog szólni a könyv. A nagymamám a legjobb barátom volt, nagyon közel állt hozzám.

Nem is az vezérel, ami manapság divatos, hogy női szemszögből mutassak be egy történetet, és nem is magamnak akarok sikert, hanem Jékely Márta alakját akarom fényre hozni”

– fogalmazott Gerlóczy.

Mint mondta, a család férfitagjairól sok szó esett, de ahogy Jékely Zoltán írta, a rengeteg fájdalmat a család valamelyik nőtagjának kellene vigasztaló formává gyúrnia. „Jékely Márta emlékiratából megtudtam, hogy Schéfer Ida (Áprily felesége) is írt egy memoárt, amit aztán a rokonságtól sikerült megszereznem. Már ketten voltak. Két szomorú, meggyötört asszony a férjeik árnyékában" – olvasható Gerlóczy honlapján. 

A köny szerzőjeként nem Gerlóczy fog szerepelni, hanem Mikecs Anna, Áprily Lajos 4 évesen elhunyt, Anna nevű unokája, akiről a szívszaggató, Annának hívták versét írta a költő. Mikecs Anna: Altató – ez áll majd a könyv címlapján. A kislány 1946-ban vesztette életét, édesapját, Jékely Márta első férjét, Mikecs Lászlót 27 évesen hurcolták el Erdélyből a Szovjetunióba, ahol pár hónap múlva elhunyt.

Erdély többszörösen is a fájdalmat, a halált jelentette a családunk számára.

Saját magam számára is, hiszen amikor 1987-ben, 6 évesen eljöttünk egy magyarvistai keresztelőre, a nevelőapám gyakorlatilag itt lett beteg és csak a berettyóújfalui kórházig jutott vissza, ott meghalt. Azóta törölni akartam az emlékeimből az Erdéllyel kapcsolatos dolgokat, akárcsak nagymamám, aki itt veszítette el otthonát, férjét és a gyermekét. Én 2009-ig nem is jöttem egyáltalán Erdélybe. Amikor nagymamám meghalt, eldöntöttem, hogy megírom a könyvet" – mondta az író.

Kérdésre válaszolva hozzátette, a családregényhez tulajdonképpen nem kellett kitalálnia semmit, kivéve a brassói szász ükanyjáról ezt-azt, hiszen arról nem voltak adatai. Egyébként Brassóba is ellátogatott, hogy dédnagyapja, Áprily Lajos szász felmenői után kutasson. Mikecs Lászlóról többet szeretett volna írni a regényben, de Mikecs Jékely Mártához írott szerelmes leveleit a nagymama későbbi férje elégettette féltékenységből.

Ha kitaláltam volna a családregényt, sokkal könnyebb lett volna megírni, mint így, a rengeteg levélből, visszaemlékezésből"

– fogalmazott. Gerlóczy Márton azt tervezi, mivel az erdélyieknek valószínűleg többet jelent családja története, mint a magyarországiaknak, 2018 tavaszán három hét alatt körbejárja Erdélyt a könyvvel, bepakolják egy autóba a példányokat és "házakhoz szállítják". Gerlóczy Márton eddig megjelent kötetei: Igazolt hiányzás, Check-in, A csemegepultos naplója, Létra, Rabigában2., Elvonókúra. 

{K1}