Nemcsak az időjárás kihívás a borászoknak – kiszorították a kistermelőket a nagyok a piacról

„A szőlőcukorrá változó sav alakulása lassú folyamat, amely normális hőmérsékletet igényel. Ezzel szemben a 40 fok körüli nyári kánikula hatására a szőlőbogyókból elpárolgott a víz, és koncentrálódott nemcsak a szőlőcukor, hanem a sav is” – magyarázta a szakember, aki szerint idén sokkal több a magas savtartalommal szüretelt szőlő.

Balla Géza pincészete 11 országba exportálja Erdély leghíresebb vörösborait – elsősorban a Kárpát-medencébe, néhány más uniós országba, Észak-Amerikába és Japánba is. A 120 hektáron gazdálkodó vállalkozó számára tehát komoly kihívás az éghajlatváltozás, ami ellen szakszerű szőlőművelési technológiákkal – például a szőlőültetvények sorainak gyepesítésével – próbálnak fellépni, ami a hirtelen lezúduló záporok talajlemosása ellen is biztonságot nyújthat.

Nemzetközi fajtákkal nehéz felzárkózni

Az éghajlati kihívások egyformán érintenek kis- és nagy szőlőtermesztőt, de sok kisgazda Erdélyben más okok miatt sem tud felzárkózni a minőségi borkészítés élvonalához. Balla Géza úgy látja, hogy az utóbbi tíz évben az európai uniós pályázatoknak köszönhetően nagyon sokan hozzáláttak a szőlőtermesztéshez, mert jó üzletet véltek ebben, az igazi gondok viszont akkor jöttek, amikor az új ültetvények 3-4 év múlva termőre fordultak. A rengeteg szőlővel valamit kezdeni kellett, és megfelelő borászati technológia és szaktudás nélkül sokan nem tudtak piacképes bort előállítani.

– összegzi tapasztalatait Balla Géza.
A romániai borászat azért is van rossz helyzetben, mert a borpiacot zömében néhány nagyvállalat dominálja, amelyek gyakorlatilag szinte teljesen kiszorították az üzletek polcairól a kistermelőket. Ez azért baj, mert a romániainál sokkal jobb borászattal rendelkező néhány környékbeli országban éppenséggel fordított a helyzet: a legjobb minőségű borok 70–80 százalékát kistermelők állítják elő, és forgalmazzák. Igaz, ezek a kisebb borászatok modern technológiával és megfelelő szaktudással rendelkeznek, ami idehaza sok kistermelőnél egyelőre hiányzik.

Tízes erdélyi lista

Csávossy György borász szakember – a 2015-ben elhunyt híres erdélyi borász, Csávossy György fia – mintegy két évtizede vesz részt rendszeresen partiumi és erdélyi borversenyeken. Édesapja, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) korábbi elnöke, majd tiszteletbeli elnöke a kilencvenes évek elején indította el a szőlőtermesztő hagyományokkal rendelkező számos erdélyi településen a borversenyeket. „Ezek a versenyek, a megmérettetéseket követő szakmai kiértékelések felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a kisgazdáknak a fejlődésben a minőségi borkészítés terén”– magyarázza a borkóstoló szakember. A kisgazdák közül azonban így is kevesen jutottak fel a legjobb borászok erdélyi grémiumába a Balla Géza által is felsorolt okok miatt. Csávossy György szerint ma a legjobb vörös-, fehér- és rozéborokat előállító erdélyi pincészetek lajstroma nem túl hosszú: Balla Géza pincészete, a maroskeresztúri Villa Vinea, a bátosi Liliac Winery, a zsidvei Jidvei Kft., a krasznabélteki Nachbil, a kárásztelki Vinca, a kémeri Fort Silvan, a csombordi Domeniile Boeru és a bánsági Rékás pincészet, valamint a Petro Vaselo. Ezek a borászatok a külföldi piacokon is értékesítenek borokat, és idehaza is jórészt ők uralják az éttermek erdélyi borlistáját, illetve a szakboltok felhozatalát.

