Aki finn lányneveket adott a nyírfáinak: Áprily Lajos

Visszaemlékezésekkel, a költőt, a tanárt és az embert megidéző beszélgetéssel emlékeztek az ötven éve elhunyt Áprily Lajosra péntek délután Kolozsváron, a rendezvény a vasárnapig tartó Ünnepi Könyvhét programsorozatába illeszkedett.

Áprily Lajos költészetéről, levelezéseiről, a vele való valóságos és szellemi találkozásokról Balázs Imre József, Berényi Károly, Liktor Katalin, Hantz-Lám Irén előadásain keresztül kaphatott képet a közönség. A hódmezővásárhelyi Berényi Károly a költő egykori barátja, levelezőtársa, tanártársa, az Áprilyval együtt a nagyenyedi kollégiumban tanító Weress Margit alakját idézte fel.  Berényi Károly felesége Weress Margit egyik leszármazottja, Berényi ennek okán végzett kutatómunkát az Áprilyval és Reményikkel is bensőséges kapcsolatot ápoló magyartanárról. Az 1920-as évek erdélyi magyar költészetének lelkes rajongójaként, kortárs versek szavalójaként is számon tartott

Weress Margit terjedelmes visszaemlékezést írt a költőkhöz fűződő bensőséges baráti kapcsolatáról, a velük folytatott rendszeres levelezéséről – ezt az emlékiratot ismertette Berényi Károly.

Liktor Katalin, a huszadik század első felének erdélyi irodalmát kutató magyarországi szakember szintén az Áprily személyiségét, életútját, repatriálásának történetét és levelezését megörökítő Weress Margit alakját idézte fel, az emlékiratokból, levelekből vett idézetekkel bőven illusztrálva előadását. A 20-as évek erdélyi kulturális légkörét is felidéző Liktor Katalin kitért arra is, hogy Áprily és Reményik barátsága az “erdélyi irodalom egyik legszebb költőbarátságának tekinthető”.

Az előadók közül Hantz-Lám Irén földrajzi szakíró, fordító volt az, aki személyesen is több ízben találkozhatott a költővel, hiszen édesapjának, Lám Béla műszaki szakírónak, emlékírónak jó barátja volt Áprily és a két család évtizedeken keresztül bensőséges kapcsolatot ápolt egymással. Hantz-Lám Irén előadásának azt a címet adta, hogy Találkozásaim Áprilyval, mint rámutatott, egyrészt a valóságos találkozásait szeretné feleleveníteni, másrészt a költő halála utáni szellemi, lelki találkozásokat – itt arra utalt, hogy több kötetet is megjelentetett, amelyekben Áprily és Reményik alakját, költészetét is felidézi.

Az előadó élményszerűen ecsetelte Áprilyval kapcsolatos emlékeit, a költő Magyarországra költözését követő mély honvágyáról, természet iránti rajongásáról, tanári pályájáról is beszélt.

Budapestre költözését követően Áprily tíz évig a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója volt, diákjait Erdélybe is elhozta kirándulni. Hantz-Lám Irén elmesélte többek közt, hogy Áprily finn lányneveket adott három nyírfácskájának, hogy rövid és tömör leveleiben is minden alkalommal feltűnt egy-egy, a természet szépségére utaló költői kép. Egyik levelében például ezt írta: “a völgyre most hullámokban omlik a köd”.

Balázs Imre József irodalomtörténész az Áprily, Reményik és Tompa László neve által fémjelzett helikoni triász jelentőségéről is beszélt, kiemelte Áprily költészetének transzilvanista vonulatát – példaként említve a Tetőn, Az irisórai szarvas, a Pisztrángok kara című költeményeket. Az irodalomtörténész azt is alátámasztotta, hogy a költő munkássága miért és hogyan illeszkedik szervesen a modern magyar költészet Nyugatos vonulatába, illetve az Ady, Babits, Kosztolányi, Dsida neve által fémjelzett költészettörténeti vonulatba. Mint rámutatott,

Áprily költészetének zeneisége, esztétizmusa, a szépségeszményt középpontba helyező versei, a költeményekben bőven fellelhető szecessziós, szimbolista elemek miatt is a modern költészet vonulatába illeszkedik az életmű.

Példaként említette, az önmagáért való szépség csodálata és dicsérete jelenik meg az Ajánlás című versben.