Állva éljenezte Nemes Jeles László új filmjét a Riviéra közönsége
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Újabb magyar sikernek tapsolt állva perceken át a cannes-i közönség: Nemes Jeles László vasárnap bemutatott új filmjét, a Moulint mintegy tízperces ováció követte a vetítés után.
2026. május 19., 14:002026. május 19., 14:00
2026. május 19., 15:092026. május 19., 15:09
Nemes Jeles László, az Oscar-díjas Saul fia rendezője továbbra sem akar elszakadni a történelem traumatikus korszakaitól. A Saul fia után a Napszállta, majd az Árva is azt mutatja, hogy a rendezőt különösen foglalkoztatják azok az időszakok, amikor civilizáció és embertelenség veszélyesen közel kerül egymáshoz. A Moulin ebbe a sorba illeszkedik, még ha ezúttal térben messzebbre is utazunk.
A rendező ezúttal franciául forgatott, a történet pedig a francia ellenállás legendás alakját, Jean Moulint állítja középpontba, mégis van valami különösen ismerős az egészben a magyar néző számára.
Az egyik lépcsősor például hiába akar Lyon lenni, a budapesti szem pontosan tudja: az az út a Budai Vár felé vezet. És ez valahol jóleső érzés. Budapest egyébként sem először „alakít” nyugat-európai várost a filmvásznon, az elmúlt években számtalanszor bizonyította már, milyen természetesen tud második világháborús díszletté válni a kamerák előtt.
A film főhőse, Jean Moulin Franciaország egyik legismertebb ellenállója volt: Charles de Gaulle megbízásából próbálta egységesíteni a szétszabdalt ellenállási mozgalmakat a náci megszállás idején. 1943-ban azonban elfogta a Gestapo, és a hírhedt Klaus Barbie brutális kínzásainak vetették alá. Moulin végül belehalt a sérüléseibe, de társait soha nem árulta el, ezért Franciaországban máig nemzeti hősként tekintenek rá.
Talán ez is magyarázza, miért működött ennyire jól a film Cannes-ban. A fesztivál persze a világ filmművészetének egyik legfontosabb nemzetközi eseménye, közben azonban nagyon francia közeg is.
Nemes Jeles viszont szerencsére nem emlékműfilmet készített. A Moulin nem heroikus pátosszal dolgozik, hanem feszültséggel, csendekkel és fullasztó közelséggel.
Ehhez persze nagyban hozzájárul a rendező megszokott alkotótársi köre is. A képi világért ismét Erdély Mátyás felelt, a vágó Politzer Péter volt, a hang pedig Zányi Tamás munkáját dicséri. Ugyanakkor ez most nem kizárólag Nemes Jeles univerzuma: a forgatókönyv alapját Olivier Demangel francia író munkája adta, így a film mögött érezhetően ott van egy erős francia alkotói háttér is. Talán éppen ettől működik ennyire természetesen ez a világ: nem kívülről szemléli Franciaország történelmét, hanem belülről próbálja megérteni.
És valóban van valami egészen más súlya ezeknek a képeknek. A szemcsézettség, a fények textúrája, a sötét jelenetek mélysége olyan történelmi atmoszférát ad a filmnek, amit digitális képpel nehéz lenne megteremteni. A Magyar Filmlabor munkája ebből a szempontból külön említést érdemel: a Moulin újra bebizonyította, hogy történelmi filmek esetében a celluloidnak továbbra is utánozhatatlan ereje van.
Igaz, olyan kritikát is lehetett olvasni Cannes után, hogy a film túl sok kegyetlen jelenetet mutat meg, de a Moulin lényegét mégsem a brutalitás adja. A kínzásjelenetek nem öncélúak, hanem annak a kérdésnek a súlyát érzékeltetik, meddig képes kitartani egy ember akkor, amikor mindent el akarnak venni tőle.
Mellette a Jean Moulint alakító Gilles Lellouche szinte rezzenéstelen arccal viszi végig a filmet. Kevés eszközzel dolgozik, mégis végig érezni rajta azt a belső tartást és feszültséget, amely miatt a karakter egyszer sem válik puszta mártírrá.
Olyan alkotó, aki képes úgy hozzányúlni a történelemhez, hogy közben a néző egyetlen pillanatra sem múzeumi tablót lát, hanem hús-vér embereket.
aki korábban már a Saul fiában is dolgozott Nemes Jelessel. Kis szerep, de jó érzés látni, hogy egy újabb nemzetközi figyelemmel kísért magyar filmben ismét ott van egy erdélyi magyar színész is.
Életműdíjjal tüntette ki a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) Szabó Istvánt péntek este a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Beválogatták az június 15–21. közötti magyar Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába az Aradi Kamaraszínház fesztiváldíjas monodrámáját, a Keant. Közös gyergyószentmiklósi–sepsiszentgyörgyi koprodukciót is látható.
Egy csaknem eltűnt építészeti világ és a helyiek féltve őrzött emlékei kaptak új otthont a Szilágy megyei Kárásztelken, ahol nemrég felavatták a tájházat. Az épület nemcsak a múlt tárgyi örökségét mutatja be, hanem közösségi térként is szolgál majd.
A Teatro di Roma 2026/2027-es évadában is látható lesz a Kolozsvári Állami Magyar Színház Én vagyok a szél című előadása.
A kezdeteket idéző archív felvételek, Nadia Comăneci előtt tisztelgő pillanatok és a jubileumi évforduló hangulata határozta meg a 25. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) péntek esti nyitógáláját.
Elkezdődtek pénteken a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) 25., jubileumi kiadásának vetítései Kolozsváron. A filmszemle versenyprogramjában magyar alkotás, Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című játékfilmje is szerepel.
Változatos programokkal ünneplik a szecesszió világnapját június 13-án az erdélyi szecesszió központjainak számító Marosvásárhelyen és Nagyváradon.
Méhes Katit, a szatmárnémeti Harag György Társulat művésznőjét is beválogatta Tízen a filmért listájába a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF).
Lisa Simone amerikai jazz- és gospelénekes, Marcos Valle brazil zenészlegenda és Arooj Aftab pakisztáni Grammy-díjas zenész is fellép a június 5–7. közötti kolozsvári Jazz in the Park fesztiválon – közölték szerdán a szervezők.
Kortárs erdélyi magyar szerző, Karácsonyi Zsolt regénye alapján készült előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
A szenátus kinevezte a Román Kulturális Intézet (ICR) új vezetőségét keddi ülésén.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!