Nagyenyedi borút

Egy kistermelő számára még akkor is nehéz az erdélyi piac kis szegmensét meghódítani, ha kiváló borokat készít. A nagyenyedi Papp Péter talán a legismertebb borász szülőváro-sában, akinek pincéjében sok turista megfordult az utóbbi években. A 2,5 hektárnyi szőlőt művelő borosgazda szerint még egy jónak mondható évben sem tud 2500 palacknál több bort eladni háztól történő, közvetlen értékesítéssel, és egy-két panzió révén.

hiszen nyilvánvaló, hogy a tizenvalahány jegyzett bortermelő kínálata külön-külön nem akkora, hogy szakboltoknak, vagy akár kisebb áruházaknak az állandó beszállítói legyenek. Papp Péter magyarországi mintára javasolta, hogy közösen szervezzenek nyitott pincenapokat az enyedi borászok, amit meghirdetnének Kolozsváron, Marosvásárhelyen, illetve más váro-sokban is. Erre volna érdeklődés, így a borturista döntené el, hogy melyik bortermelőt látogassa meg bórkóstolásra, illetve kitől vásároljon. Ahogy az emberek a szövetkezéstől félnek, ugyanilyen fenntartásokkal viszonyulnak minden más „közösködéshez”, holott ez nem más, mint egy értékesítési együttműködés.

Papp Péter szerint lassan fejlődik a hazai borfogyasztási kultúra. Sokan még mindig a 10 lej alatti borokat vásárolják meg a kereskedelemből, amelyek minősége igencsak megkérdőjelezhető, ha figyelembe vesszük, hogy a palackozás költsége önmagában legalább 3,5 lej, plusz ha ehhez az összeghez hozzáadódik a kereskedelmi árrés is, nehéz elképzelni, milyen bor lehet az így előállított ital.

– magyarázza a borosgazda, aki három évtizednyi fogtechnikusi munka után váltott, és fektetett be borászatba. Azt vallja, hogy a szőlészet és borászat kisvállalkozásként elég rizikós munka, nagy szakértelmet és elkötelezettséget igényel, különben az ember nem tud belőle megélni, és lehúzhatja a rolót.

Szatmár az élen

A krasznabélteki Nachbil pincészet borásza, Serli Csilla nemcsak az országos hírű 20 hektáros, bioborokat előállító borgazdaság vezető borásza, hanem szakemberként a megyei borversenyek zsűriit is ő vezeti, így alapos rálátása van a Szatmár megyei borászok teljesítményére. Azt mondja,

„Megyénk borászat szempontjából példaértékű. Minden júniusban megtartjuk a megyei borversenyt, ahova a helyi települések borversenyein továbbjutott termelők nevezhetnek be. Annak ellenére, hogy Szatmár borvidékként nem annyira ismert, mint a Küküllő mente vagy Ménes, remek boraink vannak. Idén száz minta érkezett be az előszelektált borokból. A vörösbor kategóriában az egyik jobb volt, mint a másik, nehéz volt kiválasztani a győzteseket” – magyarázza megyei tapasztalatait Serli Csilla, aki főállásban a Nachbil borok minőségéért felel. Ezt a borminőséget a Budapesten megszervezett Kárpát-medencei Borkóstolónak vagy Európa egyik leghíresebb borversenyének, a Berliner Wein Trophynak a díjai is bizonyítják.

Serli Csilla szerint húszhektáros pincészetük éppen megfelelő méret a jó minőségű borok előállítására. Úgy véli, minél nagyobb területen folyik szőlőtermesztés, annál nehezebb minőségi bort készíteni. „Mi tereméskorlátozással dolgozunk. Ez nagyon fontos a borászatban, mert nagy mennyiségű szőlővel nem lehet kiváló minőséget előállítani bármilyen nagy varázsló is legyen a borász” – magyarázza Serli Csilla.

A borturizmusban nagy lehetőséget látó borász szerint pincészetüket rengetegen felkeresik a környező európai országokból, sőt szüret idején a legnagyobb az érdeklődés, ami ugyan nagy megterheléssel jár a vállalat munkatársai számára, mégis szívesen állnak elébe az érdeklődők látogatásának. Tapasztalata szerint az egész országban kezd fellendülni a borturizmus, ami jó jel, hiszen a bor iránt érdeklődő vendég itt borkóstoló formájában első kézből kap információt a pincészetek felhozataláról. Mint fogalmaz, ezt minden eszközzel bátorítani kell, ami jelentősen befolyásolhatja a hazai borkultúra alakulását is.