Erdélyi–moldvai összefogás az autópályáért

a Jászvásár – Gyergyóditró – Marosvásárhely útvonal helyett pedig a jóval hosszabb Jászvásár – Bákó – Brassó – Marosvásárhely változatot javasolva. A memorandum elfogadói azt követelik a politikumtól, hogy autópálya-ügyben ássa el a csatabárdot, fogjon össze és kössön paktumot az A8-as megvalósításáért. Ugyanakkor azok megnevezését és felelősségre vonását is kérik, akik az elmúlt tíz évben rosszhiszeműen akadályozták a projekt megvalósítását.

A jászvásári mérnök érthetetlennek tartja, hogy míg a román politikában minden az egyesülés körül kezd forogni, addig Erdélyből egyszerűbb eljutni Budapestre vagy Bécsbe, mint Moldvába. Szerinte ilyen körülmények közt január 24-én, az Európai Unió legszegényebb régiójának már nincs is mit ünnepelnie.

Ionuţ Ciurea, a hazai útépítést monitorizáló civil szervezet, a Pro Infrastruktúra Egyesület ügyvezetője arról beszélt, hogy a sztráda mindhárom szakaszának ügye, ha különböző okok miatt is, de elakadt.

Azt viszont a kormány hibájának tartja, hogy amint a számvevőszék és az Országos Korrupcióellenes Ügyészség érdeklődni kezdett a tervezett kiadások felől, a szállításügyi minisztérium válaszadás helyett lefújta a projektet.

Mit miért nem lehet

Bár a közvita kezdeményezői Mihai Tudose kormányfőt, Felix Stroe szállításügyi tárcavezetőt és Marius Nica, az európai alapokért felelős minisztert is meghívták az eseményre, a kabinet vezetője mindössze egy államtitkárt és az útügyi infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR) aligazgatóját delegálta a tanácskozásra.

azonban a tíz évvel ezelőtt elkezdett és legalább hét esztendeje megfeneklett projektet, nem tudni, ki és mikor fogja kimozdítani a holtpontról. A CNAIR aligazgatója elmondta, a 2011-ben elkészített előtanulmányok után mindmáig nem sikerült megszerezni a környezetvédelmi engedélyt, sőt a pénzügyminisztérium is visszavonulót fújt, mivel a számos völgyhíd és alagút miatt túl magasnak ítélte a kilenc milliárd euróra rúgó költségeket.

Arra még csak hozzávetőleges választ sem tudtak adni, mikor láthatjuk az első kapavágást a háromszáztíz kilométeres nyomvonalon. A munkálatok befejezéséről már senki nem tett fel kérdést.

„Nem Brassóba, Budapestre és Bécsbe akarunk jutni!”

Az észak-moldvaiaknak és bukovinaiaknak nem jelent alternatívát a Tudose-kormány által kínált legújabb változat, miszerint bákói és brassói kerülővel juthatnának el Marosvásárhelyre. Azon túl, hogy ez az egy hónappal ezelőtt napvilágot látott variáns egyelőre csak térképre húzogatott vonalakat jelent, a mintegy háromszáz kilométert további száznyolcvannal toldaná meg. „Minden egyes beruházásnak örülünk, ám az az érzésem, hogy ezt nem kell komolyan vegyünk.

Lapunknak nyilatkozva, az egykori szenátor és mezőgazdasági miniszter hangsúlyozni kívánta: a bukovinaiak nem Bákóba, de még csak nem is Brassóba szeretnének eljutni, hanem Budapestre és Bécsbe. Egyébként a két európai főváros neve többször is elhangzott a tanácskozás során, Magyarország autópálya-rendszerét pedig minden második felszólaló pozitív példaként hozta fel.

Az út fontosságáról szólva, a kolozsvári közíró egy számadattal is szolgált: a dél-erdélyi pálya a mindössze húszezer lakóssal rendelkező Szászsebesnek 2,2 milliárd eurós ipari beruházásokat vonzott. Ezzel szemben Moldva az ország legszegényebb részének számít.

Az autópálya megépítését sürgető törvénytervezet egyik kezdeményezőjeként, a magyar politikus nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a nyomvonal menti székely települések, saját költségvetésükből, ha jelképes összeggel is, de hozzájáruljanak a két országrész összekötéséhez. Vass az állatvédők számára is frappáns választ adott; szerinte, ha a tervezettnél több zöld átkelőt építenének az út fölé, a nagyvadak vándorlásának sem szabnának gátat. Reklámfogásként, a Kárpátokat átszelő székelyföldi szakaszt akár a Medvék autópályájának is lehetne nevezni, vélte. Elképzelése szerint a parkolókban, akár egy tanösvény mentén, számos információs és szemléltető pannót lehetne kihelyezni, melyek a környékbeli vadakról tájékoztatnák a hegyeken átkelőket.

A tanácskozáson – melyen az egyszerű polgároktól a fuvarozásban érdekelt vállalkozókig, egyetemi tanárokig sokan hangot adtak véleményüknek – elhangzott, hogy azt már az ókori rómaiak is belátták, hogy a civilizáció addig tart, ameddig az utak nyomvonala. Ezért minden egyes hódításuk után útépítéssel folytatták. Romániának száz év sem volt elég ahhoz, hogy a római példát kövesse.