Kovács András Ferenc, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője Demény Péter szerkesztővel és a lapban rendszeresen közlő Markó Béla és Nagy Attila költővel beszélgetett Arany János születésének 200. évfordulója apropóján hétfő este a marosvásárhelyi G. kávézóban. A Látó márciusi lapszámát teljes egészében az Arany-bicentenáriumnak szentelte, 25 szerző írt verset, prózát, esszét erre az alkalomra.

Kinek mit jelent a költőóriás, mennyire vagy van jelen az életében? – tette fel az első kérdést a főszerkesztő. „Megkerülhetetlen” – válaszolta elsőként Nagy Attila, aki elmondta, már gyerekkorában meghatározó volt számára Arany költészete, leginkább annak nyelve, nyelvezete foglalkoztatja hozzátéve, úgy viszonyul az Arany-életműhöz, mint a vizsolyi bibliához vagy Pázmány Péter prédikációihoz. „A mai napig foglalkoztat az, amit Arany művelt, hiszen költészete most is időszerű” – fogalmazott Nagy Attila. Szerb Antalt idézte, aki úgy fogalmazott: „ha az Ezeregyéjszaka dzsinnjei egy nap felkapnák Magyarországot, és elvinnék távolabbi egekbe, úgy hogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság eidoszát. Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja”.

Markó Béla, a Látó egykori alapító-főszerkesztője azt mondta, nem híve az évfordulóknak, de ennek kapcsán ő sem maradt tétlen, írt verselemzést, esszét és verset is, amelyeket Arany János ihletett. Mint fogalmazott, a magyar költészet sarkköve a 200 éve született költő, tőle indulva lehet nézni, forgatni a magyar lírát. Markó Béla olyan „nem költő költőnek” nevezte Arany, aki nem úgy élt, mint egy költő, hanem gazdálkodott, pénzt hitelezett, minden kiadásról és bevételről pontos kimutatást vezetett, leltárt készítő családfő volt.

Demény Péter, akinek életében szintén fontos szerepet játszik Arany költészete, úgy vélekedett, hogy sok jó dolog született az évforduló kapcsán. Kovács András Ferenc Szatmárnémetiben töltött gyerekkorát idézte, ahol a családi könyvtárban azt a Toldit lapozhatta, amit még az édesapja kapott iskolai jutalomként. Az est során szó esett arról is, hogy mitől korszerű ma Arany János, mit mond a fiataloknak, hogyan használja a legifjabb költőgeneráció az Arany-sorokat, amiket beépít saját verseibe. „Arany János rendkívül modern költő volt, aki a 19. századi szokásoktól eltérően még a lábjegyzeteléstől sem riad vissza, kiszól a verseiből, kívülről is kontrollálja magát” – fogalmazott Markó Béla. Nagy Attila az aprólékos munkára hívta fel a figyelmet, arra a „fúrás-faragásra”, amit Arany művelt, illetve arra, hogy parasztemberként mennyire tájékozott volt, ugyanakkor roppant egyéni, aki a versformákat is képes volt egyéniesíteni.