Trump verbális ágyútüzei

Egy biztos: Donald Trump világszerte megváltoztatta a médiahasználati szokásokat. Mire ébredünk reggel? Mit küldött a Twitteren? Kit dicsér, és kit szid? Kit fenyeget, és kit gúnyol?

Semmi sem változott azóta, hogy elnökjelöltből elnök lett, sőt üzenetei még fontosabbak, még jobban odafigyelnek rájuk. Trump 140 karakteres verbális ágyútüzét közvetlenül a népre és a hívekre zúdítja – írja a Dpa tudósítója. Ez a korlátozott jellegű háború az elnök számára a mindennapok részévé vált. Az MTI beszámolója szerint a legszokatlanabb és a legjelentéktelenebb alkalmat sem hagyja ki, hogy szidja a „lúzer” New York Timest, „a hamis híreket közlő CNN-t”, az ABC-t vagy az MSNBC-t.

„A legbecstelenebb sajtó” – az ilyen és ehhez hasonló megállapítások olyan könnyedséggel csúsznak ki a száján, mint másén a „Hogy vagy?” Trump fenyegeti a gazdag hagyományokra visszatekintő NPR-t és az Amerika Hangját. Az újságírók szerinte a legalantasabb életformát választó emberek, söpredék. Az sem volt mindennapi, amivel a napokban Tampában előjött. Terrortámadásoknál lenyelik a híreket – mondta Trump katonák előtt. Forrást vagy bizonyítékot nem említett a világ leghatalmasabb embere. A Fehér Ház később előállt egy 78 merényletet felsoroló listával, amelyekről állítólag nem kielégítően számoltak be. Köztük a berlini, a párizsi és a nizzai merényletről. Van egy közszájon forgó mondás: a háború első vesztese az igazság.

Az amerikai médiumok védekeznek. Nem harapnak rá mindenre, erejüktől függően beszámolnak arról, ami van. A The New York Times megerősítette fehér házi stábját, a The Washington Post szintén. Alig múlik el nap kiszivárogtatások, apró drámák, kötekedések nélkül, ami a korábbi időkben napokig beszédtéma volt. Manapság a figyelem rövid, aztán lapoznak, jöhet az új téma. Trump, ha kell, mesterien tereli át a közfigyelmet valami másra. Mi a fontosabb? Az „alternatív tényekről” folyó vita vagy a kemény szakpolitikai diskurzus az éghajlatról, a pénzügyekről, az oktatásról, az egészségügyről. Tanulmányok mutatják ki, hogy Trump taktikája, a médiumok becsületének megkérdőjelezése híveinek táborában igencsak hat. Másrészt sokak számára az elnök háborúskodása a médiával csak távoli dörej a keleti partról. Ezek az emberek Fox Newst néznek, és Breitbartot olvasnak. A The New York Timest, a CNN-t vagy az MSNBC-t figyelemre sem méltatják.

Másként van ez Trumpnál. Minden twitterezés ellenére az amerikai elnök a televízió gyermeke. Tökéletesen uralja a médiumot. Kevés dolog van, ami számára fontosabb a televíziónál. A The New York Times és mások arról cikkeznek, hogy Trump számára a televízió a realitás egyfajta magasabb rendű bizonyítéka. Amiről nem számolnak be, nem létezik. Az átlagamerikai naponta öt és fél órát néz televíziót. Az elnök arra is alapozza stratégiáját, hogy lehetőleg minél több időt tölt el a kamera előtt. A kitartóan futó képek egy dolgos, serény elnök képét közvetítik. Neil Postman médiakutató a következőképpen fogalmazza meg aggályait: „A televíziónál nem az a problematikus, hogy szórakoztató témákat prezentál, hanem az, hogy minden témát szórakoztatásként tálal.”

Ami a feliratozást vagy a kamerák előtt elhangzott rövid nyilatkozatot illeti, ezeknél hiányzik a rákérdezés lehetősége. Ez sokak számára a politikai PR, semmint újságírás, de mégis közvetítik, mintha törvény írná elő. A rákérdezések azonban gyakran hiányoznak a Trump-interjúkból is. Amikor az elnök az ő Amerikáját egy sorba helyezi Oroszországgal, amikor gyorsan véget vet az Obamacare-nek, elődje egészégügyi reformjának, a Fox News például az egészet kérdés nélkül hagyja. A rossz szakmai munka számos helyen nem javult a választások óta.

Néhány dolog változott a Fehér Ház napi briefingjein. Sean Spicer szóvivő rövidebb tájékoztatókat tart, ami önmagában nem lenne rossz. Spicer megengedi a kérdéseket, láthatóan nyomás nehezedik rá, amikor válaszol, válaszai gyakran nagyon élesek. A kérdéseket már nemcsak az első vagy a második sorban ülő „nagyok” tehetik fel, Spicer egyre gyakrabban szólít fel kisebb médiumokat kérdések feltételére, a bulvársajtó képviselőit vagy az erősen konzervatív sajtó képviselőit is. Most már online is oda lehet kapcsolni. Skype-konferenciák sok helyütt már a mindenna­pok részévé váltak, a Fehér Házban újdonságnak számítanak. Legalább két-három rádiós és televíziós tud most Ohióból, Texasból vagy Floridából kérdezni. A Fehér Ház sajtóegyesülete dicséri a nagyobb változatosságot, bárcsak a kérdések is jobbak lennének.