Nyitott sportkapuk
„Új játékospolitikára” hívta fel olvasói figyemét a minap a Nemzetisport.hu: a Diósgyőri VTK a téli szünetben határon túli magyar futballistákat igazolt az ismeretlen külföldiek helyett.
Szarka Ákos Dunaszerdahelyről, a marosvásárhelyi születésű Fülöp István pedig a román élvonalbeli FC Botoșani csapatától igazolt az NB 1-es együtteshez, amely ezzel légiósai számát sem növelte, hiszen a Magyar Labdarúgó-szövetség új előírásai szerint a honi állampolgársággal nem rendelkező magyar (származású) focista is hazai játékosként szerepelhet az anyaországi bajnokságban (amelyben csupán meghatározott számú külföldi futballista léphet pályára egy csapatban). Ez az engedmény most csak a felvidéki csatár esetében jött jól Diósgyőrben, ugyanis Fülöp már kettős állampolgár, de az MLSZ „újabb rásegítése” bizonyára felélénkíti az érdeklődést a jövőben a határon túli magyar focisták iránt.
A nyitás nem véletlen, és nemcsak a futballszövetség „magánakciója” – egy évtized múlva már nem lesz újdonságszámba menő jelenség, ha a magyarországi élsport klubjai, válogatottjai határon túl született magyar játékosokkal megerősödve próbálnak felülkerekedni ellenfelükön. Az anyaországban minden bizonnyal most még nincs akkora visszhangja azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek köszönhetően sorra alakulnak Erdélyben (is) a sporttehetség-gondozó központok. Legutóbb a gyergyószentmiklósi székhelyű, a tervek szerint több városra kiterjesztett ökölvívó-akadémia létrehozását jelentették be, miközben a tavaly megalapított székelyföldi jégkorong-, illetve a több éve működő labdarúgó-akadémia már számottevő eredményeket is felmutatott, és ide sorolható a székelyudvarhelyi Görbicz Anita-kézilabdasuli is.
Az intézményekben az a közös, hogy a magyar kormány, anyaországi sportszövetségek, -klubok hathatós támogatásával jöttek létre, azzal a céllal, hogy az egészséges életmódra nevelés anyanyelven történjen a szülőföldön, a versenysportot választó ifjak legjobbjai számára pedig szabad út vezessen magyar élcsapatok, a magyar válogatott felé.
Ráadásul a sport- és nemzetpolitikai érdekek érvényesülését a román állam is „támogatja”: a passzivitásával, vállvonogatásával, nemtörődömségével. Mint a tavalyi Rio de Janeiró-i olimpiai (le)szereplés is bizonyította, a romániai tömeg- és versenysport mélyponton van az utánpótlás-nevelés elhanyagolása miatt, így igazán szerencsésnek mondhatók azok a szülők és gyerekek, akik a magyar alapítású sportiskolák által „lefedett” településeken vagy azok közelében élnek. Szurkolunk, hogy az akadémiák keze, lába, ütője minél messzebb elérjen Erdélyben